kérdezte: Anonim 3 hónapja

Hogyan tálaljam a barátomnak,hogy néha "megfojtanám" hogy néha utálom és zavar,ha fölényeskedik?

Sziasztok!

19 éves homoszexuális fiú vagyok. 3 éve párkapcsolatban élek egy 26 éves férfival.
A kapcsolatunk eddig nagyon jó volt, a kommunikàció is működött, nem voltak veszekedések, csak kisebb vitáink.
A kapcsolatunk nagyon szoros és szeretem a páromat. Szerelmes vagyok belé,viszont vannak dolgok amik az utóbbi időben már nagyon zavarni kezdtek és sajnos többször is civakodtam a barátommal, volt ajtócsapkodás, kiabálás is és kölcsönösen egymásba rugtunk,megbántottuk egymást. A gond az,hogy mi eléggé különbözőek vagyunk, az élet minden területén. Más személyiség vagyok mint ő. Én egy visszahúzodó,csendesebb magamnak való srác aki eléggé könnyen irányítható, de mégsem szeretem ha megmondják mit csináljak, mi merre hány lépés,mi helyes és mi nem. A barátom mindenben az ellentétem és ő nagyon szeret parancsolgatni,irányítani a kapcsolatunkban. Az elején tetszett, biztonsàg érzetet is nyújtott és most is, meg tetszik,hogy határozott egyéniség, de sok mindenben egyedüli döntés hoz. Meghallgat, ki kéri a vélemenyemet aztán mégis az van amit ő akar. Ha veszekedünk mostanában akkor mindig ő győzedelmeskedik,övé az utolsó szó. És a szexben is irányítgat, dominál. Amivel alapvetően nem is lenne probléma, de mivel mindenhol máskor is ő az aki diktál így zavarni kezdett,hogy a szexben is kiszolgàltatott helyzetben vagyok folyamatosan. Múltkor nem is tudom már min,de valami aprósàgon veszekedtünk este és utàna szexeltünk. Viszont előtte egy órával még mérges voltam rá és sokszor mérhetetlen dühöt érzek és utálom,hogy fölényeskedik. Így amikor szexeltünk és elkezdett rám mászni, aztán csókolgatta a nyakamat,utána meg a torkomat szorította meg (óvatosan) akkor jött ez a fura érzés. Hogy megakarom ütni! És leakarom szedni a kezeit rólam, ne érjen hozzàm. Nagyon felizgatott, imádom most is vele a szexet (is) de ugyan akkor felbosszant,mérges vagyok,dühös. Szóval ellöktem magamtól, mondtam is neki akkor,hogy ezt most haagyjuk abba nem fog menni. Rögtön kérdezte,hogy mi a gond, nagyon aggodalmaskodott, megható volt ahogy reagált és nem dühöngött inkább érdeklődött és kétségbeesettnek láttam. Próbáltam megnyugtatni, de nem sikerült. Nem akartam hozzá vágni,hogy "hát figyelj egy pillanatra eldurrani készült az agyam és azthittem megütlek,annyira erős volt bennem a késztetés". Ha " birtoklóbb" vagy odajön és átkarol puszilgat, semmi gond nincsen, imádom, szeretem ha hozzám ér. De zavar is. Pl mániája a nyakamat harapdálni és szívogatni. Legutóbb nyomot is hagyott amiért iszonyú mérges voltam, és ezt mondtam is neki. Bocsánatot kért,de azért vigyorgott rám. És ez felbőszített, mert tudom,hogy nem bánta amit tett. Direkt csinálta. Azóta ha szex van, volt közben feltűnt az is,hogy mostanában többet veszekedünk és indulatosak vagyunk,még nem telt fél óra sem, de már az ágyban kötöttünk ki. Többször is durván estünk egymásnak, de mégis ő volt az aki "bántott". Nem egyszer leszorított, vagy csókolózáskor a szàmba harapott ami vérzett is. Szorongatott is amikor szexeltünk, erősen markolt ami már fájt is, és kb lökdöstük egymást amikor más pózvan akartuk csinálni. Fújtatott,érzem sokszor,hogy direkt okoz fájdalmat és még haragszik rám. Volt,hogy nem engedte,hogy magamhoz nyúljak izgassam magam, csak a végén. Még a férfiasságomat is egyszer erősebben szorította meg és amikor feljajdultam akkor meg bocsánatot kért és megölelt aztán kicsit óvatosabb lett, de továbbra is taszigált vagy morgott közben. Ijesztő hova jutottunk. A szex kb olyan mintha csatáznánk, harcolnánk. Nagyon hamar felizgat,szeretem őt, de utàlom is. Mindenbe beleszól, mindig megakarja mondani mi helyes, mit csináljunk. És túl védelmező típus is, aggodalmas. 2 éve motorozom,de nagyon zavarja. Volt két balesetem is, az egyik nem rég. Karcolásokkal megúsztam, de hatalmas kiabálás volt, arra kért..nem is. Azt parancsolta,hogy hagyjam abba a motorozást! Mert ő mindig halálra aggódja magát,mert mivan ha bajom esik,mivan ha meghalok,mihez kezd nélkülem, nem akarja kapni a hívást,hogy kaput lett nekem, nem akar vérben fagyva látni és akkor sorolja nap estig,hogy milyen veszélyei vannak a motorozàsnak és miért nem motorozhatok. Utálom ezt is,hogy azt hiszi joga van beleszólnia ebbe. Holott az egész az én döntésem, támogatnia kéne vagy csak hagyjon békén. Nem fogok miatta nem motorozni. Hogy ő ne paràzzon. Az ő félelmei,nem az enyémek. Kűzdje le, erre kértem többször is. De mindig csak veszekedés lesz. Kicsit összecsapott lett amit írtam. Röviden annyi lenne a kérdésem,hogy mit lehetne tenni,hogy olyan legyen minden mint régen? Mármint,hogy komolyan,emberek módjára,mint a normális felnőttek le tudjunk ülni beszélgetni a problémákról? Hogyan tálaljam neki,hogy zavar,hogy fölényeskedik és ellentétes érzéseim vannak vele kapcsolatosan? Néha megfojtanám, de szerintem ő is így érez. Tanácsok? Ötlet? Vélemény?

