kérdezte: Anonim 4 hete

Miért van bűntudatom? Miért vesztem el a motiváltságom és miért érzem magam senkinek?

Nem értem, hogy miért van bűntudatom.

Angliában élek a párommal és vendégül láttuk Anyukámat és unokahúgomat. Mindent mi álltunk, kivéve a szuveníreket. Nagyon igyekeztem, hogy minden rendben menjen. Tulajdonképpen csak az ő látogatásuk miatt fogadtam el olyan munkákat, amiket valójában nem szívesen tettem. De a cél érdekében nem számított. Minden napra volt valamilyen program, reggel keltünk és gyakran késő este értünk haza. Mindent megkaptak amit szerettek volna, semmire sem mondtam nemet, a hangulat mindig jó volt. És visszajelzésként is azt kaptam, hogy 100%-os volt ez a nyaralás nekik. De mégsem értem. Valamiért bűntudatom van, szomorú vagyok, pedig örülnöm kellene, hogy minden rendben volt.

Mondjuk volt egy olyan, hogy szeretett volna Anyukám valami kis apróságot szeretett volna venni, de már nem volt rá alkalmunk, hogy olyat vegyünk, de mondta hogy annyira nem fontos, mert otthon is tud olyat kapni. Szóval őt ez nem nagyon foglalkoztatta, hogy nem tudunk olyat szerezni. Én még gyorsan szétnéztem, hátha lehet valahol a közelben kapni de sajnos nem találtam. Nem hiszem hogy emiatt lenne bűntudatom, mert ez tényleg apróság. :/

Ami miatt viszont tudom hogy bűntudatom van az az, hogy az apukám a betegsége miatt nem látogathat meg minket, pedig nagyon örülnék ha neki is megmutathatnánk az ország szépségeit. De sajnos ez nem lehetséges. emiatt tényleg nagyon szomorú vagyok, de ez a bűntudat ez most új :(

Ez az egyik problémám.
A másik viszont az, hogy egy senkinek érzem magam. Nem teremtek értéket a munkámmal, és félek, hogy sohasem leszek több, csak raktári munkás.

Természetesen nincs problémám senkivel sem, csak tudom, hogy ettől tudnék hasznosabbat is csinálni, de itt külföldön nem szeretnék, mert nem szeretem a nyelvet, és amúgy is nagyon nehezen beszélgetek (sajnos még magyarul is vannak nehézségeim) és amúgy is rettegek, hogy nem értem majd meg amit válaszolnak. Mindegy igazából nem is a nyelvtudásom a lényeg, hanem az, hogy attól tartok, hogyha egyszer hazaköltözök, akkor otthon is olyan munkákat fogok elvállalni, amiket nem szeretnék. Ezek miatt egy senkinek érzem magam. Nem érzem, hogy haladnék előrefelé az életben. Tök jó hogy van pénz, de közben a fizikumom megy tönkre és a lelkem. Szeretnék tanulni is, de annyira zárkózott típus vagyok, mindenre annyira nehezen veszem rá magamat. Tanulással kapcsolatban több téma is foglalkoztat, de egyelőre nem tudom eldönteni, hogy mit is szeretnék tanulni.


a harmadik problémám:
Rengeteg szuper ötletem van amit szeretnék csinálni. Ezek közül néhány példa:
olvasni könyveket regényeket, nyelveket tanulni(spanyol), persze csak hobbiszinten ; pszichológiai könyvek olvasása, bcikilizni, rendszeresen sportolni, egészségesen étkezni....és még rengeteg.
Az ötleteim végtelenek, de ezek a legfőbbek amik már elég régóta bennem vannak.

Meg is vettem már szinte mindenhez valamit, csak sajnos az a baj, hogy nem csinálok velük semmit. A könyvek porosodnak a polcon, a bicikli a garázsban, elhatározom, hogy pl mától egy hónapig nem iszok szénsavasat és már másnap azt iszom...

