kérdezte: Anonim 10 napja

Hogy mentsem meg a kapcsolatom, ha a barátom túl gátlásos?

Kedves Bea és Klára!

Nagyon elkeseredett vagyok, de remélem, hogy itt valamilyen segítségre lelek.

Közel tíz éve ismerem a mostani barátomat, és több éve járunk. Nagyon szeretem őt, szeretjük egymást, viszont a kapcsolatunk részemről folyamatos lemondással jár.

Egyrészt az ő családjában több generáció is együtt él, és matriarchális módon vannak megszabva a feladatkörök, aminek következményeképpen még olyan egyszerű kérdésekben, mint hogy mi legyen a reggeli, sem tud önállóan dönteni. Emellett nagyon sok a kötelező családi program, amikre én nem feltétlenül vagyok meghívva, ami nagyon rosszul esik hosszú ismertség és kapcsolat után is. És nagyon ridegek. Udvariasak, szerintem szeretnek is a maguk módján, csak mindig fagyos a hangulat, sosem vidámak, bár lehet, hogy ettől még boldogok...

Valahogy folyton az az érzésem, ő még nem ismerte fel, hogy a szülei is halandóak és tévedhetnek, pedig ennek valahol a kamaszkorban meg kellett volna történnie. Emellett pedig nagyon el van nyomva, minden önálló gondolatát kigyomlálják és felülbírálják, emiatt nem is tud vagy mer kezdeményezni. A szexualitással és az érzemek megélésével nem nagyon tud mit kezdeni, egyáltalán nem kezdeményező, és nagyon gátlásos. Eddig bármit is szerettem volna, nekem kellett kezdeményezni, és utána már élvezte és megszerette ő is (emellett jól is csinálja), de sem beszélni nem képes a vágyairól, sem elfogadni őket, legalábbis nekem ez az érzésem. Ezen túl pedig jelentősen kisebb a kíváncsisága és a libidója, mint az enyém.

Velem többet beszél, mint bárkivel az ismerősei közül, jobban is ismerem, mint a saját családja. A családi és szexuális háttéren kívül (tudom, tudom, ezek azért elég fontosak) nagyon jó minden, nagyjából azonos az érdeklődési körünk, és könnyen egymásra hangolódunk. Meg persze kiegészítjük egymást, én vagyok a vadabb és rendetlen, ő pedig az, aki kordában tart.

Sokat gondolkozok azon, hogy ez így hova vezet, időnként próbálok beszélni vele ezekről a dolgokról, de ilyenkor mindig pillanatok alatt bezárja a "kapuit" és elérhetetlen lesz, visszabújik a csigaházba.

Emellett viszont sok közös boldog pillanatunk van, és minden alkalommal, amikor meglátom, újra és újra beleszeretek, ami szerintem nagyon kevésszer adatik meg egy életben. Összességében relatíve boldog vagyok mellette, de azért a felvázolt problémák miatt nagyon sok a kételyem, és nem vagyok benne biztos, hogy ez hosszútávon folytatható. De nem tudnám elveszíteni, nem akarom.

Szeretném a véleményeteket kérni, lehet-e itt még valami megoldás?
üdv,
Anna

ui. Annyira nagyon szeretem és nagyon akarom, hogy működjön!!!!
ui2. egyetemisták vagyunk, és nem élünk együtt, bár én többször kezdeményeztem, de a családja ellenzi, és ezért ő sem látja értelmét



0 ember szerint jó kérdés

1 Válasz

  • Bibók Bea

    1 Bibók Bea Jó válaszadó mondta 7 napja


    Kedves Anna!
    A leveléből azt érzem, hogy a párja még nem vált le a szüleiről, ami benne lojalitás konfliktust okoz. hiszen a gyermeki szerep összveszik a felnőtt férfi szerepével. képtelen megélni ezt, hiszen akkor nem tesz eleget szülei " elvárásának". nagyon nehéz érzés, folyamatosan libikókázik és minden helyzetben attól fél, hogy nem fog valakinek megfelelnie.
    A kamaszkor az a kor, amikor a leválás elkezdődik és 20 év körül befejeződik. harcok árán a gyereknek meg kell tnantíania a szülőknek, hogy ő felnőtt, önálló élete és kapcsolata van., Egyre inkább neki kell irányítania az életét.
    Azt hiszem Ön ezt hiányolja, Amikor hazamegy a családhoz, akkor nekik akar megfelelni és azért érezheti fagyosnak a hangulatot Ön, Anna, mert ekkor nem tudja, hogyan legyen jó párja Önnek és jó gyereke a szüleinek.
    Ha a párja gyermeknek érzi magát, akkor tétova lesz, egyáltalán nem felnőtt férfias a viselkedése. Ebből fakad, hogy a szexualitását sem felnőttként éli meg, vélhetően leginkább maszturbálással, ami egy kamaszos szexuális attitűd. Fel kell ahhoz nőnie, hogy teljes értékű párja lehessen. Ehhez segítségre lenne szüksége.
    Én várom Önöket, ha úgy érzik jönnének közösen, ha nem akkor esetleg a párját egyedül, ha ő is így érzi.
    Üdv:
    Bibók Bea
    Szexuálpszichológus
    Szexuálterapeuta
    Szextanácsadó
    Párkapcsolati tanácsadó
    30-9345-094
    www.pair-re-pair.webnode.hu


Új válasz