kérdezte: Anonim 3 éve

Megcsalás után együtt vagy külön?

Férjemmel 14 éve élünk együtt, 3 kisgyerekünk van, a legkisebb 2, a legnagyobb 7 éves. 2 hónapja férjem egy este felvetette, hogy jobb lenne megpróbálnunk külön, majd kiderült, hogy szeretője van. Voltak problémáink, hiszen a 3 kisgyerek mellett kevés idő jut egymásra, főleg hogy ő nagyon sokat kénytelen dolgozni, emiatt sokat utazik, sokat van távol tőlünk. Egy héttel később, miután a szilvesztert a szeretővel töltötte, hazajött, hogy próbáljk meg helyretenni. Akkor én feltételként állítottam, hogy minden kapcsolatot szakítson meg a nővel, amit ő nem volt hajlandó felvállalni, így másnap ott folytattuk, ahol abbahagytuk, ő albérletet kezdett keresni vele. Rá egy hétre megbeszéltük hogy mégis megpróbáljuk újra, elküldi a lányt, de nem küldte el még egy hétig, azt mondta nem akarja megbántani... és közben tovább kerestek albérletet... Amikor meglett a megfelelő albérlet, én mondtam neki, hogy menjen... majd rá pár napra megkértem maradjon mégis, maradt. A nővel szakított, de tovább folytak az sms-ek, skype beszélgetések, e-mailek, melyekben mélyen beszéltek az érzelmeikről - ezt férjem el is mondta, volt amit velem is megosztott. Közben nagyon igyekeztünk közös programokkal közelebb kerülni egymáshoz, ami sikerült is, jó volt újra egymásra figyelve minőségi időt eltöteni - azonban ebbe az időbe újra és újra "felbukkant" a másik... és nem én hoztam szóba, hanem a férjem. Egyszerűen mindenről ő jut eszébe és képtelen magában tartani így úrja és újra megemlíti a kevéske, egymásra szánt időnkben is.. én ezt képtelen vagyok elviselni már, ő időt kér még...
Egy hét múlva együtt is fognak dolgozni, eddig más osztályon voltak, de a nőt áthelyezték... így napi szinten együtt fognak dolgozni, közös légtérben. Szerelmesek egymásba.
A férjem azt mondja szeret, jó velem lenni. De a másikkal is jó. Nem tud dönteni. Engem ez felőröl.. Az utóbbi egy hétben nagyon igyekezett, igazán jó férj és apa volt, figyelmes, segítőkész, tényleg igyekszik. De az utóbbi egy hétben ne mtudom kiverni a fejemből... újra és újra csengenek a szavai a fejemben, amiket mondott róla... első látásra szerelem...

Tudom mit kapott meg tőle, amit tőlem nem: nyugalmat és pozitív hozzáállást. Támogatást, elismerést a munkájában Én ez utóbbit nehezen tudom megadni, mivel a szakmai sikereit, lévén nem értek hozzá, csak általánosságban tudom méltatni, nem érzem át annak mélységét. A nyugalom 3 kisgyerek mellett szinte kizárt...

Nem tudom túl tudok-e lépni rajta... de a 3 kisgyerek miatt jó lenne legalább megpróbálni... az elmúlt 2 hónapban nagyon közel kerültünk egymáshoz, mégis... bármennyire szeretnék bízni benne, hinni amit mond, legbelül egy szavát sem hiszem. Hogy lehet ezen túljutni? TÚl lehet jutni? Marad a válás, ha nem akarunk úgy élni, hogy én folyamatosan gyanakszok ezzel mérgezve mindannyiunk életét?

0 ember szerint jó kérdés

26 Válasz

  • 26 panni mondta 4 hete | válasz erre: 23

    !

    Kedves Kérdező,
    Érdekelne, hogy lett-e megoldása a helyzetnek. Ugyanebbe a cipőbe kerültem csak még gyerekek nélkül, és a férjem nem lépett tovább a kapcsolatban csak szerelmes lett... és most szintén nem tud dönteni. Mindenki csak őrlődik. Hasonlóan állok én is a dolgokhoz ahogyan te, de hónapok óta csak toporgunk és ugyanazok a kérdések jönnek elő megválaszolatlanul... Köszönöm.

  • 25 farkasne63 mondta 3 éve

    !

