kérdezte: Anonim 5 hete

Hogy mentsem meg a kapcsolatom, ha a barátom túl gátlásos?

Kedves Bea és Klára!

Nagyon elkeseredett vagyok, de remélem, hogy itt valamilyen segítségre lelek.

Közel tíz éve ismerem a mostani barátomat, és több éve járunk. Nagyon szeretem őt, szeretjük egymást, viszont a kapcsolatunk részemről folyamatos lemondással jár.

Egyrészt az ő családjában több generáció is együtt él, és matriarchális módon vannak megszabva a feladatkörök, aminek következményeképpen még olyan egyszerű kérdésekben, mint hogy mi legyen a reggeli, sem tud önállóan dönteni. Emellett nagyon sok a kötelező családi program, amikre én nem feltétlenül vagyok meghívva, ami nagyon rosszul esik hosszú ismertség és kapcsolat után is. És nagyon ridegek. Udvariasak, szerintem szeretnek is a maguk módján, csak mindig fagyos a hangulat, sosem vidámak, bár lehet, hogy ettől még boldogok...

Valahogy folyton az az érzésem, ő még nem ismerte fel, hogy a szülei is halandóak és tévedhetnek, pedig ennek valahol a kamaszkorban meg kellett volna történnie. Emellett pedig nagyon el van nyomva, minden önálló gondolatát kigyomlálják és felülbírálják, emiatt nem is tud vagy mer kezdeményezni. A szexualitással és az érzemek megélésével nem nagyon tud mit kezdeni, egyáltalán nem kezdeményező, és nagyon gátlásos. Eddig bármit is szerettem volna, nekem kellett kezdeményezni, és utána már élvezte és megszerette ő is (emellett jól is csinálja), de sem beszélni nem képes a vágyairól, sem elfogadni őket, legalábbis nekem ez az érzésem. Ezen túl pedig jelentősen kisebb a kíváncsisága és a libidója, mint az enyém.

Velem többet beszél, mint bárkivel az ismerősei közül, jobban is ismerem, mint a saját családja. A családi és szexuális háttéren kívül (tudom, tudom, ezek azért elég fontosak) nagyon jó minden, nagyjából azonos az érdeklődési körünk, és könnyen egymásra hangolódunk. Meg persze kiegészítjük egymást, én vagyok a vadabb és rendetlen, ő pedig az, aki kordában tart.

Sokat gondolkozok azon, hogy ez így hova vezet, időnként próbálok beszélni vele ezekről a dolgokról, de ilyenkor mindig pillanatok alatt bezárja a "kapuit" és elérhetetlen lesz, visszabújik a csigaházba.

Emellett viszont sok közös boldog pillanatunk van, és minden alkalommal, amikor meglátom, újra és újra beleszeretek, ami szerintem nagyon kevésszer adatik meg egy életben. Összességében relatíve boldog vagyok mellette, de azért a felvázolt problémák miatt nagyon sok a kételyem, és nem vagyok benne biztos, hogy ez hosszútávon folytatható. De nem tudnám elveszíteni, nem akarom.

Szeretném a véleményeteket kérni, lehet-e itt még valami megoldás?
üdv,
Anna

ui. Annyira nagyon szeretem és nagyon akarom, hogy működjön!!!!
ui2. egyetemisták vagyunk, és nem élünk együtt, bár én többször kezdeményeztem, de a családja ellenzi, és ezért ő sem látja értelmét



