kérdezte: Anonim Jó kérdező 3 hónapja

Miért tiszteletlen mások előtt?

Kedves Válaszoló!
Párom 23 éves én 24 éves nő vagyok. 4 éve vagyunk együtt, egyszer szakitottunk kb két hónapra de aztán megbeszéltük a sérelmeinket és kibékültünk. Ez két éve volt, a probléma pedig az volt hogy párom kevésnek érezte magát hozzám mint kiderült, a szülei is gyakran mondták neki hogy mit keresek én mellette (egyébként ok nélkül, simán piszkálodásbol) és ezért bizalmatlan lett, naponta mondta nekem hogy retteg hogy mikor hagyom el, és végül szakitott mert hogy nem tud ilyen feszültségben élni. Ez másfél év boldog együttlét után jött elö. A párom régen kedves volt és figyelmes, minden helyzetben, ismeröseink nem győzték mondani hogy süt rólunk a szerelem. Tervezgettük a közös jövöt, összeköltözést, stb. A szakítás óta viszont megváltozott, nem mondja sosem hogy szeret magától, vagy hogy hiányzom, érzéseiröl nagyon ritkán beszél akár pozitiv akár negativ. Többször probaltam vele beszélni erröl, de vagy elzárkózott teljesen vagy annyit mondott hogy ö nem akar többé érezni semmit mert csak fájdalom a vége és neki nem kellenek érzelmek. Kapcsolatunk ezt leszámitva jó, sok közös programunk van, sokat beszélgetünk, és nem firtatom azt sem hogy nem mondja ki hogy szeret, mert a tetteiböl általában érzem. Viszont a problémáim a következöek: egyrészt hullámzó a viselkedése, hetekig nagyon kedves nagyon figyelmes, úgy érzem magam minden alkalommal mikor egyutt vagyunk mintha újra szerelmünk legelején a rozsaszin felhőben lennénk, aztán mintha megijedne eltávolodik egyik napról a másikra és szinte csak a haverjának érzem magam, nem a párjának. Ezt miért csinálhatja és mit tegyek hogy változzon ez a helyzet? Másrészt a kapcsolatokról általánosságban nagyon degradálóan beszél, mindenkit megszol nekem akik hosszutavu kapcsolatban élnek, esetleg ossze is koltoztek már, a barátairol is sokszor mondja hogy a barátnöik teszik tönkre öket, és láncot tesznek rájuk holott ez nem igaz, és amugy sincs köze hozzá miért vannak mások egyutt. Néha velem is piszkálódik ha társaságban vagyunk, pl. egész este mellettem ült egy összejövetelen, valaki viccesen megjegyezte hogy el sem mozdul mellölem hiába is hívnák máshová, erre közölte hogy "dehogynem" és át is ült máshová. Ez nekem borzasztó rosszul esett és nem tudom elfogadni az ilyen vicceit, merthogy szerinte csak viccel. A kezemet alig fogja meg mások előtt, puszit néha odajön adni de ennyi. Mintha hangsulyozni akarná mások elött azt hogy a mi kapcsolatunk nem komoly, ö nem hajtja igába a fejét és nem is izgatja magát semmin. Ha kettesben vagyunk akkor mindent együtt csinálunk, még ha dolgozom is laptoprol, odaül mellém és úgy olvas csak hogy a kezeink vagy lábaink összeérjenek. Miért játssza el társaságban hogy kb semmit sem jelentek neki? Annyira összezavar ez az egész hogy azt sem tudom érdemes e vele maradnom, én szeretném ha a barátok elött -mint régen, - nem csinálna ugy mint akinek semmit sem jelentek és csak egy csaj vagyok akit este hazavisz.. Ha beszélni probalok vele erröl ideges lesz, bezarkozik és azt mondja csak poén volt. Érdemes várnom hogy változzon? Vagy mitöl érezné magát újra biztonságban a kapcsolatunkban? Hiszen a két évvel ezelötti szakitas okát már átbeszéltük, megoldottuk, én el is felejtettem.
Köszönettel: Dorina

