kérdezte: Anonim 3 éve

Hogyan mondjam meg neki, hogy vége?

Kedves Szakértők!

Hosszú folyamat eredményeképp jutottam el idáig, hogy tanácsot kérjek Szakértőtől, mert teljesen tanácstalan vagyok. A férjemmel 13 éve vagyunk együtt, 2,5 éve vagyunk házasok. Én 33 éves leszek, ő 35. Mindketten elsők voltunk egymás életében. Nagy szerelem volt köztünk, tényleg amolyan "holtomiglan-holtodiglan". Minden téren jól megvoltunk egymással, teljes összhangban,közös érdeklődési körökkel, sok közös élménnyel és ő tényleg minden szempontból ideális férj, mert megbízható, rendes ember... A szexuális együttlétek száma sosem volt nagyon gyakori,de már gyerekvállalást terveztük, és próbálkoztunk is párszor. de már több, mint 1,5 éve nem volt köztünk semmilyen testi kapcsolat, ezidő alatt egyre inkább eltávolodtunk egymástól. Ezalatt megismerkedtem egy velem hasonló korú fiúval és beleszerettem (ezután Szerelmem). Ő is nagyon szeret engem, és már a kezdetektől hatalmas szenvedély van kettőnk között, és olyan szexuális életünk van, amilyen a férjemmel ezelőtt sosem volt. Nagyon jó vele a szex, jól érezzük magunkat a másik társaságában és már a közös jövőt tervezgetjük. Ő azt mondja bármikor vállalna velem gyereket (neki már van egy kislánya, akit nagyon szeretek) és én is el tudom vele képzelni a jövőt. És itt jön a problémám, hogy viszont képtelen vagyok a férjemnek megmondani, hogy már nem szeretnék vele együtt élni. Nyáron már volt egy különköltözésünk,átmenetileg, de aztán mégis visszafogadtam. Szerelmemmel is többször szakítottunk, mert úgy éreztem, hogy nem tudom a férjem elhagyni. De mégis mindig az lett a vége, hogy hosszabb-rövidebb időre kibékültünk, mert egyikünk sem tudott a másik nélkül meglenni. Most viszont úgy érzem ez az utolsó esély, hogy végleg eldöntsem, hogy szakítok a férjemmel, vagy a Szerelmemmel. Mert már egyikünk sem tudja ezt a kettős játszmát tovább csinálni. Többszöri beszélgetések alapján kiderült, hogy a férjem még mindig szeret és továbbra is velem képzeli a jövőt, velem szeretne megöregedni. Biztosan mondhatom, hogy neki nincs senki más az életében. Tudom, ezt meg kéne becsülnöm, de én úgy érzem a kapcsolatunk már sosem lesz olyan, mint volt. Már nem tőle szeretnék gyereket,éppen ezért rettentően stresszel, hogy ennyi idősen gyerek nélkül csak szaladnak az évek a fejem felett, és tudom, hogy ha Szerelmemmel szakítok, akkor folyamatosan ott lebegne a fejemben, hogy "mi lett volna ha..." ugyanakkor mégsem tudom magam rászánni, hogy megmondjam a férjemnek, hogy vége. Egyrészről sajnálom őt, mert tudom, hogy ő nem ezt akarja, másrészről gyáva vagyok. Nem akarok és nem tudok szembenézni azzal a fájdalommal, amit neki okozok, mikor tudom, hogy ő nem ezt szeretné, a szétköltözéssel járó mizériára, és a válási procedúráról már nem is beszélek. Hittem a házasságunkban, és abban is, hogy ez tényleg egy életre szóló kapcsolat, és nehéz volt ezt a tényt is feldolgoznom, hogy ez mégsem így van. Talán mindez az oka annak, hogy képtelen vagyok megtenni. Kérem segítsenek! Mi lehet az oka, hogy nem tudom megtenni és hogyan mondjam meg neki????

Válaszukat előre is köszönöm!!!

0 ember szerint jó kérdés

29 Válasz

  • 29 valaki7 mondta 3 éve

    !

    Szia!

