kérdezte: Cicu 3 hete

Túlzás amit csinál vagy sem?

A párommal három éve járunk, hónapja lakunk együtt. Úgy érzem, nem töltünk együtt elég időt. Hétköznap együtt vagyunk, hétvégén a szüleinknél de én több időre vágyom mint ő. Minden héten hazamegy a szüleihez, én is anyukámhoz de ő van, hogy akár 4 napra is, nekem elég lenne a szombat és a vasárnap külön, sőt azt sem biztos, hogy muszáj. Én vele tölteném a pénteket és hétfőt is minden héten és a többi napon is szívesen lennék vele többet úgy, hogy csak együtt vagyunk vagy dolgozunk és nem kell a szülőkhöz szaladni.
Azt mondja, azért is megy részben a szüleihez ennyire mert szükség lehet rá otthon. Az édesapját műtötték egy hónapja és segíteni akar ellátni a nagymamáit. Ezt én értem de nekem akkor is több együtt töltött időre lenne szükségem. Szerintem ha akarná akkor meg tudná oldani kevesebb nap alatt amit segíteni kell otthon és én attól még, hogy segít, aznap szívesen aludnék vele. Nagyon ragaszkodik az ágyához amiben a szüleinél alszik, néha megjegyzi, hogy az albérletünkben nem tud mindig elég jól aludni de ha meg ott vagyunk, alszik velem....Ez olyan mintha fontosabb lenne neki az ágya minthogy velem legyen.
Én értem, hogy segíteni akar a szüleinek de jól esne ha nem 3-4 napon keresztül erről szólna minden hanem elintézné ezt hamarabb, akár 1 nap alatt és a többi időt inkább velem töltené. (Például a bevásárlást, takarítást, ilyesmit)
Nekem ez sok, hogy ő minden héten hazajár és főleg, hogy ennyi napra. Én azt hittem, hogy ha már együtt lakunk, akkor kihasználjuk a helyzetet, hogy van egy hely ahol mindig kettesben tudunk lenni és amúgy is, én igényelném, hogy többet legyen ott velem. Az albérletünkben is van számítógépe, laptopja, könyvei, ruhái. Ha el szeretne menni egy bevásárlóközpontba, étterembe, sétálni egyet, akárhova kikapcsolódni, akkor megteheti mert közel van minden. Az albérletünkben is eltölthetné az idejét. Lenne mivel lefoglalnia magát ha egyedül akarja, ha meg velem, akkor is lenne lehetőség programot szervezni. Unatkoznia nem kellene szerintem.
Mikor még a szüleivel lakott, akkor meg már volt, hogy idegesítette, hogy nincs elég privát szférája, idegesítették a körülmények, a problémák, várta már, hogy hozzám költözzön és örült neki, hogy velem lakhat majd.
Most olyan mintha ide is kötődne meg oda is de szerintem ez a "kétlakiság" egy idő után nem normális, kérdés, hogy mikor jön el ez a pont.
Valamikor jól érzi velem magát és nem zavarja ha nincs otthon de előfordul, hogy ha valami zavarja, például, hogy fázik, akkor már menne is azonnal a szüleihez.
Mikor egyedül volt az albérletben, azt mondta, üres nélkülem a lakás és kicsit hiányoztam neki.
Nekem is elég rossz úgy ott lenni, hogy ő nincs ott mert számomra vele teljes az a lakás. Nem az enyém hanem kettőnké, akkor is ha albérlet.
Egyszer mondta, hogy dehát együtt vagyunk kedd-szerda-csütörtök, több napon keresztül, ami igaz de akkor sokkal jobban leköt minket a munka mint hétvégén. Épp amikor nyugodtabban lehetnénk együtt és szervezhetnénk programot, ő pont akkor hagy ott engem. Én úgy gondolom, hogy könnyebb lenne elviselni - legalábbis számomra biztos - a zűrösebb hétköznapokat abban a tudatban, hogy ott lesz velem pénteken és hétvégén is akár. Amire nincs idő/energia hétköznap, azt meg lehet akkor oldani és amúgy is, egyszerűen megnyugtató hatása lenne, hogy nem hagy ott minden héten pár nap után.
Sajnos veszekedtünk sokat mostanában és nyilván én sem vagyok tökéletes, én is volt, hogy például kiakadtam amiért sokáig van a munkahelyén de egy ilyen szituációt is könnyebben el tudnék viselni ha utána pénteken/hétvégén úgyis velem lenne. Előfordult, hogy bepánikoltam apróságok miatt mert féltem a vírustól de különben is annyi bajom van ezért a vírus még jobban megijeszt. Tudom, hogy kevesebbet kellene apróságokon felhúznom magam de akkor is hiányzik, hogy többet legyen velem és ne legyen annyit a szüleinél, a munka mellett kettőnkre is több idő jusson. Ráadásul én nemrég veszítettem el édesapámat, emiatt épp elég magányosnak érzem magam és mindent nehezebben tudok elviselni.
Erre a gyászra még rárakódik most az ő hiánya is. Én szeretném ha boldog lenne velem, szeretném ha úgy szeretne ahogy én őt, ha szívesen lakna velem. Tudom, hogy még lenne mit javítani az egész kapcsolaton de azt hiszem ehhez több együtt töltött idő is kellene, hogy egyáltalán esélyt adjon rá.
Mikor ezt felhoztam neki, azt mondta, hogy "biztos találsz majd olyat aki folyton ott alszik". Őszintén szólva ez rosszul esett.
Az is rossz volt amikor azt mondtam neki, hogy le kell mondania rólam ha ő így áll hozzá és azt mondta, hogy rendben van, megértette.
Azt hiszem már nem is számítok neki kicsit sem.

