kérdezte: Anonim Jó válaszadó 3 éve

Ez mitől lehet?

Kedves Major Klára! Kedves Bán Marianna doktornők!
Mind,a kettejük véleménye érdekelne. Nagyon régóta nem dolgozom.Harmincas éveim közepén járok. Párom,jól keres,de nem dúskálunk. Eleinte,jó volt itthon lenni,de mára már,teljesen visszaütött a fagyi. Nem bírom az emberek közelségét, szorongok. Nem merek,páromon kívül rendesen másra ránézni,szóba elegyedni. Annyira elszoktam,az emberektől. Folyton, ideges vagyok...
Hogy lehet,ezzel a nagyfokú szorongással szembe menni?Mitől alakult ez ki?Sokan,nem dolgoznak,mégsem lesz ilyen szorongó viselkedésük,hogy nem mernek belenézni mások szemébe.Talán,szégyenlem magam? Kérem,kedves válaszaikat! Szeretettel:Magdi,Budapestről

1 ember szerint jó kérdés

6 Válasz

  • 6 Petúnia Jó válaszadó mondta 3 éve | válasz erre: 5

    !

    javítás:
    ....ki van készülve. Ez a túlzott...

  • 5 Petúnia Jó válaszadó mondta 3 éve

    !

    A szégyellősség úgy alakult ki, hogy túlzottan elszeparálódott a többi embertől, árnyoldaluk miatt, illetve saját árnyoldala miatt, csak a férjéből akart feltöltődni, de így összeroppant az idegrendszer(ük!) mert egy energiavámpír közösség lett. Amit korábban zaklatásnak, narcizmusnak írtam, az nem más, mint az, hogy túlzottan fel akar tárulkozni az, aki idegileg összeroppant, ki van készülve Ez a túlzott feltárulkozási igény, a törvényszerű kirobbanás az elszeparálódásból, ami miatt teljesen törvényszerű a lélektől, hogy szégyellőssé válik, hisz nem dolga túlzottan feltárulkozni. Megjelenik egy lelki korlát, aminek helye van, hisz valóban ne terheljen másokat túlzott feltárulkozásával, az megint energiavámpír kapcsolat lenne. A szégyellősség nem leküzdendő, ami leküzdendő, hogy ne a férjét használja egyedüli energiaforrásának, szeretet forrásának, vagyis ne tekintse istenének, akkor magától eltűnik a szégyellősség, és létrejön egy egészséges szintű közeledés másokhoz.. Szeretethez nem a másik emberből kell jutni egyetlen forrásként. Az csimpaszkodás lesz, ami szégyellőssé tesz.

    Egyedüli (öröm)forrásnak semmit, senkit se szabad használni, se egy szép virágot, se egy szép fát, se egy szép házat, se egy sikeres munkát, se a szépséget, se az okosságot, se a pénzt, se az utazást, se gy jó filmet stb., mind szégyellőssé tesz, azaz függőbeteggé, ha egyedüliként van istenítve.
    Isteníteni semmit, senkit se szabad, a változatosság kell, na ez nem azt jelenti, hogy akkor csalják meg egymást a párok, és tépje ki a virágot, ossza szét tejes vagyonát, és ne utazzon, hanem azt, hogy keresse meg azt az energiaforrást, szeretet forrást, ami, aki által teljes önelfogadást kap, szeretetet, és nem kell megélnie, hogy szeretethiánya van, ami miatt valami függésbe menekül, ahol mindig létrejön egy megfelelési kényszer is, egy mániásság, és egy mániás elvárás is.., amiből sose jövünk ki jól, megnyugtatóan, mindig történik valami baj.