    Mivel nincs akadálya (nincs gyerek) ne gondolkozz azon hogy új élelet kezdj, kaptál az élettől egy új esélyt élj vele!!! Ami egyszer elmúlt (saját tapasztalatból mondom) az már nem jön vissza soha, és hiába maradsz a férjeddel már semmi nem lesz olyan mint a régen. Bátran nézz előre, én 38 évesen váltam el 2 gyerekkel, egyedül vagyok és nem bántam meg! Dagonyázhattam volna a langyos vízbe de az csak önámítás lett volna

  • 28 Tímea34 mondta 3 éve | válasz erre: 26

    !

    Egy ilyen döntést mindig nehéz meghozni, de tényleg, mi az, ami elbizonytalanít...? Mert az, hogy nehéz megmondani, az nem egyenlő azzal, hogy elbizonytalanodsz... mi a bizonytalanságod oka?
    Nehéz, mert tudod, hogy szeret... valaha te is szeretted... nem érdemli meg, hogy találjon magának egy nőt, aki viszontszereti..? Főleg, ha te már biztos vagy benne, hogy nem akarod rendbe tenni... nem akarsz hozzá újra közel kerülni... ezt a döntést már meghoztad... akkor mit szeretnél...? Ha nem zárod le, igen, elveszíted a Szerelmedet + élhetsz egy boldogtalan házasságban. Szeretni szeret a férjed, de nem gondolom, hogy ebben a helyzetben boldog is.
    Lehet azért nem féltékenykedik, mert arra "vár", hogy találj valakit... látja, érzi, hogy ő már nem tud boldoggá tenni, nem szereted viszont, és szeretné, hogy boldog legyél... ha mellette nem, hát más mellett...
    Ő is boldog lesz, majd, 1-2 év alatt feldolgozza, hogy otthagytad és talál majd egy nőt, aki hozzá való.

  • 27 Tímea34 mondta 3 éve | válasz erre: 26

    !

    Mondd el neki, hogy szeretőd van 1,5 éve és 1,5 éve palira veszed... garantáltan elmúlik a szeretete és nem lesz ilyen nehéz a döntés...

  • 26 A kérdező mondta 3 éve | válasz erre: 25

    !

    Lehet, hogy rosszul fogalmaztam... valójában közös döntésük volt, békés válás.... ebbe nem is akartam belemenni, mert nem emiatt írtam. Ennek valódiságában nem is kételkedem.
    Nos a másik dolog... Ő nem próbál semmit kiugrasztani... Ezért gondolom, hogy nem tud semmit...Azt tudom, hogy szeret, ezért is ilyen nehéz... Sokkal könnyebb lenne, ha tudnám, hogy nem szeret...

  • 25 Tímea34 mondta 3 éve | válasz erre: 20

    !

    amíg csak egy történet egyik oldalát ismered, nem ismered a teljes storyt... EZÉRT nem befolyásol, hogy miért lépett ki... okot találni mindig lehet, persze...

  • 24 Tímea34 mondta 3 éve | válasz erre: 23

    !

    Ha tudnám, de nem mondta volna el, próbálnám kiugrasztani a nyulat a bokorból, hogy ő mondja el... ne derüljön ki én honnan tudom...
    nem hagy el, mert szeret... reménykedik, a végletekig hülyén..

  • 23 A kérdező mondta 3 éve | válasz erre: 22

    !

    De, biztos hogy összefüggésben van! Ezt talán írtam is, hogy ennek én vagyok az oka, hogy így már nem is akarom, de ő sem próbálkozik... Persze nyilván ha érzi rajtam a távolságtartást, nem is fog...De én ezt már nem is szeretném. Nem nézem hülyének.. Ha tudná, nyilván szóvá tenné és számon kérné. Meg talán el is hagyna. Te nem ezt tennéd? Te nem tennéd szóvá, ha megtudnád???

  • 22 Tímea34 mondta 3 éve | válasz erre: 21

    !

    Mi bizonytalanít el?

    Nem gondolod amúgy hogy van összefüggés a között hogy 1,5 éve tart ez a szerelem és épp 1,5 éve nem szexeltek a férjeddel...? Miért nézed ennyire hülyének, hogy nem tudja...?

  • 21 A kérdező mondta 3 éve | válasz erre: 17

    !

    Kedves iwille!

