kérdezte: Anonim 1 éve

Túl kritikus vagyok másokkal szemben?

26 éves nő vagyok. Egy ideje megfigyeltem magamon, hogy sok mindenkivel egészen könnyen találok közös témát, ám egy idő eltelte után terhessé válik számomra a kapcsolat. Mindegy, hogy kollégákról vagy másfajta új ismeretségről, esetleg régi, megszakadt barátságok felmelegítéséről van szó, bizonyos ponton mindenkiben találok valamit (esetenként több dolgot is), ami annyira irritálni kezd, hogy semmi kedvem tartani a kapcsolatot az illetővel. A legtöbbeknél ez végül odáig fajul, hogy már attól is ingerült leszek, ha csak rájuk gondolok, és minden porcikám tiltakozik bármiféle kontaktus ellen. Pedig ők nem tesznek semmit másként, mint eleinte, egyszerűen megismerem a személyiségük egy olyan oldalát, ami számomra borzalmasan idegesítő. Alapvetően introvertált típus vagyok, de már többször abba a hibába estem, hogy a számomra első benyomásra szimpatikus embereknek túlságosan kiadtam magam, sok mindent elmondtam, amit utólag megbántam, és ez is megnehezítette a "szakítást", amikor elérkezett az a pont, hogy nem akartam tovább tartani a kapcsolatot. Ebből tanultam, már igyekszem visszafogni magam, így viszont távolságtartónak gondolnak. Az a furcsa egészben, hogy időnként igényem lenne rá, hogy barátkozzak, és általában remélem, hogy ez most tartós szimpátia lesz a részemről is, de végül mindig ugyanaz a vége: kiábrándulok. Érdekes módon van néhány nagyon erős, gyerekkori barátságom, ahol nincs jelen ez a probléma, valamint a párkapcsolatomban és a családtagjaimnál sem tapasztaltam ezt. Az ő esetükben mintha könnyebben tudnám tolerálni a kevésbé jó tulajdonságokat (pedig, úgy érzem, reálisan látom őket). Az újabb ismeretségeknél viszont már szinte törvényszerű, hogy előbb-utóbb eljutok ahhoz a gondolathoz, hogy bár bele se kezdtünk volna a barátkozásba. Ez mostanában főleg azért kellemetlen számomra, mert a munkahelyemen beletartozom egy korábban kialakult klikkbe, ahonnan nehéz lenne kiszakadni, viszont egyre megerőltetőbbnek érzem a napi szintű közös időtöltést, fárasztanak a beszélgetések, és a közös munka is megerőltetőbb, mint korábban. Ez normális? Ha nem, hogyan tudnék rajta változtatni? Köszönöm a választ.

0 ember szerint jó kérdés

2 Válasz

  • Keresztes Attila

    2 Keresztes Attila Jó válaszadó mondta 12 hónapja


    Kedves Kérdező!

    Érdemes önismerettel foglalkozni (mindannyiunknak), hogy megtanuljuk kezelni gondolatainkat, érzéseinket.

    Egy-két érdekes megközelítés, amikor már nem a magunkról alkotott kép a fontos, hanem maga a létezés, mely állandó és nem kell folyton bíbelődni vele, energiát beletenni...: https://www.keresztesattila.hu/cikkek/blog/


    Díjmentes online önismereti tréning: www.keresztesattila.hu


  • Sebestyén Erzsébet Tara

    1 Sebestyén Erzsébet Tara Jó válaszadó mondta 1 éve


    Kedves Kérdező.
    Az érzést kellene megvizsgálni, ami ehhez a viselkedéshez kapcsolódik. Félelem? Bizalmatlanság? És azt is ki kellene deríteni, mikor keletkezett. Lehet, hogy valami régen rögzült érzés aktiválódott. Ha ezt feloldja, a viselkedés is meg tud változni. Én a kineziológia módszerét alkalmazom ebből a célból.
    Üdvözlettel. Tara


Új válasz