    Nem akarlak elszomorítani, de attól tartok, ez a vonat már elment. Az a helyzet ugyanis, hogy egy szerető, mert ne szépítsük, igazából erről van szó, mindig többet tud nyújtani, legalábbis amíg meg nem "fogja" a férfit, mint a gyereknevelésben, háztartásban és a munkában megfáradt feleség. És ha valaki egy háromgyerekesre kapaszkodik, az biztos, hogy mindent belead, mivel alighanem, nagyon meg van szorulva. A férfiak elájulnak ettől, legalábbis az elején, és bár egy idő után rájönnek, hogy nem nagy szám az új hölgyemény, addigra már rendszerint késő. Meggyőződésem, hogy a férjed nem fogja elhagyni azt a nőt, amíg az elérhető távolságban lesz, bárhová is mentek tanácsért, bármit is tesztek, vagy bármit is ígér, ugyanis a nő egyszerűen nem fogja elengedni. A férjed sajnos gyenge jellemnek bizonyult. Nem kár érte, de ha úgy tartod helyesnek, próbáld meg, bár nem hiszem, hogy menni fog. Sajnos, hogy a gyerekek fogják a leginkább ezt megsínyleni.

  • Major Klára

    24 Major Klára Jó válaszadó mondta 3 éve | válasz erre: 9


    Kedves Ismeretlen,
    Számtalan levelet váltott az elmúlt két hétben a fórumozókkal, és abból minden bizonnyal sok tanulságot le tudott vonni. Így én ezekre nem is reagálnék, kizárólag csak a nekem feltett utolsó kérdésére: igen, határozottan megerősítem, hogy egy harmadik mindig és kizárólag csakis egy résbe tudja betenni a lábát. Hogy egy-egy házasságban mi ez a hány, az rendkívül széles skálán mozog. Alapvető, az együttélést lehetetlenné tévő, akár személyiségbeli, akár viselkedésbeli különbözőségek is lehetnek, de okozhatják szinte elhihetetlenül apró, hétköznapi nüanszok, amelyek mondjuk egy másik párkapcsolatban teljesen észrevétlenül maradnak. Önnek, Önöknek kell tudnia, esetükben mi lehetett a kiváltó ok, mi vezetett idáig. Viszont a gyakorlati tapasztalatom az, hogy rendkívül nehéz ilyenkor a nyílt, őszinte beszélgetés kezdeményezése a tisztázás érdekében, mert általában valamelyik fél erősen tart attól, hogy egy-egy kimondott szó ronthat a jelenlegi, nem éppen ideális állapoton. Gondolja végig, és ha úgy érzi, itt tartanak, fontolják meg szakember felkeresését, legalább egy kiinduló konzultáció erejéig. Nem érdemes elrontani ugyanis, amin értő kezekkel segíteni lehet. Keressen, ha úgy érzi, van bizalma felém.
    Üdvözlettel: Major Klára
    Párkapcsolati és válóperes mediátor
    06-30-302-48-03
    www.mediacios-iroda.hu


  • 23 A kérdező mondta 3 éve | válasz erre: 21

    !

    Írtam neked, de nem biztos, hogy megkaptad, azt írta csak barátoktól fogadsz privát üzenetet... hozzáadtalak a barátokhoz, így nem dobott hibaüzit, de az elküldöttek között sincs...

  • 22 csakférfi Jó válaszadó mondta 3 éve | válasz erre: 21

    !

    Küldj egy linket ahová írhatok neked úgy hogy senki sem olvassa csak Te.
    Az NLC-van a profilom,arra küldheted.
    Amit írok az csak rád tartozik és nem publikus.semmi titokzatosság,csak Te leszel a figyelmem középpontjában és nem a helyzet.
    Azért mert ha más is látja akkor "sebezhetővé" válsz.Így is elég már amit átéltél.Többet nem kívánok neked.
    A jutalmam ismét a semmi.Ez kikötés részemről.
    "a pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve"
    Már abban vagy.

  • 21 A kérdező mondta 3 éve | válasz erre: 20

    !

    "eddig hittem benne, hogy most csak "beteg", megbetegítette a szerelem, a hormonok... majd elmúlik, kigyógyul... és én esküt tettemm, hogy mellette leszek egészségben, betegségben... de ebbe én is belebetegszem, érzem.-------------Most képzeli hogy egészséges melletted lett beteg mert jobb vagy mint ő.(előző válasz)----AZ ESKÜJÉT MEGSZEGTE MIKOR AZT HAZUDTA SZERETLEK:KÖZBEN MEGCSALT.Nincs már egyeszség felrúgta "

    >> úgy értem... ez a jelenlegi a beteg állapot.. persze ő nem érzi, hogy az, boldog, repked, közben baromira szenved hogy merre lépjen... és ha nem lett volna beteg (nem vette volna el az eszét a szerelem), nem szegte volna meg az esküjét... tehát ha én most, amikr "beteg" elhagyom, azzal én szegem meg az esküm, mert nem tartok ki mellette, amikor beteg.... vagy ez már nagyon nyakatekert mentegetése a másiknak? :p

    nagyon nehéz ez... tényleg, megfogadtam, hgoy sírig mellette leszek, és komolyan is gondoltam. Még jelen helyzetben is... DE messzemenően túllépte a határaimat... ennyire nem tudom tudok-e rugalmas lenni... ez már gyakorlatilag az, hogy feladom a saját személyiségem... nagyon nehéz helyzet... :s

  • 20 csakférfi Jó válaszadó mondta 3 éve | válasz erre: 19

    !