    Köszönöm, hogy megtiszteltél a válaszoddal!
    Szerelmem elvált. Tudom, hogy nem tart semmi sem örökké, de azért mégis lehet rá törekedni, ha mindkét fél úgy akarja. Azt gondolom, ha ennyit szenvedtünk egymásért ebben a kapcsolatban, akkor ezt mindketten meg fogjuk becsülni. Hiába mondjuk ki, már próbáltuk ezt nyáron megbeszélni, de nem változott azóta semmi. Jó, persze, a kérdés jogos: miért is változna, ha én nem teszek érte?! Na de épp ez az! Már nem akarom megmenteni, mert nem hiszem, hogy ezek után jobb lenne bármi is. sőőőt... Szerelmem is jó ember, és ő is velem szeretné leélni az életét... Tudom, tudom... naív lehetek, hogy ezt elhiszem, de azt hiszem tényleg így van! És abban, hogy felrúgom miatta a házasságom, abban abszolút csak az én felelősségem van! Ezért eszemben sincs őt hibáztatni, hogy elfogadja, hogy felrúgom miatta... Mert szeretem, és ő is szeret...
    Naívság?!?!

    Köszönöm, gyűjtöm a bátorságom, és igyekszem jót dönteni... Már azt gondoltam, hogy elég elszánt vagyok és holnap megteszem... De most egy kicsit megint elszállt az a bizonyos bátorság...

  • 20 A kérdező mondta 3 éve | válasz erre: 19

    !

    Kedves Tímea34!

    Először is köszönöm a válaszod!
    Az a helyzet, hogy nyilván nem egyik pillanatról a másikra, hanem szép fokozatosan egyre lejjebb csúsztunk a lejtőn... Gondolom ezért maradt "rés a pajzson", és léphetett be harmadik a képbe... Biztosan közrejátszott a "mókuskerék", a sok munka, de így alakult.. Mindazonáltal azt gondolom, hogy túl fiatalok vagyunk még ahhoz, hogy ennek így kelljen lennie. --akkor mi lesz később?? Biztos vagyok benne, hogy tudnánk még ezt így húzni, de később szerintem ugyanez lenne a vége... és nem hinném, hogy ebből a kapcsolatból lenne már gyerek...És ha csökken az együttlétek száma, mert az garantált, akkor a férjemmel innen hova tud még csökkenni???
    Tudom, hogy dolgozni kell egy kapcsolatért, tenni kell érte! Éppen ezért is gondolom, hogy Szerelmemmel is működhet. 1,5 évig várt rám! Azért az sem egyszerű ilyen helyzetben, és nem is kevés.... Persze, benne van a pakliban, hogy ő is otthagyhat, de akkor ilyen alapon még az esélyt se adjam meg egy esetleges boldogabb életre? Hiszen az is benne van a pakliban, hogy nem fog elhagyni. Az, hogy miért lépett ki az előző kapcsolatból az más lapra tartozik, én tudom a hátterét, épp ezért nem is befolyásolja a döntésemet.


  • 19 Tímea34 mondta 3 éve

    !

    Mi történt 1,5 éve...? Azon felül, hogy megjelent a Szerelem....?
    Nem a szerelmi ködben kötöttetek házasságot..., hanem 2,5 éve... mi történt a házasság 1 évében??

    Mindazonáltal, piszok nagy mázli, hogy nincs még gyereketek... hidd el, most még nem is olyan nehéz meghozni azt a fránya döntést.. de igen, nem a között kell választanod, hogy a Szerelmeddel élsz majd, vagy a férjeddel.. (banyek, a férjed volt a holtodiglan-holtomiglan szerelem... te magad mondtad!! a Szerelmed sem lesz mindig a szerelmed... egy nap ez a nagy lángolás elmúlik, csökken a szexuális együttlétek száma is, intenzitása is, szenvedélyessége is, kreativitása is, ez garantált.), hanem hogy a férjed mellett maradsz-e vagy sem...

    Én adnék egy olyan esélyt a férjemnek, főleg ha ő ebben a kezdeményező (!!!) hogy tényleg több közös időt töltsetek együtt, újra fedezzétek fel, főleg Te, hogy miért szerettél anno bele, miért is élsz mellette ... csak azért mert nem szeretsz egyedül élni?? Senki sem garantálja,, hogy a szerelmed nem hagy majd ott.... akár már egy gyerekkel, hiszen ezt egyszer már megtette...

  • 18 iwille mondta 3 éve

    !

