kérdezte: monday90 9 éve

Hogyan érhetném el, hogy a férjem és én köztem a jövőben ne fajuljanak el a dolgok?

Kedves Klara!

En egy 22 eves no vagyok, ferjem 24 eves 1,5 eve vagyunk egyutt 1 honapja kotottunk hazassagot, hazassag korai oka volt, hogy nem europai szarmazasu es nincs utazasi lehetosege es meg a sok ezzel jaro problema. Szoval a kapcsolatunk nagyon jo volt annak ellenere, hogy kulon kulturabol szarmazunk, o alkalmazkodott az europai kulturahoz, itt europaban elunk a csaladom is velunk el. Minden rendben volt az eskuvoig, nagyon figyelmes, megerto volt. Az eskuvo utan minden megvaltozott. Sok munkank van abban hogy o megkaphassa a magyar visat es utazhasson. De valahogy ugy erzem, hogy a hazassag ota csak e korul forog minden. Egyfolytaban veszekszunk, elhidegultunk egymastol, nerm erdekli ha szomoru vagyok es nem lehet vele a problemakrol beszelni. Mindig azt mondja faradt ne farasszam a problemakkal. Es erre en hevesen lepek fel, mert sosem hallgat meg es kiabalok ami pedig nagy veszekedest szul. Most eppen ott tartunk, hogy 2 napja egy nagy veszekedes soran eleg csunyan beszelt velem utana nem aludtunk egyutt majd a kovetkezo reggel egy fontos idopontunk volt egy hivatalba hogy nekem elintezzunk valamit es o nem kelt fel es azt mondta nem jon mert ez neki nem fontos. Duhos lettem veszekedtunk megint nagyon csunyan beszelt velem es megakart utni. Ezek utan en kiborultam es mondtam neki szedje ossze a holmiat es menyjen el majd elment. Azota nem beszeltunk. En szeretem es nem akarom elvesziteni es tudom hogy is szeret engem, de mostanaban nagyon sok volt a problema. Kerem adjon tanacsot, hogy hogyan erhetnem el hogy ne ismetlodjon meg megegyszer, hogy csunyan beszeljen velem es esetlegesen legkozelebb addig fajuljon, hogy meg is ut. Mert ha ez megtortenne elhagynam, mert a legundoritobb dolognak tartom ha egy ferfi meg ut egy not es azt o is nagyon jol tudja. Nagyon csalodott vagyok, megvaltozott nagyon. Ha most kibekulunk nem szeretnem ha ez megismetlodne, mit tudnek ez erdekeben tenni. Elore is koszonom valaszat.

0 ember szerint jó kérdés

10 Válasz

  • Major Klára

    10 Major Klára Jó válaszadó mondta 9 éve


    Kedves Monday90,
    Hosszú válasza mutatja, hogyha nem is tudatosan, de valahol a lelke mélyén tisztában van azzal, milyen nagy bajban van. Több gondolatával egyetértek, nagyon jó helyen keresgél. Igen, a párja számára eleve hiányozhat az ő kultúrája, családja, értékrendje, még akkor is, ha évek óta Európában él és szerelemmel szereti Önt. De a szerelem, a házasság fogalma és a nő, mint társ akkor is mást jelent náluk, mint nálunk. Nehezen tartom elképzelhetőnek, hogy esküvő előtt egy másik emberrel élt volna, utána pedig egy gyökeresen megváltozottal. Nagy valószínűséggel ő alapvetően mindig is olyan természetű volt, amilyen arcát most mutatja. Csak az udvarló fázisban ezt egyrészt Ön sem vette észre, illetve a párja is másként állt a dolgokhoz. De most már az asszonya, és létezik, hogy innentől nincs egyenrangúság, más a szerepfelosztás. Nem tudom, hogy a házassággal mitől nőtt volna meg az elvárás felé. Gyerekeik nincsenek, vagyis anyagiakban még nem egy otthon lévő feleséget és egy kisgyermeket kell eltartania. Más pedig nem változhatott, hiszen ha akkora nézet-, és életbeli különbözőségek merültek volna fel kettejük között, akkor házasságot sem kötöttek volna. Bár változatlanul hiszem, hogy ennek valós felmérésében igen fiatal kora megakadályozhatta. Végig kell gondolnia, hogy a döntés itt elsősorban az Ön kezében van. És addig, amíg itthon, a saját hazájában él.
    A levele megírása óta eltelt időben minden bizonnyal visszajött a férje, és remélem, hogy tudtak beszélgetni. Örömmel veszem, ha megírja, mire jutottak.
    Üdvözlettel: Major Klára
    Párkapcsolati, családi, válóperes mediátor
    06-30-302-48-03


