kérdezte: Anonim 3 hónapja

Mit lehet egy ilyen helyzetben tenni?

Kétségbeesésem okán keresem önöket,hátha egy objektív vélemény helyre tud billenteni.Sok éve élünk együtt a párommal. Ő minden nap este 10 után ér haza.Vendéglátós. Ezt követően internetezik minden nap hajnalig.így vezeti le a stresszt. Semmit nem mesél a dolgairól.Fogalmam sincs mi történik vele és körülötte. Ez régen is így volt, de mostanában kezdett el nagyon zavarni. Egyedül vagyok mellette. A kevés pénz, külön szabadnapok ehhez tesznek még egy jó adag feszültséget. Én gyanakvó és bizalmatlan lettem. Feleségnek nem kellettem,mert több éves meddőségi kezelés sem segített abban, hogy család legyünk.Kudarcunk ellenére együtt maradtunk, de él bennem a gondolat, hogy nincs családja.Elhangzott olyan a részéről, hogy nem vagyok neki senkije. Miért mondana nekem bármit.
Születésnap,névnap,karácsony alkalmával sosem köszönt fel, miiközben a rokonait igen.
Azt érzem, hogy egyáltalán nem kellek ennek az embernek. Ennek ellenére a szememre veti, hogy mindig bennem merül fel a szakítás gondolata, illetve az, hogy nem kellek neki.
Nyilván ez az egész helyzet sokkal összetettebb annál, hogy összefoglalható legyen.
Jelenleg hetek óta tartó állóháború van köztünk, amire lassan rámegyek. Úgy élünk egy lakásban, mint két idegen.
Hogy kommunikáljak jól?

0 ember szerint jó kérdés

5 Válasz

  • Major Klára

    5 Major Klára Jó válaszadó mondta 2 hete


    Kedves Ismeretlen,
    végtelenül fájdalmas a levelét olvasni. Úgy éreztem, mintha egy hatalmas felkiáltójellel találtam volna magamat szemben, amire szép sorban fel lett aggatva minden olyan ok, ami miatt nem kellene, nem szabadna ezzel a fiatalemberrel együtt élnie. Itt nem hogy lassan rámegy erre, hanem biztosan azon az úton van. Mondja, hol a nőisége, az önbecsülése, az önbizalma? Valószínűleg sehol, és hozzáteszem, ha változatlanul így marad az élete, iszonyú sok munkájába fog kerülni, hogy újból rátaláljon önmagára. Azt hiszem, a lelke mélyén ezzel tisztában van, mégis még mindig a megoldáson töri a fejét. Észreveszi egyáltalán, hogy ezt kérdezi? Mit gondol egyébként, lehet ott eredményt elérni, ahol nincs hozzá partnere? Ugye mindketten tudjuk, hogy nem lehet. Számomra valójában az a legfőbb kérdés, hogy miért nem hagyta még el őt? Kicsi választ találtam, hiszen meddőségi kezelések sorát víve nehezen elképzelhető egy szakítás. Ott van a remény, a közös ügy, amiért harcolnak. Már ha mindkettejükben van küzdelem, mert amit ír, abból azt látom, olyan, mintha azt is egyedül csinálná. De akkor meg miért mellette teszi le még mindig a voksát? Honnan ered az az irreális tűrőképessége, amivel rendelkezik? Ez a férfi nem beszélget magával. Nem hogy a munkájáról nem, de semmiről sem. Nem tudom, hogy csak véli-e, vagy pontosan tudja, azért nem házasodtak össze, mert nem esett teherbe. Ha valóban így lenne, az elég szomorúan hangzik. Azt hiszem, magának a párja elköteleződése nem csak a szerelmet, hanem a védelmező, óvó biztonságot is jelentené, ami teljesen rendjén való. De valljuk be, hogy itt egyik sincs. Mondja, ha egy barátnője azt mesélné, egy olyan fiúval jár, aki semmilyen ünnepen nem köszönti fel, aki nem beszélget vele, aki mellett szorong, mit mondana neki? Ugye rendkívül őszintén azt válaszolná, nem is érti mi itt a kérdés, mert akiről beszél, az nem társ, az nem partner, abból nem jön szeretet, elfogadás, megértés. Persze csak remélni tudom, hogy ezt mondaná, mert arra szeretném biztatni, hogy próbálja úgy nézni a történetüket, mintha valaki olyantól hallaná, aki tanácsot kér magától. Akkor tisztán látná azt, amit most valahogy mégsem akar látni, pedig belül pontosan tudja, hogy épp ideje kilépni ebből a kapcsolatból. Ugyanis annál jóval többre tartja magát, mint amit most kap az élettől. Persze ezt is csak remélni tudom, hogy így gondolja. Természetesen azzal is tisztában vagyok, hogy nem könnyű megvalósítani azt, amit meg kellene tudnia tennie azért, hogy egyszer boldog, kiegyensúlyozott ember legyen, aki harmonikus együttlétben él az őt megbecsülő párjával. Kérem, higgyen abban, hogy megérdemli. Ha úgy érzi, hogy ezen a nehéz úton elfogad külső segítséget, szeretettel várom a jelentkezését, hogy személyesen folytatni tudjuk a beszélgetésünket.
    Üdvözlettel: Major Klára
    Párkapcsolati és válóperes mediátor
    Életvezetési tanácsadó
    06-30-302-48-03
    www.mediacios-iroda.beszweb.hu