    Ja, és a szex. Ez nagyon-nagyon fontos, ALAP a házasságban. De nem egyedüli érték egy házasságban. De olyan tűz, amit újra és újra meg lehet rakni. Ha rendbejönnétek, óriási lánggal égő , meleget adó tüzet rakhatnátok...

  • 17 iwille mondta 3 éve

    !

    Kedves Anonim!

    Néhány kérdés Hozzád:

    Mit jelent az, hogy "van egy kislánya"? Elvált, vagy csak reméled, hogy miattad majd elválik?
    Ugye tudod, hogy a "lila köd" legjobb esetben is csak két évig tart, ezután ugyanúgy építened kell majd a kapcsolatot, ahogy azt most a férjeddel tehetnéd...
    Ha nagy szerelem volt, vajon tényleg ekkorát tévedtél volna akkor? És most? Az évek önmagukban nem feltétlenül hoznak érettséget, a megharcolt krízishelyzetek viszont igen. Kész vagy erre?

    Tökéletesen megértem, hogy langyos semmiben nincs kedved tovább élni. De elképzelhetőnek tartom (sőt, mélyen hiszem), hogy ez a mostani krízis a házasságotok "Nagy Esélye", kimondani olyan dolgokat, amiket eddig nem tudtatok, szembenézni dolgokkal, amikkel eddig kényelmetlen volt. Az érzelmek ugyebár nagyon fontosak, de... nem ezek az életünk alapjai.
    Keresd a maradandó értékeket, azt, amire építhetsz. Jó ember, veled szeretne megöregedni... nem semmi, szerintem. És a Szerelmed? Aki simán elfogadja, hogy valaki miatta felrúgja a házasságát, ne haragudj meg, de mi a garancia arra, hogy nem teszi majd ugyanezt egy másik miatt (van már egy kislánya, ugye...)
    Írod, hogy furdal a lelkiismeret. Ez általában nem véletlen. Jelzés, vedd komolyan.

    Szeretettel írom ezeket a kérdéseket, és azzal a biztatással, hogy légy bátor JÓT DÖNTENI.

  • Major Klára

    16 Major Klára Jó válaszadó mondta 3 éve | válasz erre: 15


    Kedves Ismeretlen,
    végtelenül örülök a gyors válaszának. Megerősítem, valóban első lépésként egy Önnel történő, egyedüli beszélgetés vezet igazán eredményre. Aztán majd meglátjuk, hogyan tovább a létező legjobb megoldás eléréséért. Szeretettel, várom a hívását,
    Üdvözlettel: Major Klára
    Párkapcsolati és válóperes mediátor
    06-30-302-48-03
    www.mediacios-iroda.hu


  • 15 A kérdező mondta 3 éve | válasz erre: 13

    !

    Kedves Klára!

    Nagyon szépen köszönöm, hogy időt szánt a válaszra!
    Félelmetes, ahogy összefoglalta a gondolataimat/érzéseimet....mintha a vesémbe látna... De nyilván ezért Ön a Szakember. Azt hiszem az első lépéseket Ön felé talán könnyebb megtenni...

    Tisztelettel, és üdvözlettel: a kérdező

  • 14 A kérdező mondta 3 éve | válasz erre: 9

    !

    Igazad van! Tényleg nem könnyű! De szeretnék boldog lenni. Hogy végre ne legyek egész nap tiszta ideg, ne kelljen folyton agyalnom azon, hogy hogyan tovább... Csak szeretnék már túl lenni rajta, és boldogan élni az életem.

