kérdezte: Anonim 3 éve

Tele a hócipőm

Harmincas nő vagyok. A következő a problémám: nem tudok túllépni dolgokon. Addig rágódom rajta, mig teljesen kivagyok tőle idegileg. Legnagyobb gondom, hogy nagyon vágynék párkapcsolatra, de egyszerűen valamiért nem jön össze. Néhányszor randiztam ugyan, de sosem jártam senkivel. Pár éve is úgy volt egy gyors "viszonyom", hogy egy régi kollégám, aki nem is volt az esetem, kikezdett velem. Mivel már nagyon be voltam sózva, belementem, de a szex nem működött, így egy szó nélkül lelépett. Azóta megint totál egyedül vagyok. Tetszem azért a pasiknak, noha most eléggé meg vagyok hízva, de mégsem akarnak tőlem semmit. Nem hívnak randira, nem közelednek úgy, max csak flörtölés szintén. Én meg totál ki vagyok éhezve, szeretethiányom van, szeretném ha valaki szeretne, ragaszkodna hozzám, megsimogatna. Sokszor az örületig tudom magam ezzel hergelni. Mindig olyanokra vetek szemet, akik valamiért nem potenciálisak. Vagy nőcsábászok, vagy foglaltak, a lényeg, hogy nem akarnak tőlem semmit. Ezen totál ki tudok készülni. Érdekes pl hogy tudom hogy ha fogynék nagyobb lenne az esélyem, de mégsem tudom magam rávenni. Pár éve kerültem új munkahelyre és elkezdtem a közvetlen kollégámhoz érzelmileg kötödni. Elvileg ő is vonzódik hozzám, de családos, így nem akar semmit. Vagy amúgy se akarna nem tudom. Én viszont minden áldott nap végig asszisztálom hogy a családjával, vagy a családjáról beszél, és teljesen kész vagyok tőle. Sokszor legszívesebben elmennék innen de nem tehetem meg, mert noha keresek, nem találtam egyenlőre más munkát. Ez a helyzet totál kikészít. Mondják hogy ne foglalkozzak vele, foglaljam el magam, de néha sikerül néha nem. Most megint rosszabb passzban vagyok. Nem tudok túllépni rajta, és totál feszült vagyok a magánytól, az egyedülléttől. Mert ha többen lennének körülöttem, seperc alatt találnék valakit, akkor annyira nem érdekelne. De nem találok hiába keresek. Felemészt ez az egész. Olyan mint ha ez lenne a sorsom, hogy egyedül maradjak. Nem tudok nem foglalkozni vele, mert más ideig óráig van egyedül, én meg mindig. Másnak miért jár a boldogság nekem meg nem?? Nem tudok így élni, nincs értelme végig szenvednem.

0 ember szerint jó kérdés

3 Válasz

Új válasz