Lehet, hogy neki csak praktikus szempontból jó, hogy van egy albérlete de nekem érzelmileg ez sokat számít.
Egyszer azt mondta, sosincs teljes szimmetria egy kapcsolatban szerinte. Hát ezt én sem érzem szimmetrikusnak de akkor is érzek még valamit iránta, tény, hogy ezzel könnyen elveszíthet.

Ön szerint én vágyok túl sokra vagy ő ragaszkodik túlzottan a szüleihez, kétlaki életéhez, kényelméhez?

0 ember szerint jó kérdés

1 Válasz

  • Major Klára

    1 Major Klára Jó válaszadó mondta 2 hete


    Kedves Cicu,
    nagyon leegyszerűsítettnek hangzik, de egy párkapcsolaton belül egy-egy téren lehet eltérő igénye mindenkinek. A kérdés csak az, a másiknak is elfogadható-e a másfajta hozzáállás, vagy sem? De szerintem Önöknél egyáltalán nem erről van szó. Meglátásom szerint jelenleg egyszerűen máshol tartanak az egymáshoz való kötődés, vagy az együttélés, párkapcsolati tapasztalatok terén. Ne feledje, nagyon fontos ez a "jelenleg" szó! Emellett elképzelhető az is, hogy más-más a viszonyuk a családjukhoz. Egyikük még szorosabban kapcsolódik a szülőkhöz, testvérekhez, a másikuknak már inkább a saját családi életre van igénye. Megismétlem, egyszerűen máshol tartanak - egyelőre. Azt hiszem, a párjának a szülői ház jelenti a nagybetűs biztonságot - szintén egyelőre. El fog jutni odáig, hogy mással is elképzelhetőnek élje meg ezt az ideális állapotot, de ehhez úgy tűnik, még időre van szüksége. Nincs kétségem afelől, hogy a párja erre alkalmas-e. Hiszen amit látok, az egy felelősség telien gondolkodó, és gondoskodásra képes fiatalembert mutat. Próbálja hagyni őt, hogy tanulja, apró lépésekkel tapasztalja a családjától független élet kialakításának képességét. Ha végigolvassa a levelét, csupa negatívumot sorol, miközben még csak nemrég kezdték az együttélést. Nem tudok másból kiindulni, mint az Öntől kapott infókból, pedig biztosan nem költözött volna vele össze - és ő sem magával -, ha nem azt feltételezték volna, hogy ez így sokkal jobb és boldogabb lesz kettejüknek, mint külön-külön. Ha javasolhatom, próbáljon meg reggel úgy ébredni, hogy próbálja végigvenni, aznap mi jó fog történni magával. Este pedig próbáljon ugyanilyen pozitívan visszagondolni a napra. Megköszönöm, ha visszajelez, hogyan sikerült a kísérlet. Az állandó keserűség és szomorúság ugyanis képes lefelé görbíteni az amúgy éppen most elinduló életüket, nem vidám olvasni, és biztosan egyre kevésbé lesz vonzó benne szereplőnek lenni. Találóan fogalmaz, amikor azt írja, olyan, mintha a kedvese ide is, oda is kötődne. Igen, átmeneti állapotban van, de ez nem azt jelenti, hogy Ön nem fontos neki. Úgy veszem ki a leveléből, hogy Önnel él először együtt az eddigi barátnői közül. Szoknia és egyben tanulnia kell a szituációt, és ehhez az Ön türelmére, megértésére (is) szüksége van. A leválás hosszú folyamat (is) lehet, ne feledje. És azt se, hogy az őszinte beszélgetések csodákra képesek. Muszáj felhívnom a figyelmét arra, ha az otthoni hangulat alapvetően így marad, egyre kevésbé lesz vonzó ide hazatérni. Ne rontsa el azt, ami nem rossz, sokkal inkább alakuló, és aminek nagyon is az elején járnak. A párjának az együttélés nevű intézményt létezik, hogy tanulnia kell még, adja meg neki ezt a lehetőséget, ne siettesse a folyamatot.
    Biztos vagyok benne, hogy ezt a rengeteg fájdalmat azért tette közzé, mert szeretné hallani mások véleményét, tapasztalatát a megélt szituációkról, és remélem segítséget is fog kapni az oldaltól. Ha pedig úgy érzi, személyesen szeretne erről részletesebben, mélyrehatóbban beszélgetni, keressen bizalommal, várom szeretettel a jelentkezését.
    Üdvözlettel: Major Klára
    Párkapcsolati és válóperes mediátor
    Életvezetési tanácsadó
    +36-30-302-4803
    www.mediacios-iroda.beszweb.hu


Új válasz