kérdezte: Anonim 1 éve

Mas is érez/erzett így a 18-20 evesek kozul? vagy a megadott kortol fuggetlenul mas is egyaltalan erzett ilyet?

Remelem jo a kategoria, nem igazan tudtam hova beloni. Szeptemberben fogom tölteni a 20. szuletesnapomat es bar mar reg betoltottem a 18-at, de ugy érzem nem akarok felnoni. Marmint szivesen megyek dolgozni meg okj-t is fogok kezdeni de nem akarom hogy múljon az idő. Szeretek a haverokkal lógni, az anyukámmal is nagyon szeretek idotolteni de egy-egy szilveszterkor vagy szulinapkor mindig eszembe jut, hogy eltelt egy ev. Nagyon felek attol hogy par ev s mar a barátaimmal sem fogok tudni ugy találkozni mert családot alapítanak, elkoltoznek a szuloktol.En retenetesen felek a csaladalapitastol, elkoltozestol, az öregedéstől az elmulastol. Van (itt) meg olyan ember aki hasonlo cipőben jar mint én? Ti hogy birkoztok meg ezzel?

0 ember szerint jó kérdés

3 Válasz

  • 3 Mente Jó válaszadó mondta 1 éve

    !

    Kedves Kérdező!
    Semmi sem az, aminek látszik. Ezek mögött az érzések mögött mindig van valami, ami nem tudatos. A tudattalanban van valami, amit meg kell oldani. Olvasgasson könyveket metafizika témában, nézze meg az interneten, Hamvas Béla műveit, Kozma Botond Szilárdnak jelentek meg könyvei, az Ő honlapját is érdemes olvasgatni, nézegetni. Ne hagyja annyiban a dolgokat, maguktól nem fognak megoldódni, sőt Ön sem fogja tudni magától megoldani, mert nem tud róla, hogy mitől is fél, viszolyog dolgoktól, viszont önmegismeréssel, önfejlesztéssel tovább tud majd lépni.
    Üdvözlettel: Anna

  • 2 A kérdező mondta 1 éve

    !

    Koszonom a válaszát!

  • 1 JJ. mondta 1 éve

    !

    Kedves 20 éves Fiatal!

    Magam egy 30 éves Fiatal anyukájaként azt tudom mondani: igen, vannak mások is, akik pont így éreznek és ezt ilyen érzékletesen meg is tudják fogalmazni... Az Ön korosztályának egy része hamarabb felnőtté válva fokozatosan felnő a felnőttes feladatokhoz (munka / hivatás, család), más részénél ez lassabban megy: kapunyitási pánik van és félnek az új életszakasz(ok)tól.

    A jó hírem: 20 éves (30, 40, 50 stb.) - sőt még saját szüleimet tekintve 90 éves - kor után is bőven van élet, vannak örömök, sikerélmények, mindig az új életszakasznak megfelelően. A rossz hírem meg az, hogy minél tovább fél ezektől, annál inkább lemarad, miközben társai már az új élmények szerinti életüket élik, amelyeknek Ön már nem lehet részese, mert nem tud azokban - hasonló párhuzamos fejlődést felmutatva - részt venni.

    És a végére még egy hír (ha akarja, jó, ha akarja rossz): ha ellent is áll, a Sors előbb-utóbb ki fogja Önt emelni / lökni a kényelmi zónájából. Próbáljon hát megbarátkozni a gondolattal, hogy a virtuális cumit egyszer csak ki kell köpni :-) Fel hát a fejjel, és induljon előre! Üdv: JJ.

Új válasz