kérdezte: Anonim 3 hete

Munkanélküliség káros hatása

Kedves Szakértők! pár éve már, hogy nem dolgozom 30as éveim közepén vagyok. Nagyon monoton kuli munka volt az utolsó munkahelyem és mivel párom szerencsére jól keres valahogy megegyeztünk, hogy én ne menjek egy darabig. Hát ez nem most volt. kialakult így az életünk, én végzem értelemszerűen a főzés,vásárlás,mosás nagy részét. Azt vettem észre magamon, hogy zavar ez a lébecoló élet. ugyanakkor nem szeretek emberek társaságában sem lenni, de úgy érzem akárhová megyek"villog"a fejemen,hogy nem dolgozom. lehetnék erre"büszke is"hisz eltart a párom,ha vele megegyeztem senkinek semmi,de semmi köze hozzá. Párom is ezt mondja. de mégis nagyon szorongok. utóbbi időben a zebrán sem merek átmenni,csak inkább a piroson, az autóban ülő emberek ne lássák"mit keres ilyenkor itt ez a kis nő? de persze meg sem fordul ez nagyon ma már a fejekben, hiszen én is dolgoztam évekig váltott műszakban. ám akkor nem zavart, hogy délelőtt 11kor az utcán vagy a bevásárlóközpontban flangászok. sőt örültem,hogy nincsenek sokan. Most meg nézem az embereket, hogy más velem egyidős milyen kényelmesen,szép nyugiba jön megy. Én meg rohanok haza,s csukom magamra az ajtót,közben azon imádkozva a házban lakók egyikével nehogy összefussak,mert az milyen ciki. Párom szerint akkor a másik embernek is cikinek kéne éreznie a helyzetet,hogy ő miért van otthon. Soha nem hittem,hogy zavarhatok bárkit is azzal,hogy otthon vagyok. Azt még megjegyezem,hogy nem bírom,ha néznek,különösen nem,ha bámulnak. Szeretek divatozni,de nem vagyok magamutogató,soha nem is voltam. ennek ellenére idegesít nagyon az,ha megnéznek. képes vagyok ilyenkor eljönni onnan,ha ezt észreveszem. Miért van az,hogy nincs egy kollégám sem,nincs az aki zavar és mégis,mint egy űzött vad szorongok?? Kérem adjanak valami segítséget,magyarázatot! Köszönöm!Alma

0 ember szerint jó kérdés

2 Válasz

  • 2 A kérdező mondta 8 napja

    !

    nagyon szépen köszönöm! nagyon jó választ adott,és pozitívabbnak érzem magam.igyekezni fogok.Mégegyszer Köszönöm!:)

  • Szigeti Ildikó

    1 Szigeti Ildikó Jó válaszadó mondta 8 napja


    Kedves Alma!

    Mindenek előtt hadd nyugtassam meg: természetes és érthető a szorongása és az általános rossz közérzete. Közhelyesnek tűnik, de attól még igaz, hogy a munka jóval több, mint puszta pénzkereset. Ahhoz kell, hogy becsülni tudjuk, fontosnak érezzük önmagunkat. Mindemellett az idő megeszervezésében is alapvető. Persze, jó dolog, ha nem kell korán kelni, akkor mehetünk plázázni, amikor csak akarunk, nem kell folytonosan az órát nézni, nem késünk el sehonnan. Ám azok, akik valaha dolgoztak, ráadásul nem is irtóztak annyira a munkájuktól, számukra ez az időtlenség, a végtelenített szabadság néhány hét múlva szorongatóvá válik.
    Ugyanez elmondható a munkahelyi környezetre is. Vásárolja sorra a szép, divatos ruhákat, cipőket, stb., de nincs, aki(k) előtt "divatozhatna" egy kicsit. Tehát az addig örömteli (jutalom értékű) tevékenység egy idő után szintén hiábavaló időtöltéssé alakul át, amely nem, hogy örömforrásként nem szolgál, kifejezetten tovább fokozza a szorongását. (Írja is, hogy szinte "bujkál" napközben, nehogy meglássák plázázás közben.)
    A leveléből kiderül az is, hogy bűntudata van a jelenlegi helyzete miatt és nem érti, miért. A pontos okát ennek nehéz így, ismeretlenül megjelölni, csak találgatni lehet. Valószínű, hogy olyan családi (szülői) mintát látott, tapasztalt, amelyben a munka fontos értéket képviselt, így most Ön "értéktelennek" érzi magát.
    Azt gondolom általánosan, hogy Ön még túl fiatal ahhoz, hogy céltalanul élje a mindennapjait. Ráadásul az, hogy jelenleg a párja "tartja el", kiszolgáltatottá teszi, amely egy újabb adalék a szorongáshoz. Érdemes talán végiggondolnia, hogy mi lenne akkor, ha a párjára valamiért nem számíthatna tovább. Hiába érzi most stabilnak a kapcsolatát, nincs garancia arra, hogy ez öt, tíz év múlva is így marad. Ha pedig, ha valami miatt az anyagi támaszára nem számíthat, bizony, bajba kerülhet!
    Azt javaslom mindenek előtt, hogy gondolja végig, akarna és tudna-e ismét dolgozni. Ha a válasza igen, beszéljen a párjával és kérje ki a véleményét arról, hogy mit szólna ahhoz, ha Ön újra dolgozna. A párja reakciója árulkodó lehet. Ha ugyanis nagyon ellenzi, akkor az azt jelzi, hogy szeretné tartósan fenntartani az Önök között lévő alá-fölérendeltségi viszonyt, ami hosszú távon nem szerencsés, ráadásul azt is mutatja, hogy nincs tekintettel az Ön igényeire.
    Ha a leírtak ellenére nem akar visszakerülni a munka világába (és megteheti, hogy nem tér vissza), érdemes volna valamilyen hobbit, avagy olyan állandó elfoglaltságot keresni, ami rendszerességet vinne ismét az életébe (például sport, nyelvtanulás, OKJ-s tanfolyam). Össze is köthetné a kellemeset a hasznosal, vagyis, ha valami olyat tanulna, ami érdekli és elképzelhetőnek tartja, hogy a jövőben, ha az élet úgy hozza (a saját lábára kell újra állnia), akár a megélhetését is biztosítja.
    Remélem, tud és akar változtatni!
    Kívánom, hogy sikerüljön és ezáltal szűnjön meg a szorongása!

    Üdvözlettel,

    Szigeti Ildikó
    tanácsadó szakpszichológus
    Bejelentkezés: 06/20 411 7904


Új válasz