kérdezte: mszoni 12 hónapja

Párom elváró, kötekedő lett

Kedves Szakértő!
Párom, ha ugy van saját igazát hajtja, annyira rá tud pörögni, elképesztő. Sajnos én is bemérgesedek, mert képztelen megérteni amit akarok neki mondani. Okoskodó tud lenni, azt gondolja jól látja a dolgokat. SZüleimről is hónapok óta piszkálódik, Olykor hiába szabnék neki határt a modorára, hangnemére. NEm tudom mit képzel magáról. Sajnos anyja ugyanilyen. Elég kamaszos, szemtelen, modortalan viselkedése van néha. Aranyos, rálát dologkra, jókat lehet vele beszélgetni, bár sajnos az utóbbi hónapokban kissé unalmas. Távkapcsolatban élünk. Akarta volna, költözzek az ő városába, elmagyaráztam neki többszr, miért nem. Viselkedésével, természetével kapcsolatosan is. Azt gondolja az ő meglátásai jók. Én nézőpontomat többször van, hogy nehezen érti. Hiszen ő csak jót akar. NA igen... Rá tud látni dolgokra, egyes dolgokra mégsem. Hogy a szülőm ellenünk van, ezért meg ezért csinálja. Ez nála már ilyen berögződés. Hiába próbálom vele megértetni a dolgokat nem vagy nehezen fogadja el. Eléggé fárasztó tud lenni. AZ igazát hajtja. Túlértékeli magát. Hibáztat,hárít, másra mutogat. Ha erélyesebben megmondom neki, akkor hallgat, mikor felvilágosítom. Másnak ismertem meg, más kép alakult ki bennem. Kiismertem. Olykor, mint egy kamasz. Mikor hogy tudom "helyre rakni"". Nem tetzsik neki valami, elégedetlenkedik, addig rendben van. De legalább fogadná el ha elmagyarázom neki. Értené meg.

0 ember szerint jó kérdés

9 Válasz

  • 9 Petúnia Jó válaszadó mondta 11 hónapja

    !

    Egy sajnálattal vegyes érdekkapcsolatban vergődik (vergődnek, hisz a másik fél motivációja is ez), az önsajnálat köti oda (a másikat is). Az együttérzés magasabb szint, inkább ilyen motivációt keressen (de ahogy már másnak is írtam, aki úgy érzi, hogy az belőle hiányzik), a szimpátiával lehet elérni (arra figyel, aki szimpátiát kelt, ami nem egyenlő a rajongással), hogy ne keverje össze a két érzést, mert a szimpátia őszinte és normális ego, hozzánk illővel köt össze, pénz nem befolyásolja, se rang, a sajnálat önelutasításon alapuló egoizmus és rajongásunk tárgyával köt össze, akit túlzott elvárásokkal bombázunk (annak ellenére, hogy elnézőek is vagyunk vele) , összeroppan, hisztizik stb. Az elvárások nem erőt adnak az embernek. Szimpátia esetén ez megszűnik, elfogadjuk olyannak, amilyen. Önelfogadás, ego-/énkövetés kell, hogy szimpátiát tudjon érezni, hogy ráérezzen, ki hasonló, egyébként elvakult marad..

  • 8 Petúnia Jó válaszadó mondta 11 hónapja

    !

    A színlelés a(z az ideg)kimerítő, ami jelen volt a régi, konzervatív, és jelen van a modern világban, ezt kéne abbahagyni. Csak látszólag új tehát a modern, valójában rothad, pusztul, gyenge tákolmány, a felszíni vakító fény (ámítás) mögött, mert nincs mögötte megújulás, újjászületés, az őszinteség által. Tessék a Titanicra gondolni, rossz tervezés, rossz csavarokkal, túl nagy sebesség, luxus, másokat lenézve (színlelt önbizalom), elnyomva, száguldás az álomvilág felé, de csak jégre fut egy délibábos éjjelen, ahol annyi, de annyi volt a csillag, hogy nem tudták meghatározni hol a határa tengernek, végtelenek tűnt.. Végtelennek tűnő lehetőségek illúziója. Csak eltévedni lehet benne, nem tudták, hol vannak, összezavarodtak, megőrültek.. A kapitány és pár gazdag utas már élni se akart, öngyilkos lett, nem küzdöttek a túlélésért.. Aki meg igen, az is hiába, a szegények, hiába, mert egy álomvilágot képzeltek Amerikáról. Ahol nincs szenvedés többé, a Mennyország. Aki nem tűri a szenvedést, a szeretetet se fogja megtalálni, se a szerelmet. Nem összekeverendő a mazochizmussal, ami az érdekkapcsolat áltűrése.

  • 7 Petúnia Jó válaszadó mondta 11 hónapja

    !

