kérdezte: Anonim 3 éve

Meddig tarhat egy ilyen kapcsolat?

Egy hónapja van egy szeretőm.Én férjnél vagyok ő is párkapcsolatban él.Munkahelyen ismerkedtünk meg,vonzodás volt elsőlátásra.Csak szexnek indult,de valami megváltozott mind a kettönknél.Többet érzünk egymás iránt.Én soha nem csináltam ilyet elmondása szerint ő sem.A szex tökéletes,minden téren passzolunk egymáshoz.Mindig mondja miért nem találkoztunk előbb.Felhőtlenül boldog amikor velem van.én is így érzem.Nem hitegetjük egymást,nem akarjuk tönkre tenni a párkapcsolatunkat.Negyven évesek vagyunk mind a ketten,de olyanok most mint a kamaszok amikor szerelmesek.De meddig mehet ez így?Mit tegyek?

1 ember szerint jó kérdés

46 Válasz

  • 46 A kérdező mondta 1 éve | válasz erre: 1

    !

    Tisztelt Major Klára!Eltelt 2év és azóta is együtt vagyunk,persze nem élünk együtt de nagyon szeretjük egymást.Töbször volt hogy megmondjuk a családjainknak és össze költözünk de mindig közbe jött valami hol az én részemről hol az ő részéről.Sokat szenvedünk mind ketten.Ő már azt mondta hogy a sorsra bizza most már ahogy lesz úgy lesz,ha kiderül nem bánja.Én sem bánám.Bocsánat a zavarásért de szeretem volna megosztani önnel.

  • Dr. C. Molnár Emma

    45 Dr. C. Molnár Emma Jó válaszadó mondta 3 éve


    Kedves Kérdező!
    A titok, a titkolózás nagy tüzet tud ám gyújtani - gondolja végig a világirodalom nagy szerelmi drámáit. Mindet a titok súlya forrósítja át. Nem biztos, hogyha nyíltan történne a kapcsolat, ugyanilyen erős lenne a hév. Nyilván ezért is foglalkozik avval, hogy emiatt a tűz miatt nem akarja a jól működő kapcsolatát megszakítani - egyikőjük sem. Értem, hogy nagy lelki teher a titok súlya, de inkább ez, mint az elhamarkodott döntés.
    Üdvözlettel: DR. C. Molnár Emma


  • 44 NewHeaven mondta 3 éve | válasz erre: 43

    !

    Gondoltam beszállok én is ebbe a folyamba.
    Nem szeretek ítélkzeni, sőt ne is tegyük! Az ember bonyolult lény, milliónyi folyamat komplex eredménye egy-egy cselekedete, döntése.

    Mindenki maga dönti el, hogy hol a határ.
    Tisztesség, gerincesség?... Szép fogalmak.
    De lehet épp egy apró kaland, vagy hosszabb szeretői státusz során jön rá az adott illető, hogy mit is akar igazán!
    Lehet nem elegáns megoldás... de az eredmény a fontos. Lehet letisztul benne az érzés és még jobban fogja szereni a az addigi párját! Feleszmél, hogy milyen jó mellette és nem szabad elveszíteniük egymást! És ez így jó!
    Jobb, mint állandó kérdőjelekkel élni le egy életet és vágyakozni más után... sosem kinyitva a szívét a másik felé.
    Ahhoz hogy teljességgel, átlényegülve tudja szeretni a másikat, ahhoz letisztult fő kell. Ami ha csak az előbbiek után megy... hát akkor úgy. Ez van.

    Az viszont veszélyes üzem, hogy valakinek szeretője van/volt... rájébred, hogy Őt szereti, de mégsem válik el...
    becsapva férjét és környezetét, tudatos rabságba kényszerítve magát, feláldozva a saját életét mások miatt... s belenyugodni abba, hogy neki sorsa és küldteés van, nem pedig életet. Ez a szerepjáték nem korrekt a férjel szemben, sem önmagával szemben sem. De mivel így is lehet élni... hát Ő így éli az életét... titkon vágyakozva egy másik férfi után.

  • 43 A kérdező mondta 3 éve | válasz erre: 41

    !

    Ez nagyon igaz,nem tudhatjuk mi történik velünk holnap.....Én sem gondoltam,hogy ez a dolog az én életemben előfordulhat.

  • 42 mosolygóska mondta 3 éve | válasz erre: 41

    !

    kedves bigacsiga!

    én elég jó nő voltam/vagyok, rengeteg pasim volt, úton útfélen összeszedhetnék valakit, de nem tartottam szeretőt az exférjem mellett, inkább elváltam pici gyerekkel, szóval nem a jónőség a lényeg, hanem a gerinc............

  • 41 bigacsiga22 mondta 3 éve

    !

    Kedves ítélkező embertársaim!