  • 9 monday90 mondta 9 éve

    !

    A hivatalos ugyintezesek miatt mar nincs szuksege ram, mivel mindent elkuldtunk, most varunk ami nehany honapig el fog tartani.
    Elnezest, hogy reszletekben irtam csak egy ido utan kidob a rendszerbol a gep ha tullepen az idohatart,

  • 8 monday90 mondta 9 éve

    !

    Igazabol arra gondoltam, hogy nem lehet hogy beleunt abba hogy o alkalmazkodik az en kulturamhoz, hianyzik neki az ove, es ez vallta ki ezt a viselkedest? termeszetesen ez sem mentseg a viselkedesere. Arra is gondolok, hogy miota osszehazasodtunk nagyobb lett az elvaras fele es ezert vannak a veszekedesek? Igazabol arra szeretnek rajonni, hogy neki ilyen a jelleme es ez meg fog e tortenni a jovoben is megegyszer, vagy tudunk azon segiteni, hogy ezen valtoztasson es persze en is valtoztassak nehany dolgon ami szukseges. Mert ugy gondolom minden vitahoz 2 ember kell.
    Minden esetre meg fog tortenni a beszelgetes amit on is javasolt, eleg bator vagyok vele errol beszelni, ugyan is mindig kimondom neki ami bant.
    De semmikepp nem keresem most megvarom hogy o keressen, es eleg teljesen bocsanatott kell kernie es meg kell beszelnunk, hogy kepes- e ezen valtoztatni. Csak nehez lesz, uj eselyt adni mivel eleg nagy sebbet okozott.

  • 7 monday90 mondta 9 éve

    !

    A vitakat altalaban en kezdtem, mivel duhitett, hogy nem vettem komolyan ha valami problemam volt es azt mondta mindenre ilyen hulyeseg miatt ne veszekedjek. Igazabol keruli a probl;emakat, csendes, nehezen lehet felduhiteni, de ha ideges robban mint egy bomba ahogy az tortent az utobbi veszekedesnel. Ugy ereztem, hogy nem tudja magat kontrolalni. A veszekedes utan mondtam pakoljon ossze es menyjen el akkor lattam, elkezdte osszszedni a cuccat nem veszekedett tovabb es 20 perc mulva elment.

  • 6 monday90 mondta 9 éve

    !

    A harmadik dolog pedig a csaladom, barataim, kivulalloak meglepoen eszleltek, hogy mennyire a ferjem beakar illeszkedni a csaldba tanulja a magyar nyelevet, es tiszteletben tart enegm es mutatja szerelmet is felem.
    Az o kulturajaval kapcsolatban, az elejen tisztaztuk, hopgy "europai" eletet fogunk elni, o tamogatta, valamint tudomasom szerint szulei boldog hazassagban elnek, es az apja tisztelet teljesen viselkedik az anyjaval az o elondasa szerint. Persze az o eletuk azert mas meg van a no es a ferfi szerepe, ami nem egyezzik az europai eletfelfogassal.

  • 5 monday90 mondta 9 éve

    !