0 ember szerint jó kérdés

2 Válasz

  • Major Klára

    2 Major Klára Jó válaszadó mondta 2 hete


    Kedves Anna,
    Remélem a keresetlen őszinteségem nem fog túlságosan belegyalogolni a lelkébe. Van itt egy jópár éves kapcsolat, ami ne tagadjuk, már közel sem álmai netovábbja (legalábbis az én olvasatomban). Nagy kérdés, hogy miért nem akarja ezt látni. Nekem egy magyarázatom van rá, miszerint mindig nagyon, de igazán nagyon nehéz megértenünk, elfogadnunk, hogy nem jól választottunk. Hiszen szinte mindegyik kapcsolat annak a reményével indul, hogy ő lesz az igazi. De szeretném, ha nem vetné el annak a szerencsének a felismerését, hogy mekkora előnyhöz jutott a tíz év ismeretség által. Pl. ahhoz, hogy tökéletesen kiismerhette azt az embert, akivel együtt van. És nem esküvő és gyermekek megszületése után áll ott, hogy jézusom, hová is kerültem? Mert akkor bizony jóval nagyobb lenne a baj. Megpróbálom csak címszavakban összefoglalni, miket sorol fel mínuszként:
    - a kapcsolatuk folyamatos lemondással jár az Ön részéről
    - a matriarchális közeg döntésképtelenné tette a párját (és ezek szerint ezt az Önnel való kapcsolata sem tudta kiegyensúlyozni)
    - a párja családja rideg (gondolom emiatt nincs olyan minta, amit ő magával tudna hozni a kettejük kapcsolatába)
    - az Ön mellőzése családi eseményeken (megjegyzem, hihetetlen figyelmetlenség, olyan, mintha meg szeretné szabni a család, kit választhat a párja, és ha az nem tetszik, hát nincs közösködés)
    - intimitás kezdeményezése nem kölcsönös (ami elég fárasztó egy idő után)
    Nos, ha csak ezt a pár kiragadott példát egymás után elolvassa, muszáj megértenie, hogy ezekből sokszor akár egy is elegendő ahhoz, hogy egy kapcsolatnak vége legyen. Ha nem is olyan időtávban, mint amióta együtt vannak, de 10-20 év távlatából már lehet besokallni, mikor pl. a gyerekeik is részesei a közös életüknek. Mert milyen lesz az, mikor az anyósa aktív hatékonysággal meg fogja szabni, miként nevelje az unokákat, hogy szoptasson és etessen, és egyáltalán, milyen különórákra járhatnak ovis korukban. A férje meg konfliktuskerülőként sosem áll majd ki a családjáért, csak hallgat szép csendesen.
    Téved atéren – de ezt a fiatalságának és a gyakorlati tapasztalatlanságának tudom be -, ez a fiatalember nem a csigaházába bújik vissza, hanem még a legapróbb felelősséget sem vállalja fel. És sajnálatos módon ki kell mondjam, hogy nem gátlásos, hanem gyáva. A szüleiről épp ideje lenne leválnia, és a saját, önálló életét élnie. Ennek lehetőségéhez egészen fantasztikus módon megtalálta magát. Olyan, mintha a sok kavics közül kivette volna az egy szem gyémántot. De még ez sem elég ahhoz, hogy felnőjön. A kapcsolatukat tekintve ugyanis Ön jelentősen érettebb nála, mondhatom azt is, hogy példás módon viszi tovább azt az irányító szerepet, amit otthon ez a fiatalember akarta, nem akarta, de megtanult. A kérdés az, hogy nőként, férfiként, szülőként egy személyben tetszik-e Önnek, hogy fújhatja a passzát szelet, és ellentmondás sosem lesz, vagy ez egy elég unalmas és fárasztó szerepkör? Az a gyanúm, hogy épp ez utóbbiért írta meg a levelét. A levele stílusából kiindulva azt hiszem, sosem használna olyan erős szavakat, mint én, de hogy magának valami nincs rendben ezzel a viszonnyal, abban biztosan egyetértünk.
    Nézze, Ön sosem lehet a terapeutája a kedvesének, mert arra rámegy a kapcsolatuk. Lehet segíteni sok módon, ahhoz azért többet kellene tudnom az egészről. Jómagam egyelőre semmiképpen nem gondolkodnék abban, hogy ketten jöjjenek el egy tanácsadásra, jóval inkább abban, hogy Önnel egyedül találkozzam személyesen. Ha van bizalma egy ilyen intim, mély, részletes megbeszélésre, hívjon fel, szeretettel várom a jelentkezését.
    Üdvözlettel: Major Klára
    Párkapcsolati és válóperes mediátor
    Életvezetési tanácsadó
    06-30-302-48-03
    http://mediacios-iroda.beszweb.hu


  • Bibók Bea

    1 Bibók Bea Jó válaszadó mondta 5 hete


    Kedves Anna!
    A leveléből azt érzem, hogy a párja még nem vált le a szüleiről, ami benne lojalitás konfliktust okoz. hiszen a gyermeki szerep összveszik a felnőtt férfi szerepével. képtelen megélni ezt, hiszen akkor nem tesz eleget szülei " elvárásának". nagyon nehéz érzés, folyamatosan libikókázik és minden helyzetben attól fél, hogy nem fog valakinek megfelelnie.
    A kamaszkor az a kor, amikor a leválás elkezdődik és 20 év körül befejeződik. harcok árán a gyereknek meg kell tnantíania a szülőknek, hogy ő felnőtt, önálló élete és kapcsolata van., Egyre inkább neki kell irányítania az életét.
    Azt hiszem Ön ezt hiányolja, Amikor hazamegy a családhoz, akkor nekik akar megfelelni és azért érezheti fagyosnak a hangulatot Ön, Anna, mert ekkor nem tudja, hogyan legyen jó párja Önnek és jó gyereke a szüleinek.
    Ha a párja gyermeknek érzi magát, akkor tétova lesz, egyáltalán nem felnőtt férfias a viselkedése. Ebből fakad, hogy a szexualitását sem felnőttként éli meg, vélhetően leginkább maszturbálással, ami egy kamaszos szexuális attitűd. Fel kell ahhoz nőnie, hogy teljes értékű párja lehessen. Ehhez segítségre lenne szüksége.
    Én várom Önöket, ha úgy érzik jönnének közösen, ha nem akkor esetleg a párját egyedül, ha ő is így érzi.
    Üdv:
    Bibók Bea
    Szexuálpszichológus
    Szexuálterapeuta
    Szextanácsadó
    Párkapcsolati tanácsadó
    30-9345-094
    www.pair-re-pair.webnode.hu


Új válasz