    Jól illik erre a helyzetre a Fábri szövege: Ha jó nőt veszel feleségül alig férsz hozzá, ha csúnyát dughatod egyedül.
    Sajnos a jó csajok/pasik hiába házasodnak a mindennapokban mindig lesznek lehetőségek és kísértések, hegyekben. Először kikérjük magunknak: mit képzel, nekem családom van? Az évek meg csak múlnak, jönnek az esős vacak, gondokkal teli napok, egy húsbavágó sértés meg az újabb ajánlatok és a nagyszámok törvénye alapján előbb utóbb valaki megtetszik... Hogy lesz-e belőle szex és évekig tartó megcsalás az már a házasságon múlik...
    Szerintem ítélkezni lehet, de soha sem tudhatjuk, hogy mi történik velünk holnap... Könnyű úgy hűségesnek maradni, hogy senki nem akarja nekünk lehozni a csillagokat…

  • 40 Rigócs?r mondta 3 éve | válasz erre: 4

    !

    Kedves Storm2,

    Ne érts félre, nem kötekedni szeretnék, csak próbállak megérteni...
    Adott egy nő, akibe valaha nyilván szerelmes voltál, láttad a hibáit, de úgy gondoltad felül tudsz rajtuk emelkedni. Ez nem sikerült... vajon miért nem? Tudod-e még, miért szerettél bele a feleségedbe, milyen jó tulajdonságai miatt? (Hogy van jobban kedvedre való nő... basszus, mindenkinél van egy még jobb...!!! de valamikor őt választottad... miből gondolod hogy most jobban választasz? Mert épp jobban szereted ezt a nőt mint a feleséged? Emlékszel még, hogy annak idején hogy szeretted a feleséged? Vagy vele sosem élted át azt, amit most a szeretőddel? Persze, a lopott percek, a titkolózás talán kimaradt...)
    Egyszer azt írod alapvetően jó otthon... aztán meg hogy boldogtalan vagy... most akkor melyik? Mi tenne boldoggá? Mi hiányzik otthon? Milyen űrt tölt be az életedben a szeretőd? A szerelem igenis újra és újra fellángol egy hosszú hosszú kapcsolatban, csak azért tenni kell... és minden láng kialszik, ha nem vigyáznak rá. Talán úgy érzed most, hogy a szeretőddel ez könnyebb lenne... az elején talán igen. Mondtad hogy már megéltetek pár hullámvölgyet ebben a 3 évben... még nem is laktok együtt... ezek még nem hullámvölgyek voltak csak apró fodrozódások a tükörsima vizen... a hullámvölgyek még bőven előttetek állnak...

    A fenti kérdésekre nem kell, hogy itt válaszolj, maximum magadnak, viszont tényleg nagyon szeretném megérteni, amikr valaki ezt mondja...már rég elváltam volna, ha nincs a gyerek... hogy lehet az, hogy egy gyerek valaki mellett tart, DE CSAK ADDIG, amíg nincs lehetőséged egy másik kapcsolatban folytatni az életedet... Azt mondod egyedül nem tudnál fenntartani egy háztartást, ketten már boldogultok... eddig stimm... tovább is gondoltad? A feleségednek nincs senki aki osztozna a terheiben amikor te elmész, hogy boldogan élj amíg meg nem halsz... és ne csak a számlákra, gyerekekre fordított költségekre gondolj, amiben nyilvánvalóan továbbra is segítenél... de a mindennapi terhekben nem tud osztozni senkivel jelenleg.... a lányodnak nem kisebb a sérülés attól, hogy apa nem csak egyszerűen dobbantott, hanem lecserélte anyát egy másik nénire, sőt egy másik nénire+ egy másik kislányra/kisfiúra... szerinted mit fog átélni a gyereked, amikor ezzel szembesül?? Nem tudom a szerelmed gyerekével találkoztál-e már... tudod-e, egyáltalán, a szerelmed milyen édesanya...? A gyereke nagy valószínűséggel nem fog téged elfogadni, főleg, ha számára is kiderül (és nyugodj meg, ki fog), hogy évek óta képben vagy és te vagy az oka annak, hogy az apja elment... őt sajnálom a legjobban az egész storyban, még a feleségednél és gyerekednél is jobban, mert az a gyerek azzal szembesül hogy apa helyét elfoglalta valaki... A feleségednek éa a gyerekednek "csak" azt kell megoldania, hogy ezentúl hogy élik a mindennapjaikat nélküled... a szerelmed gyereke viszont mindent meg fog tenni, hogy pokollá tegye a hétköznapjaitokat és sikerre is fogja vinni. És akkor majd ott leszel, hogy lapátra kerülsz esetleg, vagy te menekülsz és ugyanúgy egyedül kell fenntartanod egy háztartást... vagy akkor majd hazakopogtatsz, hogy egyedül nem tudok fenntrtani egy lakást, had aludjak a kanapén?? Majd akkor akarod rendbetenni amit már évek óta kellett volna?

    No de a kérdés inkább az lett volna tényleg, hogy ha évek óta szarul érzed magad egy házasságban, miért nem teszel valamit...? Neadjisten javítani is lehet rajta... ha meg megpróbáltál MINDENT és teljesen nyugodt a lelkiismereted, akkor meg el kell válni. Mert még mindig az a kisebb sérülés, hogy egzisztenciálisan sérül kicsit /nagyon mindenki, mint az amit most készülsz okozni. Tudod, ha kicsit összébb kell húzni a nadrágszíjat, kisebb lakásba kell költözni, mert a társam, aki a gyerekem apja már nem boldog velem és úgy gondolja ő is és én is megérdemeljük a boldogságot mert még fiatalok vagyunk és megpróbáltunk mindent.. azt ki lehet heverni. Azt, hogy éveken át átvertek, becsaptak, megaláztak, elárultak... na abból nagyon nehéz felépülni...