    Hogy nem versenyezhetek egy független 26 évessel, ezt tudom jól, csak eddig voltam olyan naív, hogy ha itt marad, akkor nem is kell----------------------------------Nincs verseny csak győzelem és akkor áldozat és legyőzött(te az áldozat legyőzött a férjed a vesztes, a fiatal nő pedig megdicsőül Magyarázat:mivel Te anya vagy és feleség a kettőt nem lehet hibátlan harmóniában élni valaki mindig sérül.Az aki a hibát megmondja.A férjed (mivel elveszített Téged)nem tudja hogy hiba hibát látni egy háromgyerekes anyában akinek a segítsége nélkül a fas...omban sem lenne.Nemhogy karriert építsen.Ezért ő a vesztes.Egy lúzer mivel azt képzeli a fiatal nő majd nem akar gyereket és nem ugyanazt a kört futja le mint veled.Ezért írtam ekkora marhát basszus.akkorra megöregszik,a lány még fiatal lesz.A sorsa megíródott egy rossz döntés miatt és hogyha a seggét a földhöz veri akkor sem lesz másképp mert ez a törvényszerű.A fiatal nő most meg dicsőul hiszen nyert egy egzisztenciát munka nélkül és egy vak embert akit az ujja köré csavar.Nyert egy asszony ellen mert őt magát jobbnak hiszi (a férjed minden hibádat elmondott neki ő pedig megértette).nincs tapasztalata gyerek vállalás terén nincs ezáltal felelősség érzete sem.Ráadásul "felnéz "arra az emberre akit tekintélyt varázsol neki is .Mivel a munkahelyen őt tekintik a tekintély cicájának és illúziókba ringatják hogy tisztelik pedig csak félnek tőle.
    Az áldozat pedig Te vagy no nem azért mert áldozatot hozol mindennap a családodért(örömmel teszed)hanem azért mert megnyomorította a lelkedet egy........no comment.
    Mégis hiszem jó ember maradsz.Nem tehetsz mást.Ugye?
    És feltehetőleg én sem vagyok már ugyanaz a nő, akibe ő beleszeretett...nem lenne ez baj, ha együtt változtunk volna, de sajnos nem együtt változtuk, csak egymás mellett..--------------------Mindig ugyanaz a kislány maradsz aki hitt abban ami most már a múlt.a lelked nem öregszik csak a tested amiért "jégbe zárja" a félelem és a bizalmatlanság.A gyerekeid akik boldogítanak majd .Mert már a szerelmed nem.Ne haragudj.Ez az igazság.Megszokod a rosszat,vagy menekülsz,vagy-vagy.nem nyerhetsz mert a te jellemed biztos .Az ellenfél pedig jellemtelen hazug alattomos.csak veszitesz ha harcolsz(még komolyabb megaláztatások.)...lásd fennt.kedves nő vagy akit lehet és kellett volna sírig szeretni.Nem a Te hibád .Ezt már írtam .
    eddig hittem benne, hogy most csak "beteg", megbetegítette a szerelem, a hormonok... majd elmúlik, kigyógyul... és én esküt tettemm, hogy mellette leszek egészségben, betegségben... de ebbe én is belebetegszem, érzem.-------------Most képzeli hogy egészséges melletted lett beteg mert jobb vagy mint ő.(előző válasz)----AZ ESKÜJÉT MEGSZEGTE MIKOR AZT HAZUDTA SZERETLEK:KÖZBEN MEGCSALT.Nincs már egyeszség felrúgta az adott szó több mint az írás.Mivel csak neki mondtad ki az igent.Másnak nem ezt hívják intim viszonynak(házasság család,érték).Nem a szex az ami egy nőt nővé tesz hanem az hogy azt szereti akinek igent mondott.Ez a közös egy házasságban férfiban és nőben.Aki mást akar bebizonyítani felrúgja az értékrendet.
    Nem tehetek -te sem-róla hogy ezt hazudja a közfelfogás.mármint hogy nyított és egyéb (baromság)házasság.
    nem tudom innen hogyan tovább, még nem vagyok elég erős, hogy én legyek a talpraesett elvált nő, 3 gyerekkel... újra kell építenem az egész életemet.. ami persze semmiképp sem lesz már az ami 3 hónappal ezelőtt volt... az már nem jön vissza soha---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------De igen csak nem vele!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

  • 19 A kérdező mondta 3 éve | válasz erre: 18

    !

