kérdezte: dodich 2 hónapja

Miért utálnak hirtelen a párom szülei?

Tisztelt!
Az én történetem úgy kezdődött, hogy én 21 , párom 27 éves. 3évet voltunk együtt. Párom szakított velem azzal az indokkal, hogy már nem szeret és feleslegesen foglaljuk le egymást. Ez nagyon megviselt engem, napokig csak sírtam. A szakítás úgy zajlott, hogy higgadtan elmondta a helyzetét és hogy ennek most itt vége. Én természetesen égtelen sírásba kezdtem, ő meg órákon keresztül velem maradt és átölelt, puszilgatott, vigasztalt. A következő pár napban a közös lakhelyünkről elhoztunk a cuccaim és haza költöztem. Következő napokban érdeklődött jobban vagyok e már, még pár nap múlva megkérdezte lenne e kedvem találkozni vele. Találkoztunk, minden olyan volt, mintha barátok lennénk, ez elég furcsa helyzet volt számomra, hogy nem csókolhatom, nem ölelhetem meg. Beszélgetés továbbra is fent maradt, érdeklődtünk egymás hogyléte felől. Majd elvitt egy koncertre névnapom alkalmából, ahol simogatott, megfogta a lábam. Előtte a napokban egy arcra puszin és egy ölelésen kívül semmilyen érintkezés nem volt köztünk. De a koncerten a párokat látva hiányzott az érzés, hogy velem legyen, így ott többször ölelt és simogatott. Nagyjából egy hét elteltével találkoztunk megint, ahol elmondta, hogy féltékeny az új ismerősömre akivel beszélgetek, csókot adott, szorosan ölelt, hiányoztam neki, és a kezem is megfogta úgy sétáltunk. Érzetem, hogy mégiscsak maradt benne valami szeretet irányomba. Ez után ezek a dolgok fent maradtak, intimitás is lett, nálam aludt pár napot. úgy viselkedtünk akár egy pár. Az első együtt alvást elmondta a családjának de hogy ott ugyanúgy viselkedtünk mint egy pár azt már nem. Idő közbe mondogattam neki, hogy mondja el otthon mi a helyzet velünk mert rossz vége lesz de nem tette. A családja azzal jött, hogy majd zsarolni fogom, egy betervezett terhességgel. Ezután a családjának nem mondta el, azt sem hogy találkozgattunk, sem azt hogy a nyaralást együtt tervezzük. Míg végül beleolvastak a levelezésünkbe, emailjába és kiderült minden, rajta kapták, hogy hazudott nekik. Ez az egész 2 hét leforgása alatt történt meg, velem akarta tölteni az idejét, programokat csinálni, és úgy éreztem érez még valamit irántam. Majd miután a szülei rájöttek a dolgokra azt mondta ezt be kéne fejeznünk. A családja ezzel a piszkálással, hogy minek beszélünk még egyáltalán ha szakítottunk kiöli belőle az érzéseket, és így alig akar találkozni is. A szülei szerint nem vagyunk összeillőek, indokot nem tudok, hogy miért, a volt párom húga írt egy levelet, melyben megfogalmazza, hogy tönkre tettem a családjukat, nem látnak ott szívesen és a volt páromnak is döntenie kell. Volt páromnak megírtam, hogy ha jó volt velem és szeretne velem lenni álljon a sarkára és mondja meg a szüleinek mi a helyzet velünk, ne azt csinálja, hogy nekik nem tetszik ezért inkább végleg elhagy engem. Mellesleg a 3 év alatt nem úgy viselkedtek velem mint akit nem szeretnek. A kérdésem, hogy hogy tudnék egy 27 éves felnőtt embert rávilágítani arra, hogy ne függjön ennyire a szüleitől, hisz irányítják őt. Az újra kezdés szélén álltunk, mikor kiderült minden. Mi ketten megbeszéltük, hogy jó együtt, én változtatok a hibáimon, amit el is kezdtem és érezte is , örült is neki. Engem nem zavar, hogy így vélekednek a szülei, ettől még szívesen lennék vele, csak nemtudom, mit és hogy mondjak neki amiből kicsit ráeszmél hogy felnőtt fejjel a szülei irányítják az életét és olyanba szólnak bele amiben csak ő és én tudunk döntést hozni.