    Ami azt illeti, az emberek tévednek, mikor azt hiszik, Isten nyomasztja őket a törvényekkel, szabályokkal, elvárásokkal, azt ők maguk erőltetik annyira, jól megfigyelhető… A jó és gonosz tudását nem Isten akarta, hanem Éva, sőt Isten tiltotta, majd a tízparancsolatot is az emberek követelték, hogy legyen. Ez nem azt jelenti, hogy nincs törvény, hanem azt, nem lehet őket betartani, azaz megfelelni nekik, nem ettől lesz önbizalma az embernek, meg lelki nyugalma, jó lelkiismerete, hanem attól, hogy a kegyelemben bízik.
    Ha bízik a kegyelemben, azaz nem tartja magát reménytelennek, reménytelen átkozottnak, szerencsétlennek, aki mindig csak küzd, de hiába, akkor nem lesz betegesen szégyellős, csak amennyi kell, józanság, óvatosság, figyelem, figyelmesség, jó modor. A figyelmesség szónál már sejti az ember, hogy ez volna a szeretet, törődés, a nem kapkodás (óvatosság, józanság), ahogy Assisi Ferenc is írja, a türelem az alap.. Türelem rózsát terem. A rózsa a szerelem jelképe, tehát azt is el tudja hozni a figyelmesség, ahol nem megfelelni akar az ember, hanem segíteni, az nem ugyanaz..
    Így folytatja Assisi az imáját, amit lentebb elkezdek:

    "Uram, tégy engem békéd eszközévé,
    Hogy szeressek ott, ahol gyűlölnek,
    Hogy megbocsássak ott, ahol megbántanak,
    Hogy összekössek, ahol széthúzás van,
    Hogy reménységet keltsek, ahol kétségbeesés kínoz,
    Hogy fényt gyújtsak, ahol sötétség uralkodik,
    Hogy örömet hozzak oda, ahol gond tanyázik.
    Ó Uram, segíts meg, hogy törekedjem,
    Nem arra, hogy megvigasztaljanak,
    Hanem, hogy én megvigasztaljak,
    Nem arra, hogy szeressenek,
    Hanem arra, hogy szeressek.
    Mert aki így ad, az kapni fog,
    Aki elveszíti magát, az talál,
    Aki megbocsát, annak megbocsátanak,
    Aki meghal, az fölébred az örök életre. "

    Nem mások -látszólagos- egyezése/azonossága/minket elfogadása a feltétele az önbizalomnak, az csak gőgössé tud tenni, ami miatt elszeparálódik az ember. Amikor a párja az egyetlen szeretet forrása, vagyis csak szeretné, akkor az azért van, mert imádja őt, meg akar felelni, de ettől kimerül, összeroppan, s szégyellőssé válik. Ha nem akar megfelelni, akkor térhet vissza az önbizalom. Ha mer kritikus lenni, és nem csak elfojtani a kritikát, ellenérzést, mást akarást, majd a kitörésétől szenvedni. Nem a megfelelés, hanem az alkalmazkodás a helyes hozzáállás. A megfelelés nem szeretet, az alkalmazkodás igen. Aki alkalmazkodik másokhoz, az élethez, a természethez, abban megmarad a szeretet, az önbizalom is, a méltósága, természetessége, azaz nem lesz betegesen szégyellős.. Az alkalmazkodás és a megfelelés közti különbséget így lehetne megfogalmazni:
    "Assisi Szent Ferenc: Uram, adj türelmet", egy ima részlet:

    Uram, adj türelmet,
    Hogy elfogadjam, amin nem tudok változtatni,
    Adj bátorságot, hogy megváltoztassam,
    Amit lehet, és adj bölcsességet,
    Hogy a kettő között különbséget tudjak tenni."

    Ha összekeverjük a kettőt, az erőlködés, kimerülés, összeroppannak az idegek, és a világ is körülöttünk.