    Hogy nem versenyezhetek egy független 26 évessel, ezt tudom jól, csak eddig voltam olyan naív, hogy ha itt marad, akkor nem is kell...
    de sajnos igazad van, a férjem már nem az az ember, akibe valaha beleszerettem. És feltehetőleg én sem vagyok már ugyanaz a nő, akibe ő beleszeretett...nem lenne ez baj, ha együtt változtunk volna, de sajnos nem együtt változtuk, csak egymás mellett..
    nem tudom innen hogyan tovább, még nem vagyok elég erős, hogy én legyek a talpraesett elvált nő, 3 gyerekkel... újra kell építenem az egész életemet.. ami persze semmiképp sem lesz már az ami 3 hónappal ezelőtt volt... az már nem jön vissza soha.

    eddig hittem benne, hogy most csak "beteg", megbetegítette a szerelem, a hormonok... majd elmúlik, kigyógyul... és én esküt tettemm, hogy mellette leszek egészségben, betegségben... de ebbe én is belebetegszem, érzem..

  • 18 csakférfi Jó válaszadó mondta 3 éve

    !

    Azt írtad:
    a szerelem) !Azt nem érzi mivel az irántad való félelme miatt elfelejtette" Miért fél tőlem????? Hogy tudnám ezt a félelmét eloszlatni? Hogy segíthetek neki ebben??
    Azért mert a saját bűntudata azt súgja Te jobb vagy.Ez vezetett a karrierjéhez is hogy bebizonyítsa neked ő is van olyan értékes mint Te aki három gyereket nevel és temperamentumos kedves olykor figyelmes.Mégis ezt hiszi bizonyítania kell.Már nem tehetsz érte semmit.nem hallgat rád mert a másik felnéz rá.ne versenyezz náladnál fiatalabbal.nem győzhetsz.A harc oktalan ,mert gyengébbet támadsz.jellemekre utalta nem fizikaira.

  • 17 csakférfi Jó válaszadó mondta 3 éve | válasz erre: 16

    !

    Látom még mindig nem érted.
    A férjed már nem az az ember akibe szerelmes lettél.Te most változol mert őrlődsz és megoldást keresel a problémára.A megoldás a valós válás.Mint írtad marad.sajnálom ez rosszabb mintha elment volna.Így te tovább tudnál élni.Így csak "haldokolsz".Ne haragudj ezen kifejezésért.Minden este mikor lefekszel meghalsz egy "kicsit".reggel ugyan az a nap lesz ami a többi.A szerelmed elmúlt csak sóvárogsz olyan után ami régen volt.De sohasem jön vissza már.Az emlékeid boldogítanak és nem a valóság.Ezért írtam hogy meghalsz egy kicsit,mert aki meghal csak a szépre emlékszik .Érted.Győzd meg magad hogy lépj ki ebből.Évek múlva már nem émlékszel a jóra mivel a sóvárgás megüli a lelked.Rossz emlék a vágyakozás mert veszteség (gyász).
    A sorsod a kezedben van hiszen megcsaltak és te jó ember vagy.Ezt vonta kétségbe a férjed.Rossz ember,hazudott és elveszi tőled a hitedet.Nem lesz valóság többé mivel olyan rossz emlék mindkettőtöknek ez a helyzet hogy előbb utóbb valaki belebetegszik.Kérlek halgass rám.Nem ismerlek de a gondolataidat olvasom.Boldog lehetsz ,de nem ebben az állapotban.
    Mindig van másik lehetőség.Mivel "minden amivel utad során találkozol egy lehetőség"nem több és nem kevesebb.
    Ne akarj életed végéig szenvedni.Mert ezt kockáztatod Te csak egy nő vagy mint ahogy én csak férfi.
    Többet nem tudok segíteni.Én tudom melyik út hová visz.Nem ezt érdemled.Próbáld ki három hónap múlva vedd elő ezen írásaimat tanácsaimat.Most mentsd el.Kérlek,jó szándékom az ami vezérel és nem az hogy ártsak neked.Nem öröm látni hogy egyes emberek miként mennek önként a rossz felé.Nekem pedig teher hogy nem tudok olykor segíteni.
    Még néha a saját testvéreim sem hisznek nekem.Pedig lehetnének boldogok.Úgy mint én a feleségemmel.Ez a valóság nem álom ahogy sokan hiszik és irigylik.Kérlek próbáld ki legalább három hónap múlva!

