kérdezte: Anonim 1 éve

Hogyan lépjek túl, hogy törődni is tudjak?

Kedves Doktor úr!
Elég nagy problémám van, illetve én annak élem meg.A testvérem(31) által egy új férfi került a családba, amely gondot okozott édesanyám, a harmadik testvérem es a saját házasságomban is. Sok feszültséget okozott, ami végül odáig fajult hogy eléggé megromlott a viszonya a testvéremnek édesanyámmal. Én állok hozzá a legközelebb, próbálom segíteni a kapcsolat helyrehozatalat. Ugyanakkor édesanyám támasza is én vagyok, a legidősebb tesómat a saját gyerekei kötik le. Mindkettőjüknek van igaza de eddig minden őszinte beszélgetés hiába való volt. Nekem tavaly év vége óta van gyomor fájdalmam, amely hol elő jön hol elmúlik, kivizsgálás volt de nem talaltak semmit.illetve egyébként is mindig fejfájós voltam, de most ott tartok hogy gyakorlatilag nem múlik el a fejfajasom. Ez pedig mindenre kihatással van, nem tudok olyan felesége lenni, amilyet a férjem érdemel. A férjem támogat és mindig azt mondja hogy ne avatkozzak ebbe bele és magunkkal foglalkozzak, de hogy tehetném? Tudom hogy saját magam tartom fent ezt a szerepet a családomba, de nem tudom hogy szálljak ki úgy hogy ők ne seruljenek és én is túl éljem. Köszönöm előre is. Kinga

0 ember szerint jó kérdés

1 Válasz

  • Dr. Bán Marianna

    1 Dr. Bán Marianna Jó válaszadó mondta 1 éve


    Kedves Kinga,
    minden szereplő a saját életéért felelős. A levele arról tanúskodik, hogy minden szereplő helyett Ön próbál helytállni. Azonban ez nem több, mint takargatás, elodázás, jó szándékú tompítás, akár hazugság. Ha nincs akarat a konfliktus szereplőiben az "élni és élni hagyni"- mindennapokra, a toleranciára, Ön nem tud mit tenni. Miért akarja átvállalni a többiek feladatait? Miért gondolja, hogy bárki sérülne? Ha pedig sérülnének, most Ön sérül helyettük, betegszik bele abba, ami nem az Ön feladata és terheli meg ezzel a saját családját, férjét- ez mire jó?A konfliktust - más formában- a maga családjába viszi be, úgy, hogy a probléma amott továbbra is fennáll. Tulajdonképpen ezzel akadályozza azt is, hogy a többiek a maga teljességében tapasztalják a konfliktust, és így, esetleg , inkább törekedhetnének a megoldásra, akár egy "kenyértörés" után. Talán jobb lenne meghagyni kinek- kinek a saját felelősségét, lehetőségét. Ha magának képes ezt megfogalmazni, nekik is könnyebben mondja el, indulatok nélkül, pártatlanul.
    Üdvözlettel, Mariann


Új válasz