kérdezte: Romi Jó kérdező 9 éve

Egyes férfiak, pasik, miért nem tudnak bocsánatot kérni?

Kedves SZakértők!
Miért nem tudnak, akarnak a férfiak bocsánatot kérni? Nálam volt olyan, hogy látta is rajtam, jeleztem is neki, megbántásból fakadó mérgemben rá is rivalltam, vegye már észre magát, hogy merészeli, hogy veszi a bátorságot? Olyankor távolsáhgtartó és hűvös vagyok, higgadtan is jelzem, mivel bántott meg, mégsem kér bocsánatot. Sajnos a páromnak nem érett ez érzelmi intelligenciája. Tudom most már miért lett ilyen. Olvastam a Szavakkal verve c. könyvet. REttent jó könyv. HA azt veszem alapul, azért sem tud bocsánatot kérni, mert akkor az egyenlőségi kapcsolatra menne le. EZ által is uralni akrja a kapcsoaltot. Itt nem kell feltétlen rossz dolgokra asszociálni. Apu is valahol ilyen ember. Ő sem tud belátni és bocsánatot kérni. Bár ezzel még unintelligensnek tartom a férfiakat. Én tudok bocsánatot kérni, bár közel bitos vagyok benne, hogy azt ő megalázónak tartja. Lekicsinylőnek. Sajnos anyukájától is ezt a mintát látta. Anyukája is a nevelőapjától felsőbb rendűnek érzi magát, nem tudom jól fogalmazom-e. Ott is alá-fölé rendeltségi kapcsolat van. Szívesen megtudnám, a páromnak a szüleik válása után mi volt a törés, mi történt vele. Mit élt meg? Mi minek lett a követkeménye.

0 ember szerint jó kérdés

10 Válasz

  • Kálmán Hedvig

    10 Kálmán Hedvig Jó válaszadó mondta 8 éve


    Kedves Romi!

    Nekem több dolog jut eszembe a bocsánatkérésről.

    Az egyik, hogy nem kell úton, útfélen bocsánatot kérni. A tetteink jelentős részében fogalmunk sincs arról, hogy megbántunk-e valakit - hiszen nem tudjuk az ő éppen akkori lelkiállapota szerint látni a világot. Tehát, inkább igaz, hogy valaki megbántódik, mint hogy megbántják.

    Ha pedig nem mi bántunk valakit, akkor hogyan is lenne őszinte egy bocsánatkérés, mi értelme van, miért is kellene megbocsátania?

    A másik, hogy bizony, aki bocsánatot kér, az kiszolgáltatja magát annak a helyzetnek, hogy a másik éppen akkor döntésén múlik, hogy megbocsát-e, tehát alárendeli magát. A bocsánat adása nem automatikus, tehát aki bocsánatot kér, annak azzal is számolnia kell, hogy alárendeli magát a másiknak, és abból a helyzetből nem biztos, hogy kikerül. Ez - valljuk be - nem egy kellemes helyzet. Nekünk nőknek sem, és a férfiaknak pedig végképp nem.
    Meggyőződésem, hogy egy férfi akkor marad teljesen férfi, ha saját akaratából kerülhet újból és újból irányító pozícióba. Az ebben való összehasonlítás velünk, nőkkel, nem vezet sehova.

    Tehát - szerintem - ha azt akarja Romi, hogy a férfi férfi legyen Ön mellett, akkor ne várja el tőle a bocsánatkérést. Mondja el neki, hogyha valami fáj Önnek, és esetleg kérje meg, hogy legközelebb valahogy másként tegye, hogy ne legyen fájdalmas. De ne várja el tőle az alárendeltséget. Hagyja őt felül! És hagyja, hogy a férfi megtalálja a saját maga által kitalált módját annak, hogy hogyan adja az Ön tudtára, hogy érti, amit mondott, és hogy nincs szándékában bántania Önt.

    Nekem ezek jutottak az eszembe.
    Üdvözlettel
    Kálmán Hédi
    http://anyulurege.hu


  • Keresztes Attila

    9 Keresztes Attila Jó válaszadó mondta 8 éve


    Üdv! Bocsánat:), de a bocsánatkérés nem nemiség kérdése. Sosem szabad általánosítanunk. Mert az rasszizmust szülhet… Színes a világ. Igaz a nőkben ÁLTALÁBAN nagyobb az alázat, mint a férfiakban.