  • 16 A kérdező mondta 3 éve | válasz erre: 14

    !

    Kedves CsakFérfi!

    Köszönöm a válaszod, részben segített, de... én egyelőre nem akarok válni... :) Arra szeretnék rájönni, hogyan menthető a helyzet, egyáltalán, menthető-e ezen a ponton...
    Ő most úgy döntött végül, hogy marad. DE együtt fog dolgozni a (volt)szeretőjével... ami szerintem kizárja a valódi gyógyulás esélyét... nem tudom ebből az állapotból hogy tudom kibillenteni, szerinte így minden OK. Én érzem, ahogy minden nap meghal belőlem egy kis rész... a végén egy üres robot marad majd... kértem a férjem, hogy egy pillanatra legyen benne egy csöpp empátia, képzelje magát a helyembe... nem tudja persze... szerinte ez nem gond...
    Már gondoltam rá hogy írok a nőnek... de basszus ez NEM AZ ÉN DOLGOM, nekem semmi közöm hozzá, nem is kell, hogy bármikor is beszéljünk...

    Azt írtad:
    a szerelem) !Azt nem érzi mivel az irántad való félelme miatt elfelejtette" Miért fél tőlem????? Hogy tudnám ezt a félelmét eloszlatni? Hogy segíthetek neki ebben??

  • 15 csakférfi Jó válaszadó mondta 3 éve | válasz erre: 13

    !

    Most olvasom a válaszaidat a többieknek!
    Kedves aranyos NŐ vagy!
    Légy erre büszke!!!
    Igaz ember vagy olyan mint a feleségem akire az életemet is rábíztam.
    Kivételesen jó ember vagy.
    Bárkinek ajánlanám ha békére vágyik!
    Tisztelem az ilyent.
    Mást nem.
    Vedd komolyan én örülök hogy segíthettem.Semmit nem várok cserébe.Megalázó lenne számomra!
    :)

  • 14 csakférfi Jó válaszadó mondta 3 éve | válasz erre: 13

    !

    Megkedveltelek,mert tetszik a "humorod".
    Így hát segítek neked.Tisztábban látni néhány dolgot.Mégcsak köszönömöt sem várok mivel megérdemled.
    Először is a férjed nem szerelmes abba a lányba,azért mert atyáskodik felette nézz utána az "amaé" érzelemnek.Ez az anyához a biztonsághoz való visszatérést jelenti.japán eredetű de mi ugyanolyan emberek vagyunk mint ők.csak a szín más.Ez nem a lelke (az a szerelem) !Azt nem érzi mivel az irántad való félelme miatt elfelejtette.Ez rajtad nem segít semmit csak tudd.Jobb ha tudod mintsem ne értsd mert akkor félsz.
    Ezeket a félelmeket szeretném eloszlatni benned .mert egy háromgyerekes anya nem érdemelhet mást.
    te sokkal többet érsz a szememben mint a férjed.mivel te egyenrangú fél vagy egy házasságban és nem miattad hanem a férjed tunyasága és jellemtelensége miatt nem nőnek fel egészséges házasságban a gyerekeitek."lőtéri döglött kutyát nem érdekli" hány diplomája van.Első a családi béke.
    A válást kifogják heverni mivel az anyjuk egy zseni.Nem kevés ez .a lényeg hogy te nem hibáztál !!!!!!! Tetted a dolgod, a férjed mivel nincs tisztában saját érzelmeivel jellemtelenül felrúg egy közösséget(saját családját)mert azt hiszi ettől jobb ember lesz saját szemében.A félelmei (mivel neki is ugyan olyanok mint a tiéid) elmúltak egy időre.5- 10 év nem lényeges,hidd el.A TE életed most kezdődik igazán.Az ő dolgaikat hagyd nem érdemlik meg hogy foglalkozz a boldogságukkal(csak látszólagos a pillanatnyi ) !Neked a gyerek a hosszú boldog élet záloga.Értsd meg a férfiak nem az alakkal szeretkeznek az ágyban hanem a (lelkeddel) nővel aki szerelemmel szereti őket.A nők ugyan így éreznek.Hol akkor a hiba.Ott hogy a nő tud gyereket szülni de egyedül nem tudja felnevelni biztonságban.Ezért kell a férfi.neki a nyugalom amit otthon érez mivel ő a legerősebb ebben a körben (családi).Nem kell harcolni.Kint az életben igen.Ezt hívják harmonikus szimbiotikus szerelmes együttélésnek.nem csak a mesékben a valóságban is.A genetikának semmi köze ilyentén módon a szerelemhez.Mivel a gyönyörü nő nem feltétlen gyönyörü életet biztosít.És fordítva is igaz a csúnya nő is tud gyönyörű életet biztosítani.Érted a lényeget? Aki ettől eltér hazudik.Te nem.A férjed igen.NEM A TE hibád az ami történik körülötted.
    A barátok abban segíthetnek hogy nem adnak tanácsot neked.Foglalkozz azzal ami anyagilag segít ebben a nehéz helyzetben.tedd fel a lécet a férjednek mivel tartozik neked sokkal.Váltsd aprópénzre.Komolyan,ne legyenek aggályaid.Érzed a lényeget.A világ túlságosan anyagias.nem tehetünk róla.Te most igen légy Te is az.Kelleni fog a túléléshez amíg le nem zajlik a válás.Utána rendezheted a soraidat.1-2 év.Készülj erre.Erős gondolkodó nő nagy.Mind jellemben mind fizikálisan(leírtad nem vagy kövér).Bírni fogod a strapát mert a 3 gyerekes anyuka ezt tudja.Sok nő nem bírná bírja.Menj ki a temetöbe, nézd meg ha nem hiszed.azért írtam okos mert gondolkodsz és örlődsz.A bölcsek mind ezt teszik.aki könnyedén dönt vakon ugrik.Nem nevezném bölcsnek.
    Sok szerencsét.
    Örülök hogy segíthettem.
    :)