    A ferjem muzulman szarmazasu, 7 eve el europaban. Abban biztos vagyok, hogy nem erdek hazassag volt. eredetileg egy evvel kesobbre terveztuk a hazassagot, en eroltettem a korai idopontot, mivel ha o megkapja a vizumot az igen csak megkonnyebbiteni a helyzetunket, ertem ez alatt az anyagiakat, biztonsagban erezhetnenk magunkat, utazgathatnank, csaladjat is meglatogathatnank. Masik dolog, hogy bemutatott a szuleinek, ez meg az eskuvo kituzese elott volt par honappal, kiekrte velemenyuket rolam, ( persze ez internetes beszelgetes soran tortent) A szuloi velemeny naluk nagyon fontos es tiszteletben is tartjak, csak azt a not mutatjak be a csaladnak akit ok komolyan vesznek es egesz eletre szeretnek tarsuknak.

  • 4 monday90 mondta 9 éve

    !

    Elnezest, ha 2 levelet kapott, nem lattam hogy elkuldte-e az elsot vagy nem.

  • Sz. Mikus Edit

    3 Sz. Mikus Edit Jó válaszadó mondta 9 éve


    Nem tudom feltétlenül meg kell-e várni azt a pillanatot, amikor egy újabb indulatban megüti... Már az eddigi jelek is mutatják, hogy - meg fogja... Ne várja meg! Ne adjon erre esélyt! A távoli kultúrák összehangolása nagyon nehéz. Lehet, hogy ők a házasságkötéstől már így kezelik az asszonyt és ezt kapja Ön is. Nehezen tudom elfogadni, hogy egyébként biztosan szeretik egymást. Biztosan? Nem csak az együtt töltött jóval kellemesebb idők emlékét szereti? Aki egy hónap alatt ilyen változásokra és ilyen mértékű önzésre képes, attól én semmi jóra már nem számítanék. Kívülállóként számomra egyértelmű, hogy a házasságkötés inkább érdekből (a vízum), mint szerelemből történt. Másképpen nem került volna sor ilyen pálfordulóra.
    Érdemes figyelembe venni Major Klára tanácsait! Próbálja meg lebonyolítani ezt a megbeszélést! Edit


  • Major Klára

    1 Major Klára Jó válaszadó mondta 9 éve


    Kedves Monday90,
    Olyan szomorú és megalázó dolgokról számol be, ami után elég hitetlenül olvasom, hogy mennyire szereti a férjét és nem akarja elveszteni. Értem a szavait és mégsem. Legelőször is azt kell kimondanom, valószínűleg nem Öntől függ, hogy megismétlődnek-e, vagy sem a leírt szituációk. Nem írja, milyen kultúrából érkezett a párja. Azért fontos információ (nem nekem, hanem Önnek), mert meghatározó, hogy otthon náluk mi a helye az asszonyoknak. Hiába itt élnek, az ő gyökerei és a világlátása onnan indul, ami elég nehezen átírható. Nem azért mert rossz ember, hanem mert ezen nőtt fel. A házasságukkal Ön ezt kimondatlanul, de elfogadta. Létezik, hogy a férjének az esküvővel megváltozott viselkedése a legegyszerűbb módon azzal kapcsolódik össze, hogy mostmár az ő asszonya, emiatt ő diktál. Illetve hozzáadódik még a személyisége, a jelleme is, ami egy levél alapján természetesen megállapíthatatlan. Azt látom, hogy itt valami olyan úton kezdtek elindulni, ami magának nehezen elfogadható, és megdöbbenéssel tölti el. Hogy érdek állt-e amögött, hogy házasságot kötöttek, nem tudhatom. A 22 évével igen fiatal, ezért az is elképzelhető, hogy egyszerűen nem gondolta végig, kihez és mihez köti az életét. A szeretet ugyanis csak az egyik oldala a házasságnak, bár kétségtelenül azon alapul minden további évtized. De utána jön az elfogadás, a bizalom, a megértés, az egyenrangúság, a felelősségérzet, a biztonság, és még sorolhatnám. Elmenni ugyan könnyű pár napra, de aztán a hétköznapokat folytatni kell. Nem kétséges, hogy visszatér, hiszen ha jól veszem ki a soraiból, a számára nélkülözhetetlen ügyintézések csakis Önnel történhetnek meg. Azonban ekkor rögvest tisztázniuk szükséges a kölcsönösség és az egyenrangúság szabályait, vagy kiszámíthatatlan, merre haladnak tovább. Ehhez persze a sarkára kell állnia, amihez erő és bátorság szükségeltetik, de ha most nem lépi meg, akkor soha. Határozottan ki kell fejeznie, mit gondol a fizikai bántalmazásról, a viselkedéséről, és arról, miként szeretne egy életet leélni valakivel. Várom a beszámolóját, és aszerint folytatjuk a közös gondolkodást a további teendőkről.
    Üdvözlettel: Major Klára
    Párkapcsolati, családi, válóperes mediátor
    06-30-302-48-03