  • 39 mosolygóska mondta 3 éve | válasz erre: 38

    !

    ezt stormnak szántam

  • 38 evamo- Jó válaszadó mondta 3 éve | válasz erre: 36

    !

    Nekem nincs szeretőm, a párom független.

  • 37 mosolygóska mondta 3 éve | válasz erre: 33

    !

    kedves Evamo!

    belekerülhetünk x helyzetbe ez igaz, de évekig csalni, úgy hogy pontosan tudod, hogy a másikat el fogod hagyni gusztustalan....
    a feleségnek legalább annyi becsülete legyen, hogy kapjon választási lehetőséget.......ha azután is marad miután közlik vele, hogy el fogják hagyni az már az ő döntése, de olyan illúzióba ringatni, hogy minden oké, egyszerűen becstelen

  • 36 mosolygóska mondta 3 éve | válasz erre: 33

    !

    arra azért kiváncsi lennék ha téged csalnának x évig akkor is ilyen laza és megértő lennél-e.......majd ha a szeretőd téged ver át akkor is ilyen happy leszel-e......

  • 35 Storm2 mondta 3 éve | válasz erre: 34

    !

    Jujj... hát 20 évig nem szeretném ezt csinálni...
    én beteljesült viszonzott szerelemre vágyom.
    Sajnálom, hogy a feleségemmel így alakult a dolog..
    Nagyon elszánt voltam, mikor megismertem, tudtam hogy vannak hibái, de bíztam benne, hogy majd ezen felül tudok emeledni.
    Nem ment.
    Sőt ahogy telt, múlt az idő és egyre több embert (nőt) ismertem meg (nem csaltam meg félre ne érts!) rádöbbentem, hogy sokkal inkább kedvemre valóbb nők is léteznek és akár elérhetőek is lettek volna... :-(
    És lehet ez most össze fog jönni... talán...

  • 34 evamo- Jó válaszadó mondta 3 éve | válasz erre: 31

    !

    Nekem van olyan ismerősöm, (sőt családtag) aki több mint 20 éve szerető, sőt olyan is (férfi) aki a szeretőjénél halt meg, ők is 20-on évig voltak együtt. A feleség tudott róla, de nem vált, mert a férje eltartotta.

  • 33 evamo- Jó válaszadó mondta 3 éve | válasz erre: 31

    !

    Én megértelek, pedig nő vagyok. Az amit mosolygóska gondol illúzió, és le van sarkosítva minden. Az élet más, vannak helyzetek amikbe belekerülünk, szerintem szándékosan nem bántunk meg senkit. A szerelmet, meg meg kell élni, mert ritkán adódik az ember életében.

  • 32 mosolygóska mondta 3 éve | válasz erre: 31

    !

    Kedves Storm! Azzal nincs semmi baj, hogy szerelmes vagy, azzal sincs semmi baj, hogy el akarsz válni, az a nagyon nagy gáz hogy átvered a feleségedet......ha ezt nem érted akkor az elég szomorú

  • 31 Storm2 mondta 3 éve | válasz erre: 27

    !

    Méhkasba nyúltam. :-) hiba volt.
    Legszívesebben agyonütnének a nők.
    Megértem.
    Nálunk férfiaknál (most olyan leszek mint a varázsló aki elárulja a trükkjét) van egy mondás...
    "Vannak akik félrelépnek és vannak akik még nem buktak le." Ezt azoknak üzenem, akik vakon bíznak a férjükben
    Én nem ilyen megcsalós típus vagyok.
    Voltam már szerelmes, és igenis akkor hűséges voltam! Nem vagyok egy szemétláda! Generálisan nem!

    A kicsire és a közös háztartásra tekintettel velük maradok és csöndesen éldegélek, mondok szépeket a páromnak, éljük a hétköznapi családok életet. Ő nem érzékeli, hogy már nem vok szerelmes, szerinte 10 év után normális, ahogy élünk. Szóval nem hinném, hogy rabolom az idejét.
    A szívem másért dobog, sajnos ez ellen nem tehetek semmit. Szerintem csak a csoda segítene, hogy újra szerelmes legyek belé... ellenben a másik (saját csapdájában vergődve) küszködik.... és én Őt szeretem.
    Lehet nem éltünk még együtt... de itt már nem lesz idő járogatni, meg "ismerkedni", ha eljön az idő, akkor azonnal pótapuciként kell fellépnem ... és mivel Ő engem alkalmasnak talál a szerepre... én belevágnék.

    Jó érzés, hogy nem vok egyedül! :-)

  • 30 mosolygóska mondta 3 éve | válasz erre: 27

    !

    kedves Eni! semmi gond sincs azzal ha valami elromlik, el lehet válni, sőt el is kell válni, de évekig átverni a másikat nagyon szemét dolog.......

  • 29 mosolygóska mondta 3 éve | válasz erre: 28

    !

    tisztességről meg őszinteségről beszélni egy olyan embernek aki évek óta csal, kb olyan mint vaknak a szineket magyarázni........

