kérdezte: Anonim Jó kérdező 9 éve

Közös gyermek születése miért okoz ekkora gondot?

Tisztelt Tanácsadó!
A férjem előző házasságából született két gyermeke. Amíg nem voltunk házasok, nem született meg a közös gyermekünk, mindig vittük őket mindenhova (kirándulni, fürdőzni, nyaralni stb.). Ez elvárás is volt velem szemben. Most, hogy a saját gyermekünk is megszületett, őt nem visszük hármasban sehová. A férjem azt mondja, hogy vagy mind megyünk, vagy nem megyünk. Ez nem zsarolás? Én ezen nagyon kiakadtam. Persze neki vannak külön programjai a saját kamasz gyerekeivel. Most már én is csinálok kettesben programokat a közös kisgyermekünkkel.
Csalódott is vagyok. Tíz évig gyakorlatilag az ő gyerekeit bevállaltam, most hogy saját családom lett, a saját gyermekemnek nem tudom ugyanezt megadni.
A házasságunk emiatt a végét járja.
Kérem, adjon tanácsot!
Köszönöm:
Csalódott

1 ember szerint jó kérdés

10 Válasz

  • Major Klára

    10 Major Klára Jó válaszadó mondta 9 éve


    Kedves Csalódott,
    Nem a közös gyermek születése okozott gondot, hanem a megváltozott élethelyzetükből adódó világlátása – legalábbis a felszínen. Pedig ha hiszi, ha nem, szerintem mégsem az módosult. Inkább felgyűlt és megnyugtató válasz nélkül hagyott sérelmei lettek. Valószínűleg egyénileg jóval kevesebb elismeréshez jut, pedig a fejében az jár, most még többet kellene kapnia. A mozaikcsaládok léte valóban rendkívül bonyolult is lehet, de a helyeztet alapvetően a benne résztvevők határozzák meg. A férje és az előző házasságából származó két gyerek mindig is egy közös puttony lesz. Testvérei a közös gyermeküknek, és valamiként az Önéi is. Így kapta a férjét, és ez így is marad, míg világ, a világ. De a leveléből világosan kiderül, hogy ezt mindig is tudta és elfogadta, példásan helytállt. Értem a kiakadását, a fájdalmát, a szomorúságát amiatt, hogy úgy érzi, nem kapja vissza azt, amit eddig feléjük adott. A hozzánk forduló házaspárok eseteiből a gyakorlati tapasztalat azt mondatja velem, hogy Ön nem azért viselkedett úgy, ahogy, mert az elvárás volt. Ezt nem lehet parancsra teljesíteni. Erre vagy képes valaki, hiszen van annyi szeretet, figyelem, megértés, odafigyelés és adottság benne, vagy sosem ment volna. A párja gyerekeivel való törődést nem lehetett kikényszeríteni, arra meg volt az ösztönös képessége, egyébként már réges régen nem lennének együtt. Ön valószínűleg elfogadó és alkalmazkodó természetű, amihez a férje hozzászokott. De most, hogy probléma van, egész egyszerűen nem tudja a kialakult helyzetet kezelni. Gondolt-e már rá, hogy neki lelki gondot okozhat a megoldás kitalálása? Esetleg tudna pár dolgot felsorolni, ami akadályozhatja őt a gyerekek egy egységként való kezelésében? Szoronghat valamitől, nem bírja a konfliktushelyzeteket (sőt, lehet, hogy mindig is kerülte, maga meg mindig megoldotta), talán úgy érzi, hogy a volt felesége felé magyarázkodnia kellene? Nem tudom, csak találgatok. A lényeg az, hogy a gyerekeknek nem szabad azt megtanulniuk, megélniük, hogy ők nem egy család. Próbálja meg egy-két estére háttérbe tolni a valóban jogos elkeseredettségét, és valahogy kiszedni belőle, miért gondolkodik így. Úgy vélem a férje sem tudja, hogy mi lehet a háttérben, és lehet, hogy nem is tudatos a viselkedése. Inkább hárítás. Értő szelídséggel rá kell vezetni, hogy ez a hozzáállás mennyire ellentétben van azzal, amit egymás iránt éreznek, ahogy az elmúlt egy évtizedet végig csinálták. Szerintem egészen bizonyosan tisztában van azzal, hogy Ön mit tett eddig a gyerekeiért, ezáltal őérte is. Beszélgetniük kellene róla, esetleg másként, mint eddig. A párkapcsolati mediációs folyamatokban az okokat, a következményeket, a megoldáshoz vezető utat keressük és találjuk meg. A levele alapján meg vagyok győződve róla, hogy megnyugtatóan és eredményesen megoldható a kialakult válságuk, egész egyszerűen azért, mert egy már kiindulásként is nehéz helyzetet brilliánsan csináltak végig 10 évig. Amikor a közösen vállalt gyermekkel ezt a köteléket még szorosabbra fűzték, lehetetlen, hogy épp akkor jussanak csődbe. Határozottan üzenem, a házasságuk nem járja a végét. Csak egyelőre az eszközöket nem ismerik, amelyekkel segíteni tudnának rajta. Örömmel veszem a válaszát.
    Üdvözlettel: Major Klára
    Párkapcsolati, családi, válóperes mediátor