  • Major Klára

    13 Major Klára Jó válaszadó mondta 3 éve


    Kedves Ismeretlen,
    nem tagadhatjuk, igen bonyolult élethelyzetben van, de ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy megoldhatatlanban. Tudom, megdöbbentő kívülről hallani ezt az egyszerűséget, de ezzel azt is akarom jelezni, hogy valószínűleg maga a megoldás is kívülről tud eredményesen jönni, például egy párkapcsolati, házassági válságokkal foglalkozó mediátor személyében. Az első, amit ki kell emelnem, és a legfontosabb üzenetnek tartom, hogy nem a Szerelme és a férje között fog választani, hanem azt fogja eldönteni, hogy a férjével akar-e élni, tőle akar-e gyermeket, vagy sem? Érzi a különbséget, mennyivel másképp hangzik azonnal a szituáció? Nem tudok másból kiindulni, mint a leveléből. Emiatt aztán igen nehezen tudom elképzelni, hogy egy olyan férfi mellett élje le boldogan és elégedetten az életét, akivel másfél éve nincs szexuális kapcsolata. Nem mintha a briliáns ágyjelenetek alapoznák meg a tökéletességet, de hogy mást ne mondjak, enélkül pl. elég nehéz gyermekvállalásban gondolkozni. És minden bizonnyal oka is van annak, hogy így alakult az életük. Hogy mi, azt egyelőre nem tudom, ehhez egy levélváltás kevés. Valószínűleg a férjével való kapcsolatuk egyrészt az elmúlt másfél évtizedre alapozódik, és ma már jóval inkább egy mély baráti, testvéri viszonynak nevezhető, mint a kiindulásakor. Ne feledjük, hogy akkortájt igencsak fiatalok voltak, és ugyan nem felmentésként írom, de huszonévesen másként választ az ember, mint mondjuk a harmincas évei közepén. Mert már tisztában van a személyiségével, a másiktól elvárt igényeivel, és nem utolsó sorban azzal, hogy ő mire képes egy harmonikusan működő kapcsolatban. Úgy vélem, Ön mostanra érkezett el ehhez az állapothoz. Minden, de minden bizonytalanságát megértem a férjével szemben, ami leginkább lelkiismeret furdalásból fakadhat. Ha ezzel meg tudom nyugtatni, azt szeretném Önben erősíteni, hogy mindez így a legnormálisabb. Egy jó emberről beszélünk, akit épp a jósága miatt nehéz elhagyni, számára bántót mondani. Ám ugye ott az Ön egyéni élete, az érett, felnőtt fejjel megtapasztalt, kiteljesedett boldogsága. Rettentő nehéz élethelyzet, szinte kilátástalannak tűnő patthelyzet. De mint említettem, éppen az ilyen válságok megoldására találták ki a mediáció módszerét.
    Hogy összefoglaljam: azért nem tudja megtenni a férje elhagyását, egyáltalán a külső kapcsolata bevallását – amit nem hiszem, hogy ő nem tudna -, mert végtelen sajnálatot, de egyben szeretetet érez iránta, és iszonyú nagy a lelkiismeret furdalása. De ez nem Szerelem. Az máshol, másnál van. Amikor lezárta a régit, a legnagyobb tisztességgel, elfogadással, nyugalommal fogja tudni választani az újat. Nem szeretném eltagadni, hogy munka vár Önre. De van segítség, és véleményem szerint legalább egy első, személyes konzultációban érdemes gondolkodnia, hogy megerősödjön abban a hitében, nem kell így felőrlődnie. Ha elfogadja a meglátásaimat, ha érez bizalmat felém, keressen bátran. Nagyon, de nagyon remélem és őszinte szívvel drukkolok, hogy el fog tudni jutni idáig.
    Üdvözlettel: Major Klára
    Párkapcsolati és válóperes mediátor
    06-30-302-48-03
    www.mediacios-iroda.hu


  • 12 A kérdező mondta 3 éve | válasz erre: 3

    !

    Kedves Zsuzsanna0308!

    Nem haragszom, sőt, nagyon örülök, hogy jöttek válaszok a kérdésemre! Köszönöm Neked is! Én is azt érzem, hogy megbánnám, ha nem a Szerelmemet választanám! De valójában választottam, mert Őt választottam, csak még nem tudom a férjemnek megmondani. De bízom benne, hogy ez a sok levél is majd erőt ad ahhoz, hogy meg merjem tenni!

    Köszönöm, hogy megosztottad velem a saját példádat, remélem tanulok is belőle!

    Köszönöm!

  • 11 A kérdező mondta 3 éve | válasz erre: 4

    !

    Kedves Bodza122!

    Igazad van... Egy ilyen kapcsolat már sosem lesz olyan, mint azelőtt... Ezt én is érzem! Nagyon tetszik, amit idéztél, nagyon is tudok vele azonosulni... Ettől tartok, hogy nehogy elveszítsem azt, akit akarok!
    Amikor nyáron különmentünk a férjemmel, pont ezt mondtam neki, hogy már nem olyan a kapcsolatunk, mint volt, és nagyon mélyre jutottunk, időre van szükségem, és legyünk inkább külön... De aztán mégis oda lyukadtunk ki, hogy nem tudtam neki véglegesen azt mondani, hogy inkább külön utakon folytassuk. És így aztán 1,5-2 hónap után ugyanott folytattuk...