  • 28 Kiereme Jó válaszadó mondta 3 éve | válasz erre: 21

    !

    Storm2, én szándékosan nem nyilatkoztam csúnyán a másik nőről, mert egészen egyszerűen nem ismertem ezeket a részleteket és egyébként nem is vele beszélgetek, hanem veled.
    Én a te általad leírtak alapján alakítok ki véleményt rólad, róla és a helyzetről. Ami persze nem lehet teljesen pontos, hiszen nehéz itt leírni mindent pár sorban.
    Nem akarok olyanokat mondani, hogy sok éve mit hogyan kellett és nem kellett volna csinálni, dönteni, mert gondolom már erre te is rájöttél és nem is segít a jelenlegi helyzet megoldásán.
    Én úgy gondolom, hogy nem tisztességes, amit a párjaitokkal tesztek. Ha egymásba szerettetek és együtt akartok lenni, akkor hozzatok meg egy végérvényes döntést, de ne hazudozzatok éveken (!!!) keresztül a gyermekeitek anyjának/apjának. Vagy, ha ennyi idő után sem tudtátok meghozni a döntést, akkor lehet önmagatoknak hazudtok?
    Elhiszem, hogy rossz egy olyan nővel élni, akibe nem vagy szerelmes. De hidd el, olyan férfivel sem álom, aki három éve csal és hazudik...és csak arra vár, hogy elhagyhasson egy másik nőért. És ha ez nem történik meg, az csakis azért, mert a másik nő végül nem a férjemet választotta.
    Anno elkövettél hibákat, ember vagy, van ilyen. Akkor most tanulj belőle és próbálj meg kevesebbet elkövetni!
    Légy bátor, légy férfi, légy őszinte! Ezzel tartozol a feleségednek és önmagadnak is. A másik nő nem vesz részt ebben a beszélgetésben, ezért róla nem szeretnék többet beszélni. Nem is róla szól...
    Illetve, ne sajnáld a feleséged, mert ha időben elengeded a kezét, talán tud találni egy férfit, aki igazán, szerelemmel szereti majd őt! Ne rabold az idejét, hagyj fel az önzéssel és légy végre férfi!

  • 27 Eni1972 mondta 3 éve | válasz erre: 21

    !

    Sziasztok!
    Elolvastam minden hozzászólást. Storm2 kitartást Neked, remélem sikerülni fog. Én is hasonlót éltem át. Nem könnyű. Az én véleményem is az, ha egyszer elromlott, évek kérdése és összeomlik végleg.

  • 26 mosolygóska mondta 3 éve | válasz erre: 25

    !

    az ilyen nő szexre jó, de miatta elválni?? háááát....., szerintem nem egy életbiztosítás, téged ugyanúgy meg fog csalni, most is csak használ arra, hogy feldobd az életét mikor éppen boldogtalan .........tudod mit? éljetek együtt, aztán mikor téged is átver , akkor majd elgondolkozhatsz, hogy mi mennyit ér......és hogy érdemes volt- e a gyerelkedet elhagyni miatta.......egy érett pasi nem úgy gondokodik ahogy te, szerinted veled korrekt lesz???

  • 25 Storm2 mondta 3 éve | válasz erre: 24

    !

    :-) Hát így is lehet nézni.
    Sőt az ő párja is egyívású velünk, mert neki is volt(van) szeretője.
    Összenő az ami összetartozik, mondják. :-)

    Sokkal könnyebb és jobb lenne az életem, ha nem ismertem volna meg..
    de már így alakult... és még piszkosul vonzónak is találom.... rabul ejtő.
    És ezzel nem csak én vagyok így... bárhány férfival is beszéltem mind ezt mondta róla.

    Majd csak lesz vmi. :-)

  • 24 mosolygóska mondta 3 éve | válasz erre: 23

    !

    amit írtál a nőről az egy genge jellem leírása, egy korrekt nő elválna, mint ahogy egy korrekt ffi is, végülis egymáshoz valók vagytok, mindketten sunnyogtok és átveritek a párotokat, megérdemlitek egymást........

  • 23 Storm2 mondta 3 éve | válasz erre: 22

    !

    Nem erről van szó! Csak az előbbi hozzászóló lehordott mindennek, de a nőt hősnek kiáltotta ki. Ez elég egyoldalú véleménynyilvánítás. Szerintem.

  • 22 mosolygóska mondta 3 éve | válasz erre: 21

    !

    hirtelen egy jellemtelen prosti lett az imádott nőből??? na látod, még te is elítéled amit művel , veled valszeg ugyanezt tenné ha megunnna.........és akkor még a gyerekeit is nevelhetnéd!

  • 21 Storm2 mondta 3 éve | válasz erre: 20

    !

    Igazatok van. Megyek és keresek egy kötelet magamnak, jobb lesz úgy mindenkinek.
    Ilyen beteg jellem nem való emberek közé.
    Elvettem a jelenlegi feleségemet, mert úgy gondoltam el tudom majd fogadni a hibáival együtt.
    Nem jött be.
    Aztán jött a gyerek és már nem akartam őket magukra hagyni.
    aztán jött ez a felemás szerelem... amit minden oldalról megértek, hogy miért nem ment teljesedésbe.