    Van az elavult, idejét múlt, nem működő, nem jól működő, sok munkát, sok gondot okozó, nem boldogító régi világ-rend, tartozékai, tárgyai, szokásai, erkölcsi felfogása, életformája, meg van a modern, ami kevesebb munkát/odafigyelési, törődési kényszert, több boldogságot ígér, egyszerűbbnek ígéri, de az ember okkal gyanakszik, ha valami túl egyszerűnek tűnik, szóval, csak egy gomb nyomás. Ebben legalább annyi veszély van, mint előny. E modern kor így szeretne élni, gombnyomásra, vagyis hiper gyors eredményt akar, ami egyrészt illúzió, mert amikor látszólag van is ilyen, a mögötte lévő rejtett hátrány hamarosan előtérbe kerül, de lehet, hogy nem is rejtett már eleve. Addig oké, hogy a régi világrend kimerítő, az is egy illúzió, csalás tehát, oda visszatérni nem lehet, de a modern is ámítás. Szeretnénk visszatérni, de elfelejtjük, hogy igenis kimerítő volt, ezért akartunk modernebbet, azaz kíméletesebbet. Csak nem sikerült rátalálni, mert ez még inkább kimerítő, a modern. Japánnal lehetne szemléltetni a témát. Megpróbálták összehangolni a régit az újjal, egész pontosan futtatták a régit és mellette az újat, párhuzamban, nem összeolvasztva, nem akarták összekeverni, de ez a mellette futtatott modern meg hisztériás elvárásokat okozott, istenítették, ezért Fukusima lett belőle. Átvitten értelmezve robbanékony emberek, akik egymás agyára mentek, ahogy a kérdező és párja.., vagyis az alap a régi japános, hogy érdekházasság, ami gyötrő, unalmas, a modern a szabadságot ígéri, de csak a szerető tartást, züllést legalizálta még jobban, és maradt az érdekházasság. Jézus azt mondja, új bort nem töltenek ó tömlőbe, mert kiszakad. Ha új eszmét fogadott be az ember, valami frissítőt, megnyugtatót, ahhoz új életforma tartozik, azaz nem csak egy látszólagos szabadság, hanem valós, azaz nem érdekházasság, hanem szeretetből, szerelemből való. Ahol mégse így lesz, nincs ott befogadva az új eszme, csak a régi miatti megtörés elől menekül félig, és csak félig valami újba, ott szeretné kitombolni magát, aztán visszamegy a régibe. Nem tudott választani, vagyis nem jutott hitre az újat illetően. Meghasadt, ahogy a tömlő tenné. Ahol nem sikerült elhinni, hogy van szeretet, szerelem, ott megvan ugyan a sóvárgás utána, ami miatt kiszökdösnek bulizni, de mögötte ott lapul a hitetlen állapot, hogy nincs szeretet, nincs szerelem, csak a pénz van, és az azon vett szerelem, szeretet, ahogy ő önámítón bemagyarázza magának, noha az nem lesz több, mint színlelés. Ennek a hasadásnak, erőlködésnek, hogy jó volna hinni, de nem tud, a következménye az is, hogy nem házasságban élnek, és azt is távkapcsolatban. A szabadság illúziója, noha nem több mint egy érdekkapcsolat.., ahol pénzen, munkán, kényeztetésen, szexen, hízelgésen keresztül, vagy épp zsarnokoskodáson keresztül (persze a kettő egy) próbálják egymáshoz láncolni a másikat, érzelmeket remélve, kicsikarni akarva.., ez a játszma megy kettejük között, szeress már, mert én olyan sokat adok... Mindent megteszek érted, miért nem szeretsz már végre?

  • 6 Petúnia Jó válaszadó mondta 11 hónapja

    !

    Ne felejtsük, hasonló hasonlót vonz, tehát mondjuk a korábban felmerült sütő mint vita forrás példáján haladva, két konzervatív birkózik, csak az egyik tagadja, hogy a régi sütő elavult, inkább gondok forrása, mint öröm, a másik pedig pl. annyira modernt vett, hogy nem tudja megszokni, ott áll kihasználatlanul a készülék, ez a túl nagy kihívás (idegesítő), a túl nagy, túl hirtelen váltás esete.., esetleg a megszokások rabsága.

  • 5 Petúnia Jó válaszadó mondta 11 hónapja

    !

    Amikor egy ember azt gondolja, neki már nem kell fejlődnie (önelégültség, esetleg narcizmus), ő már készen van, akkor szokott birkózós kapcsolatokba (nemcsak párkapcsolatba, de szomszédos, kollegiális, osztálytársi, rokoni stb. kapcsolatba) ragadni (hétköznapi nyelven rossz/ellenséges viszonyba keveredik). Aki nem akar fejlődni, az szokott meghalni. A fejlődési igény éltet. Az élet értelme a fejlődés. A stagnálás értelmetlen élet, bemerevít, betegít, és halálosan untat. A stagnálást biztonságnak érzik eleinte, ezért választják, mert a megszokottra épül. Kell a (meg)szokás is, az ismert, érték, de önmagában kevés, önmagában választva csupán azt jelenti, fél az újtól, mástól, változástól, el van kényelmesedve.. (-lelkileg- puhány, gyáva, ami a betegségeket, de a bedilizést is hozza). Újak, újítások, változások is kellenek. Aki ebben társ, az társ, aki gátol, az nem társ. Aki gátol, az konzervatív, merev, makacs, értetlen.