  • 13 A kérdező mondta 3 éve | válasz erre: 12

    !

    Miből gondolod, hogy ő nem szerelmes a lányba? Érdekelne...

    Igen, a férjem már csak a gyerekei anyját látja bennem, nem a nőt... hát itt is hibáztam nagyot, az elmúlt évek során erre nem figyeltem, hogy én akkor is elsősorban nő vagyok, ha történetesen 3 gyerekem van és nyakig gázolok a pelenkákban és a napom nagy részét a gyerekek töltik ki... azért egy egészséges férfi nem erre gerjed.. :p A közös, gyerekmentes programok mondjuk erre lettek volna még jók,, hogy előcsalogassák a nőt is az anyukaszerep mögül... de ez már veszett fejsze nyele, ahogy szokás mondani, most már hiába vetek be mindent, hiába vagyok a 3 gyerek ellenére vékony, csinos, hiába veszek fel csinos, szexi ruhákat, hiába a parfüm és a szemfesték, ha ő már nem szeret, nem is veszi észre...

    Ő nem egy féltékeny típus, nem lesz féltékeny a lányra - szerintem - soha.. és azért az a 10 év korkülönbség nem áthidalhatatlan.. egy férfi 45-50 évesen sem öreg... hogy a fene vigye a genetikát, nektek még jól is áll, a tejfölösszájú mamlaszokból macho, tapasztalt férfi válik az idő múlásával... egy nőből meg 10-15 év alatt egy aszalvány... így azt is józanul látom, hogy sajnos nem, a velem egykorú, elvált férfiak nem ilyen nőre vágynak mint én (még ha okos lennék sem, de nem vagyok az :P), hanem egy tizessel fiatalabbra. Természetesen gyerek nélkül, ebben egyetértek. Hogy én kinek vagyok jó parti... hát talán annak, aki már az 50-es évei második felében jár és fél, hogy egyedül marad mire pelenkázni kell... na ő talán elnézi a 3 gyereket is... vagy lehetek egy 40-es nős pasi szeretője... (na ez nekem eddig sem ment volna, ezután sem fog...) hát ez az én oldalam...
    DE nem ezért maradnék a férjemmel, én tudok egyedül lenni.. sőt, inkább vagyok egyedül, mint valaki mellett akit nem szeretek és aki nem szeret viszont...

    Nem tudom... még az is elképzelhető, hogy TÉNYLEG jobb lesz neki ezzel a lánnyal, nem...?
    Ő a legjobb barátom... nem csak a férjem... szeretném, hogy boldog legyen...
    ha van rá esély, mellettem.. :), de ha nincs hát nincs...

    A barátok persze közben - jogosan - nyüstölnek, hogy kezdjem el lerakni a -feltehetőleg magányos- jövőm alapjait, alapozzam meg az anyagi biztonságom... hát köszönöm, 3 pici gyerekkel ez baromi könnyű... :s amúgy sincs egy ütős szakmám, nincs semmilyen jól fizető állást biztosító képzettségem... de mindegy is, mert 3 gyerekkel nem is vesznek fel sehova, max. ha letagadom őket... jelenleg még azt mondja férjem, ha elmegy, támogat minket anyagilag... persze... de meddig...? 1-2 évig talán igen... aztán ha lesz új családja, új gyerekei...akkor mi lesz? El fogja nézni az új asszonyka, hogy ide hordja lapáttal a pénzt..? Biztosan nem.
    Komolyan nem tudom mihez kezdjek, 2 hónapja kattogok ezen, lassan belebolondulok, el nem tudom képzelni, ahol ez hosszú hónapokra vagy évekre nyúlik, hogy bírják ki...??