    Értem én a női összetartást, de azért ne emeljük piedesztálra a másik nőt... aki ahogy kiteszi apu a lakásból a lábát, engem hív... hogy tegyem boldoggá, mert Apa nem érhet hozzá! és nem egyszer, nem kétszer hanem éveken át.
    Továbbá megmentés.... ez néhány hétig tart... aztán megint jön hozzám, hogy csak nem jó Apával... racionális jah.Ő nem kényelmes és nem önző, csak engem kell megkövezni! Remek. Az hogy jól átvágja a férjét az nem elítélendő... sőt! Ugyan már... ne csak én legyek már következetes!

    Persze-persze a szerelem mulandó... de legalább jó lenne egyszer átélni egy komoly viszonzottat!

  • 20 Kiereme Jó válaszadó mondta 3 éve | válasz erre: 17

    !

    Storm2, a szerelem szép, izgalmas, vérpezsdítő és szenvedélyes. De múlandó... gondolom a feleségedbe is szerelmes voltál valamikor és még előtte más nőkbe is. De látod, AZ az érzés idővel elmúlik. Átalakul... főleg sok év távlatában.
    Megteheted, hogy ezért a kamaszkori, erős érzelem miatt felrúgod a családod és a másik nő mellett teszed le a voksod, de a kérdésem az, hogy ha majd együtt élve x éve majd belőle is kiábrándulsz, akkor megint dobbantasz egy új szerelemért? Mert ez a szerelem is ki fog egyszer hűlni és átalakul egy erős szeretetté, akkor majd megint jól beleszeretsz valakibe?
    Egyébként szerintem ez nem fog bekövetkezni, mert a hölgy racionálisan és éretten áll a témához és el is kezdett dolgozni a házassága megmentésén. Ne haragudj rám meg, de én drukkolok nekik, hiszen sok év köti őket össze és a gyerekek is. Ők egy egység, ami jó lenne, ha szépen, jól tudna működni. Persze, ha nagyon nem megy, akkor nem szabad erőltetni, ha két ember nagyon nem boldog együtt és hiába próbálták megmenteni a házasságukat, de nem ment, akkor el kell engedni egymás kezét.
    De ha "csak" annyi a probléma, hogy otthon (ahol gyerek is van) kihűltek az érzelmek és most kamaszos szerelmet érzel egy olyan nő iránt, akivel egyébként egy napig nem éltél együtt, akkor nem tudom mennyire érett és felelősségteljes döntés felrúgni mindent....
    Én egy önző, gyáva embernek tartalak, aki következetlen és jó kényelmes.
    Ha tiszteled a feleséged és szereted őt, legalább, mint embert, akkor igenis legyél bátor, legyél férfi és valld be, hogy szerelmes vagy egy másik nőbe. Joga van tudni! Vagy félsz, hogy erre kidob téged és nem tudnád fizetni a rezsit? Nagy szeretet a tiéd, remélem a másik nő nem ad fel mindent érted, mert ha egyszer kiábrándulsz belőle, akkor nagyon pórul jár!
    A te életed, a te lelkiismereted...

  • 19 mosolygóska mondta 3 éve | válasz erre: 17

    !

    valszeg te a nőnek azért nem vagy annyira fontos, mint ő neked, ráadásul egy nő viszi a a gyerekeket a váláskor, vagyis neki még a gyerekeiről sem kellene lemondania, te többet vesztenél, szóval nem biztos hogy ez a nő annyira szeret téged! ébresztő!!!

  • 18 mosolygóska mondta 3 éve | válasz erre: 16

    !

    a gyerkekkel ne hozakodj elő, mert ha holnap a szeretőd füttyentene akkor a gyerekedet nagyon frankón félreraknád.........legalábbis ez jött le abból amit írtál....

  • 17 Storm2 mondta 3 éve | válasz erre: 14

    !

    vagy mondjuk azt, hogy ez egy végjáték, igencsak hosszúra sikeredett végjáték, két gyáva, betoji, aggodalmaskodó ember előadásában.

  • 16 Storm2 mondta 3 éve | válasz erre: 15

    !

    Igazat adok Neked.
    Engem is zavar. Nagyon nem könnyű.
    De a szívemet nem tudom kikapcsolni.
    és pénzem sem lesz több.
    A felelősség, hogy a gyerekemet biztonságban tudjam, lelki épségét ne veszélyeztessem addig amíg nem muszáj, pedig erős!
    Hát sokkal könnyebb lenne, ha ez nem történik meg velem, s nem leszek szerelmes, hanem homokba dugom a fejem...
    és elfogadnom, hogy nekem nem sikerült a boldog élet.

  • 15 mosolygóska mondta 3 éve | válasz erre: 14

    !

    nem kell boldogtalan házasságban élni, ezt senki nem mondja, sőt azt mondom válj el ha bboldogtalan vagy, de a gyereked anyjával szemben az a minimum, hogy tisztességes vagy .......húzod az ő idejét is gyakorlatilag évek óta, hiszen tudod hogy nem vele akarsz megöregedni, ez az ami nagyon becstelen dolog! én alapból szerető ellenes vagyok, nyilván átmeneti megoldásként belefér, ha valaki egy kapcsolat végjátékában teszi, de évekig hazudozni bujkálni számomra gyomorforgató

  • 14 Storm2 mondta 3 éve | válasz erre: 13

    !

