Szakértőink

Simor Árpád

Simor Árpád

Faipari mérnök, Konyhadoktor

Motto

„A lakás szíve: a konyha”

Simor Árpád

Bemutatkozás

A lakás szíve: a konyha

1988-ban végeztem Sopronban faipari mérnökként. Bútortervezést, építészetet, belsőépítészetet hallgattam - sok egyéb mellett.

Több bútorgyártó cégben is végzett munka mellett 1991 óta működik vállalkozásom, ami fokozatosan konyhabútorokra specializálódott. Eleinte gyártottam is, később csak helyszíni beépítéseket végeztem, majd a tervezés és szaktanácsadás mellett kiépült az a kapcsolatrendszer, amiben biztonsággal el is készíthető a megfelelő szintű bútor. Ez a széles spektrum nagyon sok élethelyzetet, választási kényszert mutatott meg és nagyon sokféle megoldást kellett és lehetett találni rájuk.

Szakmámból is következően "famegszállott" vagyok, ez azonban jól megfér a konyhában (is) alkalmazott számtalanféle anyag ismeretével, elfogadásával és szeretetével - igen, egész a műanyagokig. Szerencsémnek tartom, hogy nagyon sok stílust és hangulatot tudok szépnek elfogadni: nem a sílus, hanem belső törvényszerűségeinek megtartása teszi széppé az adott bútort. Ezért tud egyként tetszeni az aluval és savmart üveggel készült, nagy fényes fehér felületeket mutató "mediterrán" konyha és a tojásléc-rátétes, fillungos antikolt cseresznyefa ajtajú, pártázatos párkányú és pillérekkel tagolt, gránitlapos megoldás.

Akárhogy is, az új, megújult lakásba költöző családok első igazán nagy belső téri erőfeszítése a konyha - megfelelően ősidők óta központi jellegének. Közös életünk legalkalmasabb tere, a tűz helye, a lakás éke, fények és színek, formák és anyagok játéka teszi azzá a térré, amibe lépve regenerálódunk a napi robot után, ahol az első szót váltjuk a családunkkal. A konyha szép kell legyen, tehát felöltöztetjük fával, kővel, fémekkel és fényekkel.

Ugyanakkor a konyha: üzem. Melegüzem, vegyiüzem, veszélyes üzem, villamos üzem, vizes üzem... ráadásul legtöbbször fáradtan kell dolgozni benne. De akkor is szép és finom kell legyen a végeredmény, ráadásul úgy kell tűnjék, az egészet a kisujjunkból ráztuk ki. A konyha tehát okos is kell legyen: minden négyzetcentimétert hasznosítunk, ellátjuk ravasz működtető vasalatokkal, puhán futó fiókokkal, a legeldugottabb zugot is kézközelbe hozó "varázssarkokkal", kézügyre húzható kamrákkal, a legcélszerűbb helyre vitt lámpákkal, kézreeső fogantyúkkal, nagy tárolóterekkel - mindennel, amit a világ ipara elénk tálal.

A konyha jó üzlet is. Ahogy egyik német könyvecském kezdi (közbevetőleg: idehaza miért nem kapni ilyen ügyes kis segédkönyveket? merthogy a nagy fotóalbumok vajmi kevés támpontot nyújtanak a konkrét helyzetekben...): "Ma, amikor egy konyha ára egy kiskocsiéval vetekszik...". Éppen ezért számtalan vállalkozás pályázik a konyhabútort venni szándékozók pénzére. Ez jó, mert kis utánajárással ki-ki a vágyának, pénztárcájának, adott helyének, testmagasságának megfelelő bútort vehet. De megvan a nagy tolongás árnyoldala is, hiszen számtalan kókler is mozog a pályán. Nem árt tehát alaposan tájékozódni.

A konyhában rengeteg anyagot fölhasználhatunk. Nincsenek abszolút jó és abszolút rossz megoldások: mindig megbeszélések sora vezet el az adott helyen legjobbak kiválasztásához. Ehhez ismerni kell az anyagokat, a konyha működését, de néha a konyhatervező indiszkrét is: méretet vesz a vevőről, jobb- vagy balkezessége, mosogatási és szemetelési szokásai felől érdeklődik, hogy azután mindez elfelejtődhessen egy jól sikerült bútor észrevétlen működésében. Ez a cél. És az eléréséhez a legjobb segítség - maga a konyhát használó ember.

A szakértő több kategóriában is ad tanácsokat! Ha neki szeretnél kérdést feltenni, válaszd ki, hogy mely kategóriában indítod a kérdésed.