  • 12 csakférfi Jó válaszadó mondta 3 éve

    !

    A férjed sík hü..e.
    Azt képzeli minden úgy van jó ahogy most van.
    Siker ,karrier, szerelem.
    No nem azért mert Te szerelemmel szereted és megpróbálsz a fejével gondolkodni,hanem azért mert konfliktus kerülő.
    Magyarul gyenge jellem.Ne legyenek morális aggályaid ezzel kapcsolatban,nem jó ember.
    Meg is indoklom miért.
    Azért mert a család miatt szoktunk karriert építeni dolgozni és sok pénzt keresni.nem pont azért hogy tekintélyünk legyen egy ,,,,?? szakmában.Valamint gyerekeink jóléte a cél hogy biztonságban felnőjenek.Bátran kövessék ezt a példát. Válasszák ugyanezt a sorsot.
    A férjed nem mer veled vitázni mert fél tőled.Az anyját látja már nem a feleségét.
    most meg törvényszerűen belehúzza magát egy atyai szerepbe ahol felnéz rá az aki imádja.Ezért ő is ezt teszi.
    Ekkora egy marhát,basszus.
    Azt képzeli egy fiatal lánnyal,sokkal jobb lesz mint veled. Már csak azért sem mert a szerelem marad a féltékenység mint félelem nő.Eközben évek múlva meg öreg lesz és a lány még mindig fiatal.Valamint szembe kell nézni a gyerekei igazság érzetével és kritikájával saját személyét tekintve.Rossz döntés egy 3 gyerekes anyát elhagyni.sohasem lesz többé tekintélye a gyerekei előtt. Mivel azt a példát mutatja nekik: hazudni lehet hogy szeretlek örökké.
    Ezért árt a gyerekeinek.Valamint Te most úgy érzed neked is ,mivel még mindig bízol benne és szereted.Már nem sokáig egyébként.Ez a törvényszerű részedről.
    Bármelyik veled egykorú férfi aki elvált ,ilyen okos nőre vágyik.sajnos gyerekek nélkül.Ez meg neked lesz nehéz.
    Néha azt gondolom semmit nem számít ki milyen sikeres a munkájában és a karrierjében.
    Egyszerűen HÜ...E!
    Nem tudok indokot nevezni mert ez nem szerelem a részéről a lány felé!!!!!!

  • 11 A kérdező mondta 3 éve | válasz erre: 10

    !

    Nem hagyott (még) itt... de igen, jobb lett volna, ha akkor áll elémx amikor határozott döntést hozott... vállalkozó... nem vált munkahelyet, ez a saját üzlete is... a nő alkalmazott... kirúgatni meg nem fogja, ő meg hülye lesz elmenni, tudja, ha ez így marad, ő jön ki győztesként... van egy sejtésem, hogy a nagy szerelem mögött némi anyagi számítás is van, így ő mindent be fog vetni..

  • 10 mosolygóska mondta 3 éve | válasz erre: 6

    !

    Arra is gondolotam, hogy egy csöppet önző a te urad, 3 gyerekkel kutya kötelessége lett volna ezerrel ellenállni a kísértésnek, de ha nem is áll ellen, akkor is titkolni a végletekig, nekem döbenetes, hogy otthagyott 3 pici gyerekkel, ezt is érdemes lenne átgondolni, aki erre képes vajon megérdemel e téged??!!
    Hacsak nem vált munkahelyet napi szinten látni fogja a nőt, vagyis kicsi az esélye, hogy nem gabalyodnak össze. Ha fontos vagy neki akkor kerülje ki ezt a lehetőséget, vagyis váltson!

  • 9 A kérdező mondta 3 éve | válasz erre: 8

    !