    Igazad van.
    Nem is érzem magam emiatt jól.
    Én sem ilyen életet akartam nekünk!
    Így alakult, a szívem másért kalapál már, Őt meg csak szeretem, de már nem szerelemmel.
    Lehet mások ezt úgy oldják meg, hogy ez természetes és majd elmúlik...leélik az életüket ugyanazon személy mellett...
    csak én nem vagyok az a beletörődős.
    De tehetném azt is hogy holnap itt hagyom őket és egy hét múlva jön a fejfájás, hogy akkor most ki és hogy megy a gyerekért és miből élnek, élek meg... de legalább neki adnék egy esélyt, hogy olyat találjon aki viszont szereti. Igazad van.

  • 13 mosolygóska mondta 3 éve | válasz erre: 12

    !

    csak a feleségeddel szemben baromi tisztességtelen vagy...........gondolom ő nem tudja hogy az élete egy másik nő döntésétől függ!

  • 12 Storm2 mondta 3 éve | válasz erre: 11

    !

    Hát a jelzőkből érzem a felindultságodat.
    De igen, ez a szitu.
    Én inkább másképp fogalmaznék:
    Szeretjük egymást, vágyunk egymásra, érezzük, hogy jó volna együtt, de
    neki nem olyan rossz a jelenlegi kapcsolatában sem, s maga a szerelem mint olyan nem olyan értékes dolog az Ő olvasatában, főleg mert mulandó és ha vannak gyerekei, akkor háttérbe való!
    De ha ez a viszonylagosan jó kapcsolata végképp tönkremegy, akkor örömmel nekivágna velem.
    ...és hát már lényegében tönkrement... csak még nem értett meg a döntés... ill még adnak maguknak egy utolsó esélyt.

    Még egyszer mondom nekem sem pokol az életem... és nem magányra és csajozásra vágyom... ezért ülök meg a popómon...
    de érzem azt hogy Vele jobb lenne... azért vágnék én is bele egy közös életbe... "füttyentésre" ha úgy akarod.
    (az a kis "fütty" egy előre megbeszélt, várva-várt, elfogadott dolog, nem váratlan esemény)

  • 11 mosolygóska mondta 3 éve | válasz erre: 10

    !

    nem is kell a gyerek miatt benne maradni egy rossz házasságban, nem erről van szó, de számomra gáz az a szitu, hogy ha a szeretőd füttyent, hogy gyere szívem elválok, akkor te pincsikutyaként felrugod a házasságodat...........és most vársz arra hogy ő szóljon neked hogy pakolhatsz???

  • 10 Storm2 mondta 3 éve | válasz erre: 9

    !

    :-)
    Nos igen.
    Ha sarkosítani akarnám:
    ... ez egyikkel szerelemből... a másikkal kötelességből.
    De már mondtam, hogy nincs akkor különbség két férfi közt...
    csak az egyik felé komolyabb érzelmek vannak, a másik felé néha szinte semmi,néha jóval több...
    bár ez első hely az enyém. :-) Gyerekesen kifejezve.
    Sajnos a felnőttek világában az élet nem csupán fekete és fehér... inkább szürke... és annak megannyi árnyalata.

    Valóban a gyereket meg fogja viselni... ez valószínűsíthető... emiatt van is lelkifurdalásom nem kevés... de egy gyerek miatt boldogtalun leélni egy életet... nem akarok!

  • 9 mosolygóska mondta 3 éve | válasz erre: 8

    !

    oké ha összeköltöztök a nővel akkor meg tudtok élni, ezt értem, de a gyerekkel miért kell előhozakodni??? ezek szerint a gyereked annyira nem izgat, hiszen őt megvisel úgy is a válás ha van szeretőd meg úgy is ha nincs...........mellesleg elgondolkodnék azon hogy miylen jellem egy olyan nő aki itt is meg ott is szétrakja a lábait.........

  • 8 Storm2 mondta 3 éve | válasz erre: 6

    !

    Értem én.
    A pénzügyi összeomlás nem következik be, ha nem önálló háztartást kell vezessek, hanem egy másik emberrel közöset. Ez matek.
    Én nem önálló életre vágyom, hanem egy másik nőre. Nem nagyfiúskodni akarok és bulizni járni, meg szabadnak lenni, hanem egy konkrét nőt szeretek, akire vágyom.
    Lehet nem ment át a "problémám" neked. De nem is kell, hogy mindenki értsen mindenkit, s azok helyzetét. A kognitív disszonancia működik, nem hülyeség! Ha nem olyat hallasz, vagy látsz, ami a Te értékrendedbe illeszkedik, azt kizárod, s elítéled. Megzavar, majd megpróbálod betagosítani a saját világodba, elkönyveled oda ahová eddig tetted az ilyeneket.
    A szerelemben igenis függünk egy személytől.
    Ha nem, akkor nem is olyan elmélyült a dolog, akkor csak kellemes szabadidőpartnernek nevezném!

  • 7 A kérdező mondta 3 éve | válasz erre: 1

    !

