kérdezte: Anonim Jó válaszadó 2 hónapja

Teljesen lesülyedve

Kedves Szakértők!

36 éves budapesti nő vagyok. Közel 6 éve nem dolgozom a párom tart el. Sajnos, ahogy olvastam elkapott a szégyenérzet és a mihasznaság érzése. Nagyon sok esetben lakáson belül is szorongok. Minden kapcsolatomra és a személyiségemre is kihatott ez az állapot, de anyagilag jól megvagyunk. Járhatnék tornázni, fodrászhoz, kozmetikushoz, de nem érdekel csak a boltig megyek el. Nagyon rossz ez így és annyira nagy már a szorongásom, hogy nem akarok sem barátokkal sem családtagokkal találkozni. Egy kedves, kommunikatív nő voltam, de úgy érzem nincs mit mondanom, mint egy kuka. Nem tudok emberek szemébe belenézni, zavarban vagyok minden élő embertől, kivéve a páromra tudok csak ránézni. Fontolgatom, hogy visszamenjek pár órában munkába, mindegy hogy hova> De attól félek észreveszik, hogy zavart vagyok. Párom szerint csak én érzem és nem látszik, de tudom, hogy csak vigasztal és azt is, hogy vannak olyanok akik látják rajtam, hogy zavart vagyok. Mit tegyek, hogy legalább a szemkontaktust és néhány mondatot össze tudjak hozni? Köszönöm! Mónika

0 ember szerint jó kérdés

1 Válasz

  • 1 pasztor_klara Jó válaszadó mondta 2 hónapja

    !


    Kedves Kérdező!


    A probléma lényegét a pszichológus szakértők tudják és fogják bizonnyal Önnek megválaszolni.

    Háztartásbeli nőként élni házasságban teljes értékű feladat és életforma.

    Élettársként már jogi vonzataiban kockázatosabb.........


    Önnek érdemes saját problémájával valóban foglalkozni.

    Bizonyos élethelyzetekben (nem házasság) az évei pazarlása lehet az ilyen életforma.


    Pásztor Klára
    Válás kommunikáció tréner
    Házassági válság mediáció

    https://valasintezet.blog.hu/


Új válasz