  • Dr. C. Molnár Emma

    9 Dr. C. Molnár Emma Jó válaszadó mondta 9 éve | válasz erre: 8


    Kedves "Csalódott"!
    Megértem, hogy szeretne egy zárt családot, amiben 10 évig nem volt része, mert anya-apa-gyermek egység "kissé sántított", mert Ön csak az apa felesége volt, elfogadott ugyan, de nem édesanya. A gond szerintem az, hogy a férje a gyermekeivel együtt nőtt, ma már nagyfiús programokban leli örömét, és nehéz lehet neki egy kisgyermekes édesapaként élményeket keresni, átélni. Talán érdemes lenne ezt megérteni. Az viszont nem világos számomra, hogy miért nem "nagycsaládban" gondolkodik, ahol a két nagy meléett van a kicsinek is a helye. Nem kellene két családban gondolkodnia. Lehet, hogy ez igazában a férje gondja?
    Üvözlettel: Dr. C. Molnár Emma


  • Dr. Bán Marianna

    8 Dr. Bán Marianna Jó válaszadó mondta 9 éve



    Kedves Kérdező,
    Levele alapján a problémának csak egy része érezhető, jóval többet kellene tudni a helyzetről, érzésekről, reakciókról, előéletről….Így ez csak egy felszínes vélemény!!!
    Most tele van keserűséggel, sértettséggel és fájdalmát nick- nevével is kifejezi. Ez a fájdalom kitölti a tudatát és érthető módon a féltékenység álruháját is felölti. Így nem tanácsos döntést hozni. Amíg szubjektív módon látja és értékeli a helyzetet, talán nem vesz figyelembe valami fontosat. Ilyen körülmények között aligha tud a megfelelő és eredményes módon kommunikálni, meghallgatni, értékelni, és –ami a legfontosabb- kifejezni azt, ami Önben van. Egy félreérthető kommunikáció pedig beláthatatlan következményekkel járhat. Én nem, de Ön ismeri férje előző házasságának és a válásnak a körülményeit, tudja, min ment keresztül a férje, el tudja képzelni, gyerekei mit éltek át. Ha jól tippelek, a gyerekek kamaszkorúak lehetnek, közös gyermekük pedig még picike. Nem azt akarom mondani, hogy a Kicsinek nincs szüksége az apára, de teljesen más okból és módon, mint egy kamasznak. Az Ő korában az elsődleges élményforrás, folyamatos jelenlétet biztosító személy és kötődés az anya (ezt csak azért írom, hogy ne féljen attól, hogy közös gyermekük sérül attól, hogy ritkábban mennek közösen bárhova. Valójában egy ekkora gyereknek mindegy, hol van, ha a védelmező, tápláló, a világot jelentő szülő vele van). Nem lehet, hogy inkább Ön vágyik több figyelemre?
    Azt írja, elvárás volt (és a mai napig az) Önnel szemben a férje gyermekeivel való közös program. Felmerül a kérdés, mennyire tudta férje előéletét természetesnek elfogadni, annak minden hozadékával, és mennyire érezte nehéz áldozatnak, illetve időleges feladatnak, mely első közös gyermekük születéséig tart. A felszínen biztosan tudatában volt annak, hogy más dolog egy gyermektelen és más egy már gyermekkel bíró férfivel összekötnie az életét, most mégis a mélységből ható anyai és női ösztöne (és talán egy eltemetett fájdalom és/vagy elvárás) által diktált viszonyrendszerre vágyik. Amint mederbe kerülnek e folyamatok, megtapasztalja Ön is, és minden gyerek, mennyire jó egy nagy és támogató, a korosztályos igényeket szem előtt tartó, feladatmegosztó családban felnőni.
    Ne haraggal, bosszúval, fájdalommal csináljon külön programot, ezzel szavak nélkül is az elszakadás fájdalmát és a sértettséget kommunikálja önmaga, gyermeke és a férje, valamint a nagy gyerekek felé is, ne legyen büntető! Biztos vagyok abban, hogy lehet találni olyan megoldást, mely mindannyiuknak örömteli! Az Önben zajló folyamatokat pedig lehet segíteni bioinformációs készítményekkel is. Konkrét tanácshoz egy, a teljes történetet, benső folyamatokat feltáró közös munka szükséges, így, ha gondolja, keressen meg.
    Üdvözlettel, Mariann