    A létezés (igazság) és közöttünk mi a távolság? Mi ki vagyunk rekesztve a létezésből? Az egyedüli távolság, a gondolat, mely ezt elhiteti velünk: http://www.pszichologus-maganrendeles-online-is.hu/blog/letezes-es-kozottunk-mi-a-tavolsag-mi-ki-vagyunk-rekesztve-a-letezesbol-az-egyeduli-tavolsag-a-gondolat-mely-ezt-elhiteti-velunk-mester-igazsag-szerelem-szeretet-lelki-szabadsag-idezetek/


  • Sebestyén Erzsébet Tara

    8 Sebestyén Erzsébet Tara Jó válaszadó mondta 9 éve


    Kedves Romi!
    Nem könnyű kapcsolat az öné. De senki nem tart fegyvert az ön fejéhez sem, hogy benne legyen. Ha önnek jó ez, maradjon benne, ha nem jó, lépjen ki. Harmadik megoldás pedig feloldani a stresszeket, amelyek ehhez a kapcsolathoz kötődnek, s megnézni, ha ön változik, változik-e a párja. Még az is előfordulhat , hogy igen. Azért lenne érdemes önmagát rendbe rakni, mert azt, hogy valamilyen velünk a környezetünk , azt mi vonzzuk be. Vajon ön mivel vonzotta be ezt a férfit? És mi köti hozzá? Tegye föl ezeket a kérdéseket, talán segítenek megértenie önmagát.
    Üdvözlettel:
    Tara


  • 7 Romi Jó kérdező mondta 9 éve | válasz erre: 5

    !

    Kedves Tara!

    NEm tudom, hogy ez úti levelemet megkapja-e? A páromnak sajnos van egy olyan természete is,. hogy én változzak, ő rám szól olyan dolgokért, amit szintén elkövet. Ám hiába változtam dolgokban, ő nem változott. Ő kissé pökhendi, és azt tartja magáról úgy jó ahogy van , ha nem tetszik vagy megszoksz vagy megszöksz. Ezt egy kapcsolatban nem tartom helyén való gondolkodásnak. Ez számomra valahol azt jelzi, hogy neki nem kell dolgoznia a kapcsolatért. El van kényelmesedve. NEm tudom mit rontottam el. Én nem csak a másikra mutogatok, várom a megoldást és változást, hanem magamba is nézek. Párom nem is veszi észre és olykor nem is tudom hogyan értessem meg vele, hogy saját természetével távolít magától

  • 6 Romi Jó kérdező mondta 9 éve | válasz erre: 4

    !

    KEdves Evamo!
    Kicsit általánosítva fogalmaztam. AKkor tisztelet a kivételnek. Az én párom nem tud bocsánatot kérni. Ő olyan, hogy egy idő után már lerágott csont a történet, és úgy csinál, mintha mi sem történt volna, mintha természetes lenne az a viselkedése. Igaz, olyan, amit a családjából hozott. Ám hiába jelzek, mikor megbántott, vág legfeljebb egy képet, hogy ha így érzek nem tud mit csinálni. Sajnos dolgokban egy szinten megrekedt, nem tudom hogyan vezessem rá, hogyan éreztessem vele, hogy segítségre lenne szüksége. VAgy sikerül, vagy kitaláljuk mi lesz a kapcsolattal.

  • Sebestyén Erzsébet Tara

    5 Sebestyén Erzsébet Tara Jó válaszadó mondta 9 éve


    Kedves Romi!
    Nem gondolom, hogy nemekhez kötött a bocsánatkérési képesség. Férfiak, nők egyaránt nehezen, vagy épp könnyen kérnek bocsánatot. Nem gondolom, hogy különösebben rosszat kellene gondolnunk arról, aki nem kér bocsánatot, akkor sem, ha megbántva érezzük magunkat. Jókora stressz, félelem kapcsolódhat ehhez a témához. Egyébként én magam is szívesebben mondom azt, hogy sajnálom, mint azt, hogy bocsáss meg, mert a bocsánat kérés és a megbocsátás nagyon erőteljesen alá - fölé rendeltséget jelez, egyetértek önnel. De olykor azt is nehéz kimondanunk, hogy sajnálom, mert benne vagyunk egy játszmában, valós vagy vélt sérelemben, amely nem engedi látni és kifejezni az őszinte érzéseket. Az önismereti munka talán segítene a párjának is. Nehéz úgy valaki mellett maradni, hogy nem egyforma mértékben fejlődnek. Amig ön ezt el tudja fogadni , nincs baj. És talán Ön mellett ő is fejlődni fog. Úgy tűnik ebben a kapcsolatban, Ön vállalta az úttörő szerepet. Nem könnyű, de ha fontos a kapcsolat, megéri.
    Üdvözlettel:
    Tara


  • 4 evamo- Jó válaszadó Jó kérdező mondta 9 éve

    !