  • Dr. Bán Marianna

    4 Dr. Bán Marianna Jó válaszadó mondta 3 éve


    Kedves Magdi,
    érdemes volna egy biográfiai és családdinamikai szempontokkal megtámogatott konstruktív helyzet- tisztázást és önvizsgálatot indítani, amely mélyítené önismeretét, hozzásegítené saját optimális megküzdési mechanizmusaihoz, erőforrásaihoz, egy megfelelő szintű és minőségű öngondoskodáshoz. Jelen fórum kereteit messze meghaladja ennek kifejtése, így inkább gyakorlati tanácsot adok, amivel elkezdheti a cselekvést. Ritmusos heti - és napirend, fizikumát, érzéseit és gondolkodását "tornáztató" programok, teendők- ehhez önnevelésre, akaratra van szükség, természetesen. A ritmusosságot az élet minél több területére igyekezzen bevinni, a napi- heti-..renden túl a táplálkozásába (gabonák- ld. Steiner-i gabonanaptár ill. Holdnaptárból kiolvasható növényi részek: gyökér-napok, levél-napok...stb) is, hiszen a psziché és a biologikum szorosan összefügg, hatnak egymásra.
    Másrészt fontos lenne látni az ásványi anyag-háztartásra utaló testi jeleket. Az akarathiány általában a tűz/ vas- minőséggel függ össze.
    Az identitás, önfelvállalás pedig a kovával. E két anyag pl. a csalánban található.
    Szintén idetartozó fogalom a hő és a mozgás- tágan értelmezve. Legalapvetőbb alkotórész e témában a rendszeres testmozgás.
    Hosszan lehetne folytatni, ezek csupán ízelítők a téma komplexitásából. Test, lélek és szellem összefügg, és nincs két egyforma ember, életút, probléma.
    Zárásként és kiegészítő segítségként javasolható még pl. a Fejlődés Deva virágesszencia, naponta néhány befújás a nyelv alá.
    http://www.banmarianna.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=87#eletutelemzes
    http://www.banmarianna.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=112
    http://www.banmarianna.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=87#bach-terapia

    Üdvözlettel, Mariann


  • 3 Petúnia Jó válaszadó mondta 3 éve | válasz erre: 2

    !

    Még hozzátenném, hogy aki nem fogadja el az árnyoldalát, az önostorozó, öngyűlölő, amit narcizmus, azaz ál-önbizalom, gőg mögé rejtenek sokan. Tehát a túlzó gátlásosságát az öngyűlölet is okozza. Van a gátlásosságnak egy normális szintje, az óvatosság, megfontoltság, erkölcs, az kell, pl. nem kell mindenki szemébe bámulni zavaróan.. A narcisztikus azt akarja, hogy csak rá figyeljenek mindig, mindig dicsőítsék, minden alól felmentsék, folyton simogassák testét, lelkét, babusgassák, kínzó szeretetéhség.

  • 2 Petúnia Jó válaszadó mondta 3 éve

    !

    Tisztelt Kérdező!

    A csalódástól, bántástól való félelem az ok, hogy nem mer mások szemébe nézni, és beszédbe elegyedni. Nem tudja elfogadni, hogy az embereknek van negatív oldala, ezzel kéne kibékülni, hogy mindenkinek van, és akkor bele bír nézni a szemükbe.. Azt mondják, mindig olyannal nem tudok szembesülni, mindig olyan elől menekülök, ami bennem is megvan, de tagadom, mert nem bírom elviselni e tulajdonságot.., azaz bántja, zavarja, zavarba hozza, szégyellőssé, szorongóvá, gátlásossá teszi, pedig muszáj lesz kibékülni tökéletlenségével, ha nem akar bezárulni a világra, ami meg úgyis kitörést okoz, az rosszabb lesz, támadni fog másokat, bántani, ítélkezni stb.
    Akit bánt saját árnyoldala, fél, hogy más is bántani fogja érte. Bezárkózik, majd kitör, zaklató típus lesz.