0 ember szerint jó kérdés

3 Válasz

  • Major Klára

    3 Major Klára Jó válaszadó mondta 5 hete


    Kedves Dodich,
    tudja, úgy ezt az egészet én nem értem. De leginkább azt nem, hogy mi köze a párja szüleinek a fiuk alakulgató magánéletéhez? Mert ha van köze – és maga állítja, hogy alaposan van -, akkor ebből az egészből ki ne hagyjuk a párját. Ő úgy fog partnert, társat, feleséget választani, hogy először átmegy egy megfelelési vizsgán, aztán hajrá, mindent bele, akár egy gyerek is jöhet? Mi ez az őrületes kontroll? Itt két huszonévesről beszélünk, akik hol így, hol úgy vannak, hol társtalanok, hol udvarolgatnak, hol együtt élnek, hol nem, és ez így van rendjén. De ebbe a kezdeti, tapogatódzó évekbe miért gondolja, hogy beleszól a környezet? Kérdezhetem úgy is, hogy mi hasznuk belőle? Gondolja szép csendesen végig, mi történik azáltal, hogy magát kifúrják a családból? Mi az előny ebből? Mi a csuda az, ami arra sarkallna szülőket, rokonokat, testvéreket, hogy egy követ fújva kiutálják magát innen? Ez a „nem illenek össze” ugyanis ritka gyenge érv. Csak hogy gyorsan hozzátegyem, kell hozzá egy ritka gyenge pasi is, aki engedi, hogy eszerint működjön a magánélete. Persze ne feledjük azt a verziót sem, hogy a párja nem meri felvállalni azt, hogy kiszeretett magából, és a szüleire tolja az egész szakítást. Hm? Mit gondol, hol az igazság? Mit gondol arról is egyébként, hogy milyen már az, amikor Ön próblja neki elmagyarázni, miként álljon a lábára, ha egyáltalán erről van szó? Azt azért hozzáteszem, hogy a végén, egy egérfarkincányi mondatrészben megemlíti, elhatározta, hogy változtat a hibáin, és ezt mindketten örömmel vették tudomásul. Tehát voltak olyan hibái, amelyekről belátta, hogy jogosan lettek felvetve, és igyekszik dolgozni a változás érdekében? Ez ugyanis egyáltalán nem mellékes körülmény. Jómagam jelentősen jobban átlátnám a lényeget, ha arról is írna, mit gondolt (mit gondoltak mindketten) változásra érdemesnek. Mert annak bizonyos elemeit eszerint elfogadta, és egyetértett vele. Nem merült még fel magában az, hogy az elismert hibák, viselkedések, vagy nem is tudom, hogy mik, amelyekről részleteiben egyáltalán nem ír, esetleg hozzájárultak a párja családjának megváltozott véleményéhez?
    Összességében úgy látom, van itt min dolgozni, érdemes lenne az elmúlt hetek, hónapok történéseiből a megfelelő tanulságot levonnia, és aszerint nézni a benne szereplők viselkedését, hozzáállását.
    Üdvözlettel: Major Klára
    Párkapcsolati és válóperes mediátor
    Életvezetési tanácsadó
    06-30-302-48-03
    www.mediacios-iroda.beszweb.hu


  • Bibók Bea

    2 Bibók Bea Jó válaszadó mondta 2 hónapja


    Kedves Kérdező!
    A leválás különböző életkorban történik, ez nagyon családi kultúra függő. Vannak szülők, akik soha nem engedik leválni a gyereket, mert annyira szimbiotikus kapcsolatot tartanak fenn. Ez a párjának a dolga. Tulajdonképpen egy harc, a szülőknek neki kell megtanítania azt, hogy a személyes határait tartsák tiszteletben. Ez sem kérésre, sem veszekedésre nem fog megtörténni, mert a fiúnak kellene éreznie, hogy neki ez a szoros szülői gyeplő terhes.
    Az Ön felnőtt viselkedése az lehetne, hogy képes arra is, hogy ne folytassa a kapcsolatot. Az Ö személyes határai szerint ez a férfiúi viselkedés nem megfelelő, tehát akkor egyértelmű, hogy ilyen módon élhetetlen a kapcsolat. Tudom, hogy ez nehéz, de nem kell akarni minden áron egy kapcsolatot, amiben a másik még nem érett a felnőtt viselkedésre. ha ezt meg tudja tenni és függetlenedni tud a másiktól, az lehet felhívó erejű.
    Üdvözlettel:
    Bibók Bea
    Szexuálpszichológus
    Szexuálterapeuta
    Szextanácsadó
    Párkapcsolati tanácsadó
    30-9345-094
    www.pair-re-pair.webnode.hu
    https://www.facebook.com/szexualpszichologia.parterapia/


  • Geist Klára

    1 Geist Klára Jó válaszadó mondta 2 hónapja


    Kedves Kérdezőm!

    Nem a 27 évétől lesz valaki felnőtt, életkorilag hiába lenne az.
    Ha párja ennyire leválatlan a családjáról, azt neki kell megoldania, nem Önnek. A szavak semmit nem érnek, a belátás nélkül.
    Kapcsolatukban természetes, hogy lassú az elszakadás, erős a ragaszkodás, ami normális.
    Én azt gondolom, egyet tehet ebben a helyzetben. Megpróbál önállóbban, függetlenebbül viselkedni. Fejezze ki felé, hogy a szakításnak következményei vannak. Tehát ne legyen mindig kész a találkozóra. Ezzel segítheti árját, hogy felnőttebben gondolkodjon saját helyzetéről.

    Üdvözlettel: Geist Klára


Új válasz