  • Dr. Varga Éva

    7 Dr. Varga Éva Jó válaszadó mondta 9 éve


    Kedves Csalódott Kérdező!
    Ön sok évvel ezelőtt nem egy független férfihez, hanem egy kétgyerekes apához kötötte az életét. Egy apától elválaszthatatlanok a gyerekei, ezért, ha őt vállalta, akkor vele együtt automatikusan a gyerekeit is, ezért a gyerekekkel való foglalkozás nem számít külön áldozatnak. A férje számára mindhárom gyereke ugyanolyan fontos, nem várható el tőle, hogy különbséget tegyen közöttük. Ő biztosan azt szeretné elkerülni, hogy a nagyobb gyerekei igazságtalannak tartsák azért, hogy kihagyja őket valami jóból. Így is lelkiismeret furdalása lehet velük szemben azért, hogy belőle sokkal kevesebbet kapnak, mint a legkisebb gyereke, feltételezem, hogy ezt kompenzálandó próbál meg külön programot is szervezni velük. A leveléből nekem pont az tűnik ki, hogy nem törekedtek arra, hogy megbeszéljék, hogy miért ragaszkodik az álláspontjához, ehelyett mindenki maga vont le belőle következtetést. Talán, ha ultimátumok, veszekedések, stb. helyett megpróbálnák megérteni egymás reakcióját, döntését, tudnának beszélni saját érzéseikről és kívánságaikról, akkor el tudnának kerülni vele egy sor konfliktust, ismét közelíthetnének egymáshoz. Ha pedig ketten nem tudnának már megoldást találni a problémáikra, akkor érdemes lenne szakember (párterapeuta) segítségét igénybe venni. Talán megmenthető még a házasságuk, ez mindenki számára sokkal jobb lenne.
    Üdv. V.É.


  • 6 A kérdező mondta 9 éve | válasz erre: 2

    !

    Nagyon köszönöm a válaszát.

  • 5 A kérdező mondta 9 éve | válasz erre: 1

    !

    Nagyon köszönöm a válaszát.

  • 4 A kérdező mondta 9 éve | válasz erre: 3

    !

    Nagyon köszönöm a válaszát.

  • Dr. Rusznák Tamás

    3 Dr. Rusznák Tamás Jó válaszadó mondta 9 éve


    Kedves "Csalódott"! Ez az "én eddig megtettem neked (teljesítettem az elvárásodat)", most "te is tedd meg nekem (teljesítsd az én elvárásomat)" nem tűnik jó iránynak: a párkapcsolat ugyanis nem egy színtiszta üzlet. Ez a "most rajta a sor, ő tegye a dolgát" egy várakozó, minkét fél részéről egyre feszültebb helyzetet teremt, ami nem sok jóval kecsegtet. Érdemes lenne egy más irányba próbálkozni, mert ellenkező esetben csak a sértettség, a megbántottság, a dac növekedése várható. A gesztusok, e kedvességek nagyon jól működnek, a legtöbb ember vevő rájuk és jól viszonozza az efféle kellemes meglepetéseket. Mit veszthet azzal, ha ezt kipróbálja? (Az, hogy a jelenlegi úttal mit veszthet, úgy vélem, elég egyértelmű.) Ha az Ön számára fontos, hogy a dolgok kedvező irányba változzanak, akár meg is teheti az első lépést...
    Üdvözlettel,
    dr. Rusznák Tamás


  • Keresztes Attila

    2 Keresztes Attila Jó válaszadó mondta 9 éve



    Üdv! Muszáj több szempontból megvizsgálni a dolgokat, hogy megérthessék egymást. Hiszen nem az a lényeg, hogy kinek van igaza, hanem, hogy mi a megoldás. Ki miért látja máshogyan a dolgokat? Ön ebből a szemszögből vizsgálódik, ő pedig egy másikból. Ezért színes a világ és mindennek oka van. Lehet, hogy mind a kettőjüknek igaza van? Nem hiszem, hogy a párja Önnek rosszat akar, vagy fordítva, hiszen anno domini egymást választották valamiért. Folytatás, párkapcsolati cikkek: http://www.pszichologus-maganrendeles-online-is.hu/blog/category/parkapcsolat/


  • Sebestyén Erzsébet Tara

    1 Sebestyén Erzsébet Tara Jó válaszadó mondta 9 éve


    Kedves Csalódott!
    Nagyon nehéz olyankor tanácsot adni, amikor az Ön számára az lenne a megoldás, ha a férje változna. Azt, ahogyan a férje viselkedik ugyanis, csak ő tudná megmondani, miért úgy teszi. Az a kérdés, hogy hogyan tud ezen Ön segíteni. Szerintem egy családállítással rá kellene előbb nézni a viszonyokra. Abból kiderülhet, vajon félti a férje az előző házasságából született gyerekeit, vagy kompenzál nekik valamit. A családállítás után pedig, amikor látszik az, hogy ki hogyan viszonyul a helyzethez, lehetne látni, hogy hogyan tovább. A tapasztalataim azt mutatják, sokszor tudunk annyit változni, hogy akár a társunk is változzon. Természetesen nem minden esetben, de meg kell adni az esélyt.
    Üdvözlettel:
    Tara, kineziológus, családállító



  • A kérdés lezárult! A kérdező megkapta a választ kérdésére.