    A férfiak tudnak bocsánatot kérni. Sőt, még akkor is, amikor nem is kellene. Minden belőlünk indul ki, minket tükröz a környezetünk. Ha valaki boldog, és kiegyensúlyozott, akkor nem lát problémát maga körül, ha mégis, annak is a jó oldalát nézi.. Minden csak szemlélet kérdése.

  • Dr. Varga Éva

    3 Dr. Varga Éva Jó válaszadó mondta 9 éve


    Kedves Kérdező!
    Nem hiszem, hogy bizonyos viselkedési formák csak a férfiakra vagy csak a nőkre jellemzőek, így sok értelmét nem látom, hogy általánosítsunk. Önnek elsősorban a párjával van problémája, ami nem jellemző minden férfira. Érdemes lenne egyszer indulatoktól, ráutalásoktól mentes beszélgetés során elmondania neki, hogy Önnek rosszul esik, ha ő nem kér elnézést valamiért. Kérje meg rá, hogy figyeljen erre jobban, ha nyilvánvaló számára, hogy megbántotta Önt, akkor kérjen elnézést miatta. ha pedig nem érzi úgy, hogy vétkes valamiben, akkor ezt beszélje meg Önnel. Lehet, hogy adott esetben tényleg neki van igaza. ha megtanulnak egyenlő félként kommunikálni egymással, akkor képesek lesznek indulatoktól mentesen, egymás bántása nélkül megoldani a konfliktusaikat.
    Üdv. V.É:


  • 2 Romi Jó kérdező mondta 9 éve | válasz erre: 1

    !

    Kedves MArianna!
    Köszönöm levelét, nem vettem sértésnek. Valahol igaza van, kritizálok és analizálok de ki nem? Szerintem nem olyan túlzómértékben. Nem tartom magam fensőbb rendűnek. NEm úgy érzem, hogy hatalom-, és irányítás vágyam lenne. Sorai között túlzó mértéket érzékelek, úgy gondolom ez azért nem így van. NYilván, a családom más időkben életk meg dolgokat, így én is a mai kornak megfelelően rálátok, másképp látok, mint ők. Ha megbeszélek velük dolgokat, elmagyarázom én hogyan látom, mit látok amik ők nem , azt megértik. Most a több levelem kicsit negatívabban mutathat rólam egy képet, ez csak azért van, mert ez a sok dolog mostanra fogalmazódott meg bennem.

  • Dr. Bán Marianna

    1 Dr. Bán Marianna Jó válaszadó mondta 9 éve


    Kedves Romi,
    jó szándékkal írom, kérem, ne vegye sértésnek!
    Évek (ha jól emlékszem, nem biztos) óta rendszeres kérdezője ennek a fórumnak, amivel nincs is semmi baj, azért van. Ami elgondolkodtató, hogy Ön mostanra szinte minden környezetében élő családtagot, társat kritizál, analizál,és a szakértőktől próbál erkölcsi és szakmai visszaigazolást kapni saját fensőbb rendűnek tűnő viselkedésére, gondolkodására, beavatkozásának jogosságára. Talán itt az ideje, hogy magába nézzen, hisz a külvilágra való reakciónk rólunk is mesél. Önről mostanra az a benyomás alakult ki bennem (talán tévesen), hogy saját bizonytalanságát, benső tartalmaitól való félelmét, hatalom- és irányításvágyát szeretné a környezetére erőszakolni. Ez nem vezet jóra. Ön felnőtt ember, maga rendelkezik az életével- de csak a sajátjával- ahogy mindenki más- érdemesebb volna hát azzal foglalkozni ilyen behatóan és tenni a boldogságáért, ami nem másoktól függ. A legnagyobb vesztese e viselkedésnek és az általa generált külső- belső hangulatnak, viszonyoknak Ön. E veszteség pedig elkíséri egy életen át. Megéri?
    Üdvözlettel, Mariann


Új válasz