Hogyan tudnám magamat rávenni, hogy valamit rendszeresen csináljak? vagy éppen ne csináljak? Miért veszítem el a motiváltságomat 1 perc alatt? Mert még olyan is van, hogy pl van egy szuper videójáték, ami tényleg gyönyörű eszmei értékkel bír számomra, és már napok óta szeretnék játszani vele, időm is lenne rá, de valamiért mégsem kezdem el.
Mit tudnék tenni? Miért vagyok ennyire deffektes?

0 ember szerint jó kérdés

2 Válasz

  • 2 Petúnia Jó válaszadó mondta 3 hete

    !

    Szerintem a gyorsan múló lelkesedése a megfelelni akaráshoz köthető szintén. Ez nem Ön... Nem képességének része megtenni. Majd amihez van kitartás, az Ön, arra képes (betegedés nélkül). Csak ne makacsság legyen, mert az is Ön, csak szintén tévút, kitartása ellenére, -de betegít, lelkileg (depi), szellemileg (dekoncentráció), testileg.

  • 1 Petúnia Jó válaszadó mondta 3 hete

    !

    Kedves Kérdező!

    Engem érdekelne, hogy mit csinál, amitől lerobbant, mi a feladata a munkahelyén, milyenek a körülmények, mi okozza ezt a súlyos állapotot, mert Angliáról más reményei vannak az embernek...
    ----------
    Viszont én azt hiszem, megláttam a bűntudata okát, leírom:
    Mintha nem saját örömére, szükségletére élne kint, hanem virítani akar vele -ettől várta, hogy majd valakinek érzi magát, hogy kint él-, a teste leromlását is bevállalja ezért, ettől épp lehet bűntudata.
    Önbizalma nem attól lesz az embernek, hogy tessék megnézni, hol élek, miképp élek, mit értem el. A tartás épphogy mindentől függetlenül tud kialakulni, függetlenül az anyagi világtól, de a testtől is, és mindenféle képességtől, nem számít, hogy hogy nézek ki, mennyit keresek, ez romboló az önbizalom szempontjából, legfeljebb a gőg irányába tud elvinni, vagy a temetőbe, a hajtás miatt. Viszont gőg nélkül meg nem is lehet hajtani, tönkre menni, hoppá.. A szorgalom az más, az viszont nem betegít. A gőg viszont sértettségből alakul ki, ez okozhat bűntudatot, mert meg nem bocsátani bűn.

    A tartás, önbizalom alapja nem más, mint az, hogy VAGYOK, LÉTEZEM, SŐT, VAGYOK, AKI VAGYOK, OLYAN, AMILYEN, AZ, AKI, MÁS, MINT MÁS, EGYÉNISÉG, KORLÁTAIM, BŰNEIM, HIBÁIM IS VANNAK, DE ETTŐL MÉG méltó vagyok a jóra, az igazra, a szépre stb., MERT EMBER VAGYOK, MERT LÉTEZEM, MERT VAGYOK, de HA ÁLLAT LENNÉK VAGY KAVICS, VAGY SZÉL, AKKOR IS VANNAK JOGAIM, MINDEN SZÉPRE, JÓRA, IGAZRA., MERT LÉTEZEM, MERT ÉLEK.

    A SZÜLŐK, ROKONOK ELISMERÉSÉÉRT, szeretetéért NEM SZABAD TENNI SEMMIT... (a szeretet nem így születik, hogy elismerem eredményeid, képességeid, tetteid), tehát azért nem szabad tenni, de jó szívvel ajándékozni, megvendégelni, segíteni, az más, abból nem is lesz bűntudat.
    Remélem, sikerült segítenem, nekem jól-esett. Megmosdatott, megemelt, lelkesített (az ilyen motiváció tehát erőt ad, amit hiányol, hogy nincs), ilyen dolgokat kell csinálni, ami szeretetből fakad, ez csak úgy jött, nem izzadtam érte, de akartam segíteni, az biztos. Nem bizonyítani akarni kell, megfelelni akarásból, az elfogadásért, az tényleg megrogyaszt valószínűleg, még a Paradicsomban is kifogja úgy az ember a mocsarat. Az öngyűlölet bevonzása a bemocskolódás, a rosszak bevonzása, a lelkiismeret is bemocskolódik, nem szabad gyűlölni magunkat..

Új válasz