Ui: 2 éve együtt élünk.

Előre is köszönöm!

Àkos

0 ember szerint jó kérdés

1 Válasz

  • Major Klára

    1 Major Klára Jó válaszadó mondta 3 hónapja


    Kedves Ákos,
    az első, ami eszembe jutott a levele olvastán, hogy mennyire féltem attól a rossz beidegződéstől, miszerint még véletlenül se fusson bele abba az utcába, amikor az elutasító magatartásával, a megsértődésével vív ki figyelmet a maga számára, mert más eszközökkel egyszerűen nem éri el a célját. Szomorú egy út lenne, könnyen vezet mártíromsághoz, aminél aztán kevés rosszabbat tudok elképzelni egy párkapcsolatban. Egyébiránt a "húzd meg - ereszd meg" típusú emberi játszmát is kialakíthatja ezzel a viselkedésével, de tényleg nem kívánom. Nem szép, nem egyenrangú szerelem az, ahol így lehet kicsikarni odafigyelést, törődést, kényeztetést, szeretetet, elfogadást. És Ön még annyira fiatal ahhoz, hogy a kezdet kezdetén elrontsa, miként is szeretünk - már meg ne haragudjon ezért a közhelyért, de így van. Alapvetően most tanulja, hogyan létezünk, élünk valakivel együtt, melyik tulajdonságunkra miként reagál a másik, illetve Ön hogyan képes tolerálni a sajátjától egy akár gyökeresen eltérő reakciót, viselkedést, szokást. És az előbb említettek még csak egy piciny szeletét képezik annak a bonyolult együttlétnek, amit párkapcsolatnak hívunk. Írja, hogy mennyire különböznek egymástól. Nem is tudom, hogy az utóbbi idők történéseivel kapcsolatos magyarázatként osztotta-e meg ezt az információt, de én ebben semmi különöset nem látok. A különbözőség inkább izgalmas, hiszen ezáltal tanulhat, tapasztalatot szerezhet, tágulnak az ismeretei a világról, benne a színes embertömegről. Tehát etéren ne keresgéljen okokat, magyarázatokat. Jóval inkább ott kutasson, ahol arról van szó, hogy az egyénisége, a személyisége mit bír el, mi vonzó, és mi nehezen viselhető. Utóbbi esetében sincs (általában) eget rengető baj, ám elképzelhető, hogy már arról a kérdésről van szó, hogy szerelem ide, vagy oda, de passzolnak-e egymáshoz úgy, hogy még többek lesznek általa, vagy sem. A párja féltése a motorozással kapcsolatban számomra teljesen normális. Ha ő veszélyesnek tartja ezt a típusú közlekedést, nem nagyon fog tudni másként reagálni az Önnel történtekre (vagy elképzelt veszélyekre), mint úgy, ahogy teszi, ahogy a személyisége diktálja. Ha a levelében felsorolt összes sérelme - ami valljuk meg, nem kevés - túl van azon a határon, amit tolerálni tud, akkor ez a három éves viszony bizony kezd átalakulni. No nem gyűlöletté, inkább jeleket kap atéren, hogy mára másként gondolkodik dolgokról, sőt még az is lehet, hogy talán kifelé halad abból a hatalmas szerelemből, amit eddig megélt. Persze ne tévedjen, egy levél alapján semmi biztosat nem lehet kijelenteni. Nem tudom, milyen volt régen, mert arról alapvetően semmit nem említ. Valószínűleg nem is kell, mert az elején volt egy mindent elsöprő érzelem, amiben a nézeteltérések vagy meg sem jelentek, vagy nem voltak ilyen fokúak, és ha mégis, azt észre sem vették, vagy könnyedén átléptek rajta. Ha jól számolom, a kezdet kezdetén maga 16 éves volt. Egy kamasz srác, aki minden bizonnyal rengeteg tanult egy 23 évestől, aki a hét év korkülönbségével maga volt a felnőttség, érettség és tapasztalat. Ne feledje, három év alatt Ön és a párja is sokat változhatott, hiszen ha csak magáról beszélünk, akkor úgy általában mindenkivel ez történik 16 és 19 éves kora között. A fő kérdésére rátérve: a problémák megbeszéléséhez bizalom kell, ami itt megrendülni látszik. A bizalmat nem lehet másként visszaállítani, mint őszinte, nyílt beszélgetésekkel– mint amire vágyik, és mint ahogy rendívül okosan látja, hogy ez az egyetlen út vezet az érdemi megoldáshoz -, de szinte képtelenség megvalósítani, ha éppen nincs alapjuk hozzá. A megfelelő kommunikáció hiánya a kapcsolat halálához vezet, ez minden párkapcsolati mediációban kiderül, de gondolom említenem sem kell. Egyszóval van itt mit végiggondolni, mert az Önben forrongó indulatok, kontra szerelem érzése rendkívül nehéz szituáció elé állítja. Szívesen beszélgetek mindezekről egy személyes találkozó keretében, ha úgy érzi, van bizalma egy ilyen alkalomhoz. Szóval ha igen, keressen meg bátran, szeretettel várom a jelentkezését.
    Üdvözlettel: Major Klára
    Párkapcsolati és válóperes mediátor
    Életvezetési tanácsadó
    06-30-302-48-03
    www.mediacios-iroda.beszweb.hu


Új válasz