  • 4 pinkldy80 mondta 2 hónapja

    !

    Szia! Nem is értem,hogy miért vagy vele? nem vesz semmibe,a jelenlétedet. Szerintem,neked nincs sok önbizalmad,vagy egyáltalán nincs és ezért fogadod ezt el.

  • Bibók Bea

    3 Bibók Bea Jó válaszadó mondta 2 hónapja


    Kedves Kérdező!
    Nagyon szomorú ez a párkapcsolati helyzet, amit leírt, így azt érzem, az Ön élete is mélyponton lehet. nem tudom, vajon higgadtabb időszakban lehetne a nehézségekről beszélgetni? Ha el lehetne mondani, hogy Ön hogyan érzi magát ebben a kapcsolatban, akkor talán könnyebb lenne. Bár a a viselkedése valóban olyan érzetet kelthet, hogy Ön nem kell neki, nem fontos. Méltatlan ez a helyzet.
    Ha a pár egyik tagja a másikat nem veszi figyelembe, akkor nagy kérdés, hogy a másik fél miért és meddig marad a kapcsolatban. A levele alapján már gondol arra, hogy kilépjen. Erre a helyzetre két megoldás létezik. Az egyik, hogy beszélgetni tudnak, a párja komolyan veszi az Ön nehézségeit, és közös erővel változásokat eszközölnek, ez külső segítséggel történhet.
    A másik megoldás, ha ő eaz előzőhöz nem partner, akkor Önnek kell elég erősnek lennie, hogy képes legyen kilépni egy olyan kapcsolatból, amiben Önt folyamatosan bántják, nem veszik figyelmbe és nem kap szeretetmorzsákat.
    Ha ez saját erőből nem megy Önnek, én várom szeretettel, hogy elég erőssé váljék a kilépésre.

    Üdvözlettel:
    Bibók Bea
    Szexuálpszichológus
    Szexuálterapeuta
    Szextanácsadó
    Párkapcsolati tanácsadó
    30-9345-094
    www.pair-re-pair.webnode.hu
    https://www.facebook.com/szexualpszichologia.parterapia/


  • 2 A kérdező mondta 2 hónapja

    !

    Tisztelt Szakértő Asszony!
    Pont azzal értem el ezt a fokú eltávolodást, hohy elmondtam mi zavar és hogy lenne jobb szerintem.Illetve mit szeretnék.

  • Geist Klára

    1 Geist Klára Jó válaszadó mondta 2 hónapja


    Kedves Kérdezőm!

    Most már elsősorban önmagára kellene figyelnie. Miért marad ott, ha rosszul érzi magát? Ha partnere viselkedésének semmilyen következménye nincs, akkor ő tartósan így fog viszonyulni Önhöz. Ne hagyja, hogy levegőnek nézze. Nyilvánuljon meg és mondja ki z igényeit. Ha partnere ezután is ezt az elkerülő viselkedést folytatja, Ön is érezni fogja, hogy mi a jó válasz, cselekvés, ebben a helyzetben.
    Egyéni terápiára szüksége lehet az önállósuláshoz.

    Üdvözlettel: Geist Klára


Új válasz