    Nagyon szépen köszönöm a válaszát.Sokat segített és biztos hogy még jelentkezzem.

  • 6 mosolygóska mondta 3 éve | válasz erre: 4

    !

    azt írod, hogy ha a szeretőd elválik, akkor te is, vagyis a pénzügyi összeomlás meg, hogy a gyerekedet megviselné a dolog stb.. akkor is be fog következni, szerintem csak gyáva vagy egyedül új életet kezdeni..............egy férfi ne egy nőtől / aki csalja a férjét x éve / tegye függővé az élete nagy lépéseit és döntéseit, egyáltalán ne egy másik személytől függjön már, hogy hogyan éled az életedet, gáz...........

  • 5 Storm2 mondta 3 éve

    !

    Egyébként meg azon a véleményen vagyok, hogy nagyon sok alternatív lehetőség adódik egy ember életében.
    Lehet tucatnyi olyan férfivel/nővel találkozik életében egy személy, akivel ugyanolyan jól (vagy kicsit jobban ki tudna jönni, akivel jól érezné magát, akivel boldog lenne. Picit mindegyik más, de nem olyan nagyok a különbségek!
    És itt jön a nagy kérdés, hogy hol kell megállni vagy érdemes-e ezen egyáltalán elgondolkodni! :-)
    Sokan vannak, akiket a hétköznapi rutin leköt, dolgozik, gyereket nevel, főz, most, takarít, barátnőzik... az a kis idő amit kettesben a párjával tölt meg nem is olyan fontos, egy bizonyos szint felett, max olyan "pici" dolgokban érzékelheti a különbséget, hogy az egyik jobban csókol, vagy kedvesebb, vagy humorosabb... de ezeknek nincs akkora nagy jelentősége, hogy ezek miatt váltani kellene!
    A többségi társadalom így él. Szerintem.

  • 4 Storm2 mondta 3 éve

    !

    Hát igen, lehet ilyen egyszerűen is kezelni a dolgot.
    Ha nem lenne közös gyerekünk, akkor már túl is lennék az egészen.
    De van!
    Felelőtlen nem leszek! Ha most elmennék az kb. azonnali pénzügyi összeomlással járna mindkettőnknek.
    És túl azon, hogy hamarosan nagyon szerény körülmények közt folytathatnánk külön-külön az életünket... még a szívem választottjával sem lehetnék, a gyereket is megviselné...
    Úgy gondolom ezzel a jelenlegi helyzethez képest csak rosszabb pozícióba kerülne a családom minden tagja.

    Aztán vesse rám a követ, aki szerint nem helyesen cselekszem.

  • 3 mosolygóska mondta 3 éve | válasz erre: 2

    !

    ne haragudj de, te attól teszed függővé a válásodat, hogy a nő elválik- e vagy sem?? nem tudsz önálló döntést hozni csak magad miatt???? grtaula......

  • 2 Storm2 mondta 3 éve

    !

    Én csatlakoznék a kérdést feltevőhöz a saját storymmal.
    Mi 3 éve csináljuk ugyanezt. (ugyanebben a felállásban)
    Laza kapcsolatnak indult, aztán pár hónap alatt szerelem lett... napi szintű kommunikáció, találkák százai, stb. együttalvás, miegymás.
    Voltak hullámvölgyek, meg néha mosolyszünet pár hétre, de mindig újult erővel kezdtük újra.
    Aztán ahogy Klára is utalt rá... volt lebukás is...egyik részről
    Ami jól ki lett magyarázva, amit pár hét csendes szünet követett, s ott folytattuk ahol abbahagytuk...
    Ezt követően az Ő férje is lebukott...
    Ahogy Klára is írta... mivel itt gyerekek, sok-sok éves házasságok vannak mindkét oldalon, itt nagyon meg kell gondolni a dolgot, a válást és újrakezdést mással.
    Nos Ők kiegyeztek, hogy mivel csúnyán mondva 1:1 az állás...még utoljára megpróbálják együtt, hátha nem fog ellaposodni, lakótársi szintre zuhanni újból a kapcsolatuk. S közben jelezte felém, hogy ez az utolsó esély a régi kapcsolatnak, aztán Ő válni fog, s akkor meginterjúvol, hogy nekem mik a terveim vele.
    Mivel én azt gondolom, hogy kutyából nem lesz szalonna, és ami tönkrement és évek alatt nem hozták helyre, azt már nem is fogják... szerintem 0,5-1 éven belül megint mélypontra jutnak.
    Számtalanszor elhangzott, hogy számos területen jobb parti vagyok, mint a férje, és ha nem lennének gyerekek, akkor már rég velem élne, és hogy engem szeret, jobban szeret, mint Őt, na de Ő a gyerekek apja és Ők így egy család... és nem annyira boldogtalan, hiszen ott vannak a gyerekek, amúgy jól kijönnek, működik a kapcsolat... csak hát a szíve nálam ragadt.

    Pár évvel ezelőtt még én is elítéltem az ilyen jellegű kapcsolatokat.
    Aztán egy napon azon vettem észre magamat, hogy pont egy ilyen kellős közepében vagyok, fülig szerelmesen.
    Amikor vele vagyok, az maga a mennyország, azt érzem, hogy mindig is ilyen Nőt akartam magamnak.