  • 4 Petúnia Jó válaszadó mondta 11 hónapja

    !

    Ez a kapcsolat nem hoz fejlődést az életetekbe, kilépni a normális, jó, hisz különben visszafejlődés, nyomott hangulat áll be, vagy még rosszabb, a betegségektől, depressziótól, balesetektől kezdve a halálig bármi egyéb rossz, ami jelez, nem a helyeden vagy.

  • 3 Petúnia Jó válaszadó mondta 11 hónapja

    !

    "A tanulmány szerzője, Dr. Thomas Götz, már hét éve kutatja az unalom hatásait a mindennapi életünkre. Kimutatta, hogy az unalom különböző válfajai eltérő fizikai és érzelmi reakciókhoz vezetnek, így az emberek az ingerlékenységtől a szorongáson át egészen a nyugalomig a legkülönfélébb hatásokat megtapasztalhatják." http://www.hazipatika.com/eletmod/tudomanyos_erdekessegek/cikkek/felfedeztek_az_unalom_otodik_tipusat/20131126114053

    No, hát ennyi volna a lényeg, az unalom. Unalmas kapcsolat. Túl kicsi a kihívás a flow szerint. Másrészt ingerlékenység, tehát túl nagy kihívás. Idegesítő kapcsolat, stresszelő. Összegezve azt mondanám, unalmas kapcsolatot, azaz túl kicsi kihívást akarnak túl nagy kihívással izgalmassá tenni. Nem motiváló a kapcsolat tehát, ezért örökké valami álmotivációt keresnek (öntudatlanul), a kötekedést. Egy jó kapcsolat valóban legyen motiváló, előre vivő, haladjon, fejlődjön az élet benne, ne stagnáljon. Birkózás helyett (együtt, egymást erősítve) gurulás. Ez a kapcsolat egymást gyengítő mindenképp, idegőrlő, őrjítő. A túl kicsi kihívás szerintem az, hogy túl egyformák, ami nem ütközik azzal, hogy azt írtam, túl nagy a szint különbség, mivel ezt azt jelenti így együtt (a bevonzás törvényét is igazolva, azaz, hogy a világ/másik csak tükröz), hogy az egyik azért nem akar felfelé haladni, mert túl nagy kihívás, fél(t), de belevágott, s inkább engedi a másikat, hogy húzza vissza, a másik meg nyilván azért csimpaszkodik, mert érzi, túl nagy kihívás..

  • 2 Petúnia Jó válaszadó mondta 11 hónapja

    !

    "A flow-élmény fenntartását legtöbbször apátia, unalom vagy idegesség nehezítheti. Az apátia főként akkor jelenthet gondot, ha az elénk tárt feladatok nem nyújtanak megfelelő kihívást, és képességeink is alacsony szintűek, így nem mutatunk érdeklődést a feladat iránt. Az unalom akkor lép fel, amikor az adott kihívás alacsony, azonban a képességeink messze meghaladják ezt a kihívást. Végül pedig az idegesség akkor állhat be, amikor az elénk táruló feladatok annyira nehezek, hogy azok stresszhez vezetnek. A flow-élmény ezzel szemben akkor jelentkezik, amikor a kihívás megfelel a képességi szintnek." Wiki

    Én azt mondom, ha két ember birkózik, akkor túl nagy kihívást jelentnek egymásnak, sose lesz ennek vége, hisz nem egy a szint. Viszont bármi áron szeretnék, ha egy szinten lennének, de nem lesznek. Az egyik visszazuhanásban lenne, a másik meg csimpaszkodik a zuhanóba, mert ő meg nem bírja meglépni a következő szintet. Kinek-kinek a maga tempója és minősége szerinti élet való, ha ebben nem társ a másik, akkor NEM TÁRS, ha marad, (közveszélyes) őrült lesz. Lelet majd unni, lehet majd apátia, bár szerintem az egy, és lehet idegesség, de jó közérzet az sose.

  • Pásztor Klára

    1 Pásztor Klára Jó válaszadó mondta 11 hónapja



    Kedves Kérdező!


    Nem véletlen, hogy a párkapcsolatok fő trendje a nem távkapcsolat. Távkapcsolatok jól a szorosan már több évet együttélők, együtt tervezők között jöhet létre külföldi munkavállalás, mint családi cél mentén.

    Nem írta meg milyen mélységű, milyen időtartamú a kapcsolat.

    Párkapcsolat lényege a naponta ismétlődő egészséges sok kompromisszum,az érzelmek bátorító hátterével.(szerelem, szeretet stb.)

    Komoly kérdés, hogy van-e fejlődése, van-e iránya az eddigi párkapcsolatuknak?

    Pásztor Klára
    Válás és vagyonmegosztás ügyei
    Házasság újrarendezése - házasságvédő mediáció

    https://vagyonmegosztas.wordpress.com


Új válasz