kérdezte: Anonim 9 hónapja

Kommunikációs problémák

24 éves férfi vagyok. Viszonylag gyakran ingadozik a hangulatom, jobban érzem magam, ha emberekkel beszélgetek és kevésbé ha egy fél napos elfoglaltságot keresek, amely leköt és kevésbé társas tevékenység. Ez szerintem természetes, az ember szociális lény. Az utóbbi időben erőteljesen zavar, ha megvonják a kapcsolatteremtésemből, vagy beszéd/ kapcsolati csatornámból a figyelmet, ha az illető testbeszédére sem erősíti meg hogy van kompetenciája a kapcsolat fenntartására. Zavar ha nem hallgatnak meg, elfordulnak tőlem beszéd közben, hátat fordítanak vagy ha nem jeleznek vissza a párbeszédben, nem csatolnak vissza a témához. Önzőség vagy lelki probléma, ha erre vágyik valaki?

Értelmes egyetemet végzett ember vagyok, nem vagyok ronda, van önbecsülésem, nyitott és barátságos módon fordulok mindenkihez. Nem érzem, hogy bennem lenne a hiba vagy mégis? Segítsetek kérlek.

Köszönöm szépen.

0 ember szerint jó kérdés

2 Válasz

  • Keresztes Attila

    2 Keresztes Attila Jó válaszadó mondta 6 hónapja


    Üdv! Nincs jó és rossz viszonyulás, mert ennek megélése teljesen szubjektív. Más szavakkal a „vagy-vagy” helyett az „is-is” megközelítés segíthet mindannyiunknak. Akkor tudunk a legjobban viszonyulni a többi emberhez, főleg emocionális téren, ha nincs rá szükségünk. Különben felhasználjuk őket szükségletinkre. Bármilyen paradoxonnak hangzik is ez. Érdemes önmaga és érzései, gondolatai megismerésével továbbra is foglalkoznia.

    Hogyan lesz a magányosságból egyedüllét? https://www.keresztesattila.hu/blog2/az-ember-okosnak-hiszi-magat-de-belul-maganyos-es-fel-az-elme-ereje-boldogsag-orom-swami-rama-tanitasai/


    Keleti-nyugati orvoslás integrálása
    www.keresztesattila.hu


  • Dr. Bán Marianna

    1 Dr. Bán Marianna Jó válaszadó mondta 8 hónapja


    Kedves Kérdező,
    A gyakori hangulatingadozás jelzésértékű, akárcsak az, ha már fél nap egyedüllétet is magánynak él meg- ez nem hiba, hanem fejlődésre, harmóniára, gyógyulási igény megfogalmazására és cselekvésre ösztönöz. Levele természetesen szubjektív, párbeszéd nem jöhet létre, így csak biztatni tudom, hogy keressen fel szakembert, aki az önismeretben segít előre lépni.
    Kellő mélységű önismerettel bíró emberként kreatívan éljük meg az egyedül töltött időt is. Így nem magány lesz, hanem építő én-idővé és felkészüléssé válik. Ha saját magunkat nem érdekli a bensőnk, mást miért is érdekelne? Ha magunkkal nem tudunk időt tölteni, mástól miért várjuk? Ez bizony egyenes út a társfüggőséghez...
    üdvözlettel, Mariann


Új válasz