  • 10 A kérdező mondta 3 éve | válasz erre: 5

    !

    Kedves Cseresznye70!

    Neked is köszönöm, hogy a kérdéseiddel segítesz, hogy más szemszögből is lássak...Nem, ha Szerelmem nem lenne, valószínű eszembe sem jutott volna, hogy elhagyjam... Csak tudod, most megtapasztaltam, hogy ilyen is lehet.... Nem tudom ezt más példával mondani, de olyan, mintha eddig sötétségben éltem volna, és most kiléptem a fényre... Megláttam, hogy másképp is lehet.. Eddig nem volt úgymond viszonyítási alapom... Hogy mi vezethetett idáig...? Még csak azt sem mondhatom, hogy a szex hiánya... Mert igazából nekem eddig az volt a "természetes", hogy nem volt a szexuális életünk nagyon aktív... Szerelmem, mint derült égből a villámcsapás... Olyan vonzalom alakult ki kettőnk közt, amilyet előtte nem tapasztaltam. Szóval nem, nem csak menekülés. És még rengeteg jó tulajdonsága van, és azt gondolom, hogy lehet rá építeni, megbízható férfi. Azért gondolom, hogy - egyelőre - a sajnálat az erősebb, mert még nem mertem meglépni a végleges döntést. De pontosan ez a félelmem vezetett ideáig, hogy tanácsot kérjek, mert nem szeretnék évekig egy ilyen patt helyzetben lenni, hogy csak toporgok egy helyben, közben meg elveszítem a boldogságot... :(
    Beszélgettünk már erről a férjemmel, és ő azt mondja, hogy a sok munka, a stressz, a fáradtság...Nekem munkahelyváltásom is volt, ami elég nagy stresszel jár(t),és azt mondja ezért nem akart közeledni... De valójában nyilván az az igazság, hogy én már nem is nyitok felé, nem is akarom, hogy közeledjen... így meg aztán nem is csoda, ha nem próbálkozik. Ő attól várja a megoldást, hogy több közös programot akar szervezni, és többet szeretne együtt lenni. (mert most kevés időt töltünk együtt) De gondolom mondanom sem kell, hogy ez is amiatt, mert én "kerülöm".
    Biztos, hogy ha már túl van rajta az ember, és ráadásul van is mellette valaki, akkor könnyebb a szakítás, csak az a fránya első lépés.... Csak az ne lenne....

  • 9 evamo- Jó válaszadó mondta 3 éve | válasz erre: 8

    !

    Ha a férjedet választod biztos, hogy egyedül maradsz, amit úgy hívnak társas magány. Ha nem szeretnél egyedül maradni, valószínű addig fogsz keresni, amíg lesz társad. Nem könnyű!

  • 8 A kérdező mondta 3 éve | válasz erre: 7

    !

    Kedves evamo!

    Pontosan ezt érzem, amit írtál: gyakorlatilag olyan, mintha lakótársak lennénk. És amúgy elvagyunk együtt, de hát hol marad a tűz, a szenvedély, az az izgatott remegés, amit akkor érzek, ha Szerelmemmel vagyok. Persze erre biztos sokan azt mondják, hogy az elején még minden kapcsolatban ég a tűz, de hát ha tápláljuk, akkor talán nem alszik ki!
    Nagyon felnézek arra, aki egy ilyen döntést meghoz,pláne 2 gyerekkel a háta mögött, mert már tapasztalatból tudom, hogy nem egyszerű. Sajnos az önbizalmam nem túl nagy, de azt biztosan tudom, hogy én nem szeretnék egyedül maradni. És azt is tudom, hogy ha Szerelmemet elveszítem amiatt, hogy nem tudom a férjemet elhagyni, akkor jön a megalkuvás... Tehát leélem az életemet egy boldogtalan, szenvedély nélküli kapcsolatban... És mindig ott lesz bennem a tüske, a megbánás, és a "mi lett volna ha..."
    (Amúgy biztos vagyok benne, hogy neki nincs senkije rajtam kívül. Erre a nyakamat tenném...)
    Köszönöm , hogy elmondtad a véleményed, ezekből próbálok erőt meríteni! Jó, ha tudja az ember, hogy nincs egyedül, más is jár(t) hasonló cipőben! Köszönöm!