  • Major Klára

    2 Major Klára Jó válaszadó mondta 9 éve


    Kedves Monday90,
    Olyan szomorú és megalázó dolgokról számol be, ami után elég hitetlenül olvasom, hogy mennyire szereti a férjét és nem akarja elveszteni. Értem a szavait és mégsem. Legelőször is azt kell kimondanom, valószínűleg nem Öntől függ, hogy megismétlődnek-e, vagy sem a leírt szituációk. Nem írja, milyen kultúrából érkezett a párja. Azért fontos információ (nem nekem, hanem Önnek), mert meghatározó, hogy otthon náluk mi a helye az asszonyoknak. Hiába itt élnek, az ő gyökerei és a világlátása onnan indul, ami elég nehezen átírható. Nem azért mert rossz ember, hanem mert ezen nőtt fel. A házasságukkal Ön ezt kimondatlanul, de elfogadta. Létezik, hogy a férjének az esküvővel megváltozott viselkedése a legegyszerűbb módon azzal kapcsolódik össze, hogy mostmár az ő asszonya, emiatt ő diktál. Illetve hozzáadódik még a személyisége, a jelleme is, ami egy levél alapján természetesen megállapíthatatlan. Azt látom, hogy itt valami olyan úton kezdtek elindulni, ami magának nehezen elfogadható, és megdöbbenéssel tölti el. Hogy érdek állt-e amögött, hogy házasságot kötöttek, nem tudhatom. A 22 évével igen fiatal, ezért az is elképzelhető, hogy egyszerűen nem gondolta végig, kihez és mihez köti az életét. A szeretet ugyanis csak az egyik oldala a házasságnak, bár kétségtelenül azon alapul minden további évtized. De utána jön az elfogadás, a bizalom, a megértés, az egyenrangúság, a felelősségérzet, a biztonság, és még sorolhatnám. Elmenni ugyan könnyű pár napra, de aztán a hétköznapokat folytatni kell. Nem kétséges, hogy visszatér, hiszen ha jól veszem ki a soraiból, a számára nélkülözhetetlen ügyintézések csakis Önnel történhetnek meg. Azonban ekkor rögvest tisztázniuk szükséges a kölcsönösség és az egyenrangúság szabályait, vagy kiszámíthatatlan, merre haladnak tovább. Ehhez persze a sarkára kell állnia, amihez erő és bátorság szükségeltetik, de ha most nem lépi meg, akkor soha. Határozottan ki kell fejeznie, mit gondol a fizikai bántalmazásról, a viselkedéséről, és arról, miként szeretne egy életet leélni valakivel. Várom a beszámolóját, és aszerint folytatjuk a közös gondolkodást a további teendőkről.
    Üdvözlettel: Major Klára
    Párkapcsolati, családi, válóperes mediátor
    06-30-302-48-03


Új válasz