    Kedves Klára,

    Köszönöm válaszát, az utolsó mondatait különösen! Éppen ezért gyötrődök és éppen ezért fáj, hogy nem tud dönteni és időt kér... 14 évnyi tapasztalata van arról, hogy milyen velem az élet, miért nem tudja eldönteni, elég-e ez a számára... bár valahol a válasz is megvan rá... mert ha elég lenne, nem kezdett volna viszonyba, nemde...? :(

  • Major Klára

    8 Major Klára Jó válaszadó mondta 3 éve | válasz erre: 2


    Kedves Ismeretlen,
    Igazán szívből köszönöm a gondos, aprólékos válaszát. Nem szeretnék részletesen kitérni rá, mert a sorai magukért beszélnek, csupán annyit jegyeznék meg, anélkül, hogy ismertem volna az életüket, látatlanban is rengeteg mindent eltaláltam. Éppen azért, amit említettem is, hogy a házassági válságuk tipikusnak mondható, bár nem automatikusan bekövetkező. Egyet bizonyosan és határozottan állíthatok. A jelenlegi állapot egyedül nem megoldható. Olyan fokon van szükségük egy külső, pártatlan szemre, mint egy falat kenyérre. Viszont nem lep meg a férje álláspontja, miszerint ha önmaguk nem tudják megoldani a helyzetet, hát akkor senki. Egyrészt egy vezető állásban lévő, határozott döntéseket nap, mint nap hozó ember nehezen fordul idegenhez tanácskérés céljából. Mert nem ehhez van hozzászokva, hanem ahhoz, hogy ő annyira erős, és mindent kezelni tudó, hogy nem fordulhat elő, miszerint egy magánéleti probléma kifogjon rajta. És ki is ismerné magukat jobban, mint kettejük? Másrészt ott van az a fránya szégyenérzet, hogy azelőtt az említett idegen előtt olyan dolgokról kellene beszélni, amiben ő nem járatos, aminek a terén momentán igen bizonytalan, és nem fogja hozni azt a tökéletes, döntőképes férfiszerepet. Hiszen nyugodtan bevallhatjuk, az előbb felsoroltak igazak. Ha nem így lenne, ugyebár már megoldották volna a házassági válságukat. Momentán azonban kicsit távol látom magukat ettől. Igaza is van több téren a férjének, de mégsem. Annyit tudok egyelőre üzenni, hogy az első találkozó egyéni. Jöhet Ön elsőként, de jöhet akár a férje is, aki a kétkedő, aki az elutasító. Én inkább Önnel beszélgetnék elsőre, azután vele. Ez a találkozó egyikük számára sem jelent elkötelezettséget, mármint azt, hogy belevágnak a mediáció folyamatába. Biztos vagyok benne, hogy ez a férje számára határozottan megnyugtató lesz. Mit veszthet vele, ha egy alkalommal leül valakivel beszélgetni? Utána gondolkodhat, akár el is utasíthatja az egészet. De legalább adják meg maguknak ezt az esélyt. Szorítok nagyon. Ugyanis a férje még nem tudja azt az igen fontos információt, hogy az ember sosem a házastársa és a szeretője között választ egy ilyen szituációban, hanem azt kell eldöntenie, hogy a házastársával él-e a továbbiakban, vagy sem? És ez igen nagy különbség a krízis megoldása tekintetében.
    Üdvözlettel: Major Klára
    Párkapcsolati és válóperes mediátor
    06-30-302-48-03
    www.mediacios-iroda.hu


  • Major Klára

    7 Major Klára Jó válaszadó mondta 3 éve | válasz erre: 2


    Kedves Ismeretlen,
    Igazán szívből köszönöm a gondos, aprólékos válaszát. Nem szeretnék részletesen kitérni rá, mert a sorai magukért beszélnek, csupán annyit jegyeznék meg, anélkül, hogy ismertem volna az életüket, látatlanban is rengeteg mindent eltaláltam. Éppen azért, amit említettem is, hogy a házassági válságuk tipikusnak mondható, bár nem automatikusan bekövetkező. Egyet bizonyosan és határozottan állíthatok. A jelenlegi állapot egyedül nem megoldható. Olyan fokon van szükségük egy külső, pártatlan szemre, mint egy falat kenyérre. Viszont nem lep meg a férje álláspontja, miszerint ha önmaguk nem tudják megoldani a helyzetet, hát akkor senki. Egyrészt egy vezető állásban lévő, határozott döntéseket nap, mint nap hozó ember nehezen fordul idegenhez tanácskérés céljából. Mert nem ehhez van hozzászokva, hanem ahhoz, hogy ő annyira erős, és mindent kezelni tudó, hogy nem fordulhat elő, miszerint egy magánéleti probléma kifogjon rajta. És ki is ismerné magukat jobban, mint kettejük? Másrészt ott van az a fránya szégyenérzet, hogy azelőtt az említett idegen előtt olyan dolgokról kellene beszélni, amiben ő nem járatos, aminek a terén momentán igen bizonytalan, és nem fogja hozni azt a tökéletes, döntőképes férfiszerepet. Hiszen nyugodtan bevallhatjuk, az előbb felsoroltak igazak. Ha nem