  • 7 evamo- Jó válaszadó mondta 3 éve | válasz erre: 6

    !

    Más férfi miatt nem érdemes, elválni, csak önmagad miatt. Gondold végig, erősítsd meg az önbizalmad, hogy tudj megállni lelkileg, és anyagilag is egyedül a saját lábadon. Ha rátámaszkodsz másra, újból boldogtalan leszel. Úgy gondold végig, hogy készülj fel, hogy esetleg szerelmed nélkül kell élned. A legjobb lenne, ha ő melletted maradna, de ebben nem lehetsz teljesen biztos.

  • 6 evamo- Jó válaszadó mondta 3 éve

    !

    Szia!
    A szex nagyon fontos egy kapcsolatban, ha az nincs, akkor nem pár vagytok hanem barátok, vagy lakótársak. Gyereked sincs, miért maradnál olyan kapcsolatban, amiben nem vagy boldog. Én 2 gyerekkel léptem ki egy házasságból, és nem bántam meg. Igaz azóta egyedül élek, de ez az én választásom volt. Voltak férfiak az életemben, és most is van szerelmem, te meg még nagyon fiatal vagy, ha nem is maradsz a szerelmeddel, de még nagyon sok minden van előtted. Gyereket meg vállalhatsz egyedül is. Nekem kettő van, fiatalon lettem anya, de ha nem találtam volna meg az igazit, egyet egyedül is vállaltam volna. Szex nélkül nem szabad benne maradni egy kapcsolatban!!!! Meg is betegedhetsz, össze lehet szedni női betegségeket. Pl. petefészekcisztát, mellrákot, a női szervek betegednek meg a szex hiányától. Szerintem meg ne sajnáld a férjed, valószínű neki is van szeretője. Én nem hiszem el egy férfiról sem, hogy nem udvarol, és nem próbálkozik más nőknél. Még azok is akik otthon rendszeresen élnek nemi életet.

  • 5 Cseresznye70 mondta 3 éve

    !

    Szia,
    Mielőtt döntesz, azt javasolnám, hogy gondold ezeket végig:
    Ha nem lenne a Szerelmed, a férjedet akkor is elhagynád, illetve megfordulna a fejedben, hogy elhagyd, illetve hogy alakulna a házasságotok szerinted?
    Csak a szex hiánya vezetett a Szerelmed megjelenéséhez?
    A Szerelmed ugye, nem csak menekülés, és "új seprő" -e? A (jó) szexen kívül még milyen jó tulajdonságai vannak? Mennyire lehet építeni rá, mennyire megbízható? A jól elvagyunk egymás társaságában elég-e egy párkapcsolathoz? (Ezt neked kell tudni, és ennél többet nem írtál erről a kapcsolatról, csak azért kérdezem.)
    Miért gondolod azt, hogy a férjed iránt érzett sajnálat, a "válási és szétköltözési procedúra" erősebb a leendő / várt / elképzelt boldogságoddal szemben? (Van egy barátnőm, aki kb 4 éve válni akar a férjétől, de sajnálatra hivatkozva nem lép. Hadd ne részletezzem, mennyire boldog ebben a helyzetben.)
    Valaha beszélgettetek a férjeddel a kapcsolatotokról, hogy miért alakul úgy a szex, ahogy? Tudod, hogy ő mit gondol, érez? Beszélgettetek-e arról, mit lehetne másként csinálni, hogy boldogok legyetek a férjeddel?
    Néha egyébként sokkal könnyebb a dolog, a szakítás, mint amennyire tartunk tőle.

  • 4 Bodza122 mondta 3 éve

    !

    Szia !


    Másfél év túl hosszú idő ahhoz, hogy azt a kapcsolatot helyre lehetne hozni. Ha sikerülne is, az csak időleges. Pár hónap múlva minden vissza fog sajnos állni. Sokan mondják, hogy sikerült rendbe hozni a kapcsolatot és minden hepi, de később kiderül, hogy az egyik fél részéről megalkuvás van és korántsem olyan hepi a dolog ha mindkét felet nézzük. Valahol egyszer hallottam, hogy vesztes vagy akkor ha megteszed azt amit nem akarsz, de vesztes vagy akkor is ha nem teszed meg azt amit akarsz. Mivel kérdésed arra irányult, hogy hogyan mondjam meg, hogy vége? A kérdésre már meghoztad a választ. Szerintem mond meg az igazat, hogy elszürkült a kapcsolatotok és Te másra vágysz. Most még mindketten elég fiatalok vagytok ahhoz, hogy megtaláljátok a megfelelő társat. ( Szerintem a férjednek is van már valakije kb. másfél éve)

  • 3 Zsuzsanna0308 mondta 3 éve

    !

    Ne haragudj, hogy kéretlenül tanácsot adok, de én azt javaslom válaszd a Szerelmedet.Én 30 éve házasságban élek, igaz vannak gyerekeim, de rettenetes az élet egy olyan férfivel, aki nem kívánja a szexet. Sem velem, se mással... Mindig is kevés volt, 30 éves korunk után jó ha havonta 1, 40 után már csak évi 1, aztán már annyi se. Hiába a megbecsülés, a közös anyagiak, gyerekek, unokák. Én a szívem mélyén megbántam, hogy Vele maradtam.

  • 2 A kérdező mondta 3 éve

    !

    Kedves Lilla!

    Nagyon szépen köszönöm, hogy szántál időt a válaszra, nagyon szépen köszönöm! Bár tudom, hogy a végső döntést úgyis nekem kell meghozni, de mégis azt gondolom, hogy minden vélemény segít... A férjem nem sejt semmit, vagy ha igen, akkor felém ezt palástolja és homokba dugja a fejét. De, változtam irányában, az elmúlt másfél év alatt nagy lett köztünk a szakadék. De így élünk azóta ebben az "állapotban". Tudom, hogy mindent meg lehet(ne) oldani, de ha az egyik fél nem akarja, akkor hiába... Ő szeretné a kapcsolatunkat helyrehozni, de úgy elég nehéz helyzetben van, hogy én nem vagyok erre "befogadó". És egyetértek a gondolataiddal, én is ezt gondoltam a házasságról, és egyáltalán a kapcsolatokról is. De most azt érzem, hogy ha együtt maradok a férjemmel, akkor már sosem leszek olyan boldog, és talán gyerekünk sem lesz.... Nagy dilemma volt ez számomra is, hogy legyek e önfeláldozó, mártír, önző??? És ha együtt is maradnék a férjemmel és mondjuk gyermekünk is születik.... Onnantól őérte is felelősek vagyunk.. Hozzak világra egy pici életet az én bizonytalan életembe? És talán pár év múlva válás lesz így is úgy is a vége?!?! Vagy egy friss szerelmi kapcsolat, ahol szerelemgyerekként jöhet világra?!?!

    Megannyi kérdés, számtalan megválaszolatlan kérdés...

    Köszönöm mégegyszer a hozzászólásod!!!

  • 1 Lilla__ mondta 3 éve

    !

    Szia!
    Biztos nagyon nehéz helyzetben lehetsz és meg is visel téged, ez teljesen egyértelmű. Nekem lenne egy kérdésem: a férjed nem sejt semmit? Nem változtál az irányába? A szex hiányát leszámítva más probléma nem is akadt köztetek?
    Nézd, véleményem szerint egyértelműen a férjed mellett kellene, hogy maradj. Megértem, hogy ez az új és más minőségű szerelem felkavar és tényleg sokat nyújt viszont nem hiszem, hogy 13 évet ezért kéne eldobni.
    Mindent meg lehet oldani, MINDENT! A jó kommunikáció a sok sok beszélgetés az milliónyi megoldást nyújt. Fel kell kutatni őket és sorra kell venni. Ha az egyik nem sikerül, jön a másik. Ha a századik sem vált be akkor jó lesz az ezredik.
    Lehet, hogy kissé maradi vagyok ezzel kapcsolatban, de a szerelem (főleg a házasság) már nem csak érzelmeken alapul. Nyilván nélkülözhetetlenek, ahhoz hogy megfelelően működjön, de emellett már inkább társak és szövetségesek vagytok. Ez egy olyan dolog, ami kerül sokszor mélypontra ( már gondolom nálatok is előfordult) de mindig ki lehet belőle jönni.
    Szerintem, ha az ember tudja a problémát, az már egy fél megoldás!

    Sok sikert kívánok, remélem helyesen döntesz és végül megoldódik minden.:) Hidd el, így lesz!!!

Új válasz