  • Major Klára

    1 Major Klára Jó válaszadó mondta 3 éve


    Kedves Magdi,
    nagyon tetszik az a találó kifejezése, hogy "a fagyi visszaütött". Bizony, az édes otthonlét is tud gondokat okozni. Nagy valószínűséggel a teendői nem elégítik ki, többre vágyik, de mondjuk ki őszintén, mára nagyon nehéznek érzi a kilépést a világba, na meg pláne pl. a visszailleszkedést egy munkahelyi közegbe, ugye? Nekem kimondatlanul is erről szól a levele. Azt éli meg - és ez okozza a legtöbb problémát -, hogy az önbizalma a béka feneke alá csúszott. Nincs az a megerősítő, visszajelző közeg, amiben olyan sikerélményeket érne el, hogy meg tudta volna tartani az önbecsülését. Ne ijedjen meg, ez nem olyan ritka dolog, mint gondolná. Pedig minden bizonnyal otthon példásan teljesít, a párja biztosan elégedett, hiszen minden rendezett, a lakás szép és tiszta, főtt étel az asztalon, vagyis ő egy igazi, nyugalmas otthonba tér haza, jól elvannak. Azonban ha ez Önnek kevés, akkor közös elhatározással minél hamarabb változtatni kellene az életvitelükön. Persze először valóban tisztában kell lennie azzal, hogy valóban itt van-e a probléma, vagy a párkapcsolatuk felé kell keresgélnünk. Mivel utóbbiról gondokat nem említ, arra kell gondolnom, hogy az otthonlét egyszerűen kevés Önnek, de nem találja a visszautat az emberek közé. Ráadásul ha változtatni szeretne, akkor az eddigi megszokott életvitelük is borulna, és bizony nem tudom, mit szólna a párja, ha Ön bejelentené, szívesen munkába állna újból. Ez például kritikus pont lehet. Vagyis a felismeréseit jól át kell gondolnia, utána pedig azt közösen meg is kellene beszélniük. Etéren szívesen segítségére vagyok, ha úgy érzi, már ez az elindulás is nehezen megy (ne tévedjen, általában úgy megy).
    Idegesnek mondja az általános állapotát, én azonban inkább a szorongó szóval értek egyet. Ne induljon ki abból, hogy mások sem dolgoznak, aztán semmi bajuk. Különbözőek vagyunk, és egyébként lehet, hogy nekik is van bajuk, csak nem néznek vele szembe, vagy Ön nem tud róla. Jómagam azt üzenem, legyen hálás azért, hogy felismerte, nincs jól a bőrében, és segítségre lenne szüksége. A levele legalábbis világosan ezt mutatja. Szerintem ezzel az egyik legnagyobb lépést meg is tette a megoldás felé, és minden dicséretet megérdemel, hogy le merte írni az önben kavargó gondolatokat.
    Összefoglalva azt üzenem, az, hogy a párja jól keres, csak az érem egyik oldala. Szerencsések, hogy így is megélnek, de a leírt gondja egyáltalán nem erről szól, és nem is ebből kell kiindulnia/kiindulniuk. Hanem abból, hogy ez a Magdi szeretne újból a világ részese lenni, sikerélményeket, elismerést kapni a munkahelyén, a kollégáitól, az ügyfelektől (ha vannak olyanok), mosolygó, kedves emberekre visszanézni a buszon és elégedetten hazamenni. Persze mindez nem a párkapcsolatuk és az otthoni létük rovására menne, hanem békében megférnének egymással, sőt kiegészítik, erősítik egymást.
    Az önismereti munka nehéz folyamat, jómagam mindenképpen egy terapeuta vezetésével ajánlom Önnek. Érett rá, motivált, mert jelenleg nagyon nem érzi jól magát a bőrében és változtatni akar, de nem tudja, hol kezdje. Hát egy egyéni terápiás folyamatban, mondom én. Hívjon fel, ha nem tudja kihez forduljon. És higgye el, ha végigcsinálta, másik világra fog ébredni. Kezdjen bele, mert megérdemli.
    Szeretettel: Major Klára
    Párkapcsolati és válóperes mediátor
    Életvezetési tanácsadó
    06-30-302-48-03
    http://mediacios-iroda.beszweb.hu


Új válasz