1 ember szerint jó kérdés

2 Válasz

  • Major Klára

    2 Major Klára Jó válaszadó mondta 8 hete


    Kedves Dorina,
    a legegyszerűbb az egyenes őszinteség: úgy érzem, valami olyasmit akar megoldani, ami alapvetően nem egy társ dolga, hanem egy segítő szakemberé. Félre ne értse, egyelőre semmi égbekiáltó drámát nem látok, de az, hogy a párja kevesebbnek érzi magát Önnél, azt pont maga sosem fogja tudni megoldani, legalábbis a leírt eddigi tapasztalatai számomra ezt mutatják. Tudja, ha ugyanilyen felállásban továbbra is (esetleg életük végéig) együtt maradnak, akkor állandóan arra fog koncentrálni, hogy miként kompenzálja azt a kishitűséget, aminek a tényét mind a párja, mind az ő családja olyan szépen megtanították magának (és a kedvesének). Aki kárát látja majd ennek a folyamatnak, az bizonyosan Ön lesz, mert minden tartalék energiája arra fog rámenni, hogy miként tartsa a víz felett ezt a fiatalembert, hogy elhiggye, ő méltó a levegő vételére. Nem beszélve arról, hogy saját magát annyira háttérbe fogja szorítani, a sikereit annyira kisebbíteni fogja, hogy abba csak belebetegedni lehet. És a kettősükből mit gondol, vajon ki lesz az, aki mindent el fog dönteni, aki beosztja a pénzt, aki a gyereknevelést gyakorolja? Hát bizony maga, mert súlyosan túl fog teljesíteni, hiszen az a maga dolga. Ugyanis Ön az arra alkalmasabb, és ő, az ő szerény képességeivel felruházva, ugyan mit is várhatnánk tőle? Ne kerteljünk, ez a felelősség tökéletes áthárítása. Ne fussanak bele, de jelzem, hogy még időben vannak elkerülni ezt. Egy szó, mint száz, önbizalmat, önbecsülést nem tud szolgáltatni neki. Ha nincs meg, akkor a párjának ezt kemény munkával tanulnia kell. Helyette nem tudja megtenni, remélem mindez világos. A párjának épp ideje lenne belevágnia egy egyéni önismereti munkába, egyszerűen azért, hogy nem csak az Önnel, hanem egy esetleges jövőbeni szerelmével tartósan alkalmassá váljon az egyenrangú társkapcsolatra. Nem mellesleg, hogy az ő közvetlen családi, rokoni környezete miben erősíti őt, az az ő magánügye. Ha hagyja, hogy befolyásolják, annak következményeit viselje egyedül. Ezen hat lovasszekérrel sem tud változtatni, ne is fektessen bele energiát, inkább vonja le a tanulságokat. Véleményem szerint párkapcsolati mediáció alkalmazása is felmerülhet az esetükben, ehhez viszont elengedhetetlenül szükséges egy személyes találkozó. Ha úgy érzi, segítségére tudok lenni, keressen meg bizalommal.
    Üdvözlettel: Major Klára
    Párkapcsolati és válóperes mediátor
    Életvezetési tanácsadó
    06-30-302-48-03
    www.mediacios-iroda.beszweb.hu


  • Bibók Bea

    1 Bibók Bea Jó válaszadó mondta 3 hónapja


    Kedves Kérdező!
    Valóban nehéz lehet Önnek gy hullámzó kapcsolatban, amiben egyszer minden jó, és szerelmes, másszor pedig távolságot érez a párjával. Nehéz ehhez alkalmazkodni, gyötörheti a bizonytalanság és talán még azt is érezheti, hogy ön nem elég jó a párjának. Azt tanácsolom, üljön le vele megbeszélni és mondja el azt, hogy Önnek ez nagyon nehéz és miért nehéz. lehetséges, hogy nem fog kötélnek állni, de akkor komolyabb hangsúlyt kell fektetnie a beszélgetésre. Ezt csakis ő tudja elmondani, hogy mi is van vele, mit érez és hogyan van a pátkapcsolatban. nekem úgy tűnik, nem tud vagy nem akar felelősséget vállalni és nehéz neki elköteleződni. Ha az anyukájával a gyermekkori kötődési mintái ambivalensek voltak ( erre ő nem emlékszik, csupán viselkedésben jelenik meg), akkor érthető, hogy ő is így viselkedik egy párkapcsolatban.
    Mindenesetre azt gondolom, a nulladik lépés egy komoly nagy beszélgetés, és ha mindketten komolyan gondolják a kapcsolatot, akkor talán érdemes lenne egy párterápián is elgondolkozni. Az is lehet megoldás, hogy a párja felismeri a nehézségeit és ő keres külső segítséget.
    Én váron Önöket együtt is, vagy akár külön is szeretettel.
    Üdvözlettel:
    Bibók Bea
    Szexuálpszichológus
    Szexuálterapeuta
    Szextanácsadó
    Párkapcsolati tanácsadó
    30-9345-094
    www.pair-re-pair.webnode.hu
    https://www.facebook.com/szexualpszichologia.parterapia/


Új válasz