    Persze nagyon is igaza lehet abban Klárának, hogy a hétköznapi életben kijönnének a bajok és nem lenne minden olyan szuper... lakva ismerszik meg az ember, ez is nagyon igaz!

    ....de már annyi időt és érzelmet beleinvesztáltam ebbe az egészbe, hogy most már tudni akarom, meg akarom próbálni, hogy milyen vele... mert amiben most vagyok (házasság) abban nem vagyok boldog.
    És ha -érzésem szerint- hamarosan eljön a lehetőség én IGEN-t fogok mondani.

    Hosszú történet tudom, 3 év történéseit nem lehet összesűríteni korrekten pár sorba, de....

    Nem is tudom, hogy mit lehet erre mondani... lebeszélni magamat Róla nem tudom, hisz szerelmes vagyok...
    ilyenkor a józan ész már nem játszik... lehet a vesztembe rohanok... de ilyen a szerelem... és én azt vallom, hogy beteljesült szerelem nélkül nincs boldogság.. .még ha sokat is kell tenni érte, megéri!

  • Major Klára

    1 Major Klára Jó válaszadó mondta 3 éve


    Kedves Ismeretlen,
    hogy konkrétan az utoljára feltett kérdéseire válaszoljak, azt mondhatom, hogy addig mehet így, míg mindketten bírják lelkileg és konspirációval, de legalábbis addig biztosan, míg le nem buknak. Persze azután is folytatódhat, de az már élesben megy. A válaszom végén visszatérek erre. És hogy mit tegyen? Ez már jóval bonyolultabb. Gondolom nagy titkot nem árulok el azzal egy negyvenes nőnek, hogy lopott órákban tökéletes harmóniát megélni nem olyan nehéz, mint a hétköznapok minden gondjával vinni egy házasságot. Biztos vagyok benne, hogy nem csak tudja, de pontosan érzi is, milyen önbecsapás tud mindez lenni. Mert könnyű alkalmanként, heti pár órára rendkívül vonzónak, érzékinek, elégedettnek lenni, hiszen ez egy friss, új kaland (tényleg, mint a kamaszok), annak minden előnyével. Nem terhelik gyerekek, anyagiak, háztartás, kötelezettségek, felelősség. Igen, értem a szeretője mondatát, hogy jó lett volna előbb találkozniuk. De nem így történt. Most gabalyodtak egymásba, mikor sok-sok tapasztalattal a hátuk mögött jóval jobban tudják, kit választanának, mit akarnak a másiktól, egy kapcsolattól úgy általában, és mire képesek önmaguk. És most visszatérek a válaszom elején jelzettekre. Azt kell az eszével, racionalitással, földön járással tudomásul vennie, hogy sosem a szeretője és a férje között fog választani. Amennyiben odáig jut, azt kell eldöntenie, hogy a férjével akar-e, tud-e élni, vagy sem. Utána jöhet az összes további kérdés. Vagyis ha képes ezt a jelenlegi külső kapcsolatot úgy tekinteni, hogy mást nem akar, mint valóban apró, de felhőtlen, gondok nélküli kikapcsolódást, és ehhez tudja is tartani magát, tegye, ahogy eddig tette. Felnőtt ember, tudja, mit csinál. Onnantól kezdve azonban, ahogy érzi, kezd önmagában komolyra fordulni a dolog - ne tévedjen, lehet, hogy a szeretőjében nem történik mindez ugyanígy -, akkor kell az előbbi ominózus kérdést feltennie magának. Mielőtt feleslegesen borít. Nehogy meglepetések érjék, hogy pl. ez az ember a szürke hétköznapokban megérti-e majd, ha Ön fáradt, és segítenie kell a bevásárlásban. Ha beteg, kiszolgálja-e, viszi-e orvoshoz, kezelésekre. Ha gyermekei vannak, velük kijön-e, jól megértik-e majd egymást. Szóval kérdések özöne következik attól a pillanattól kezdve, és a fájdalom is akkortól indul, a lelki nehézségek miatt. De akkor kell majd komoly, felelősség teli döntést hoznia, hogy miként tovább a férjével. Mellesleg érdemes elgondolkodnia azon, hogy mitől kerülhetett bele az életébe ez a külső kapcsolat. Valami hiányra, vagy probémára utalhat a házasságában. Egyébként sosem lépett volna félre. Nem biztos, hogy hatalmas dolgokra kell gondolnunk, de mégis megtörtént, ami megtörtént.
    Amondó vagyok, egyelőre ne gondolkodja túl az egészet, mert az elején vannak. Csak figyelmeztetésként írtam le minden mondatomat, hogy hátul az agyában legyenek ott ezek az információk is. Aztán meglátja, miként bírja, miként bírják, merre forog az életük kereke. Jelentkezzen, ha úgy érzi a későbbiekben, hogy további segítségre, tanácsra van szüksége, eljöhet még az a pillanat.
    Üdvözlettel: Major Klára
    Párkapcsolati és válóperes mediátor
    06-30-302-48-03
    www.mediacios-iroda.hu



  • A kérdés lezárult! A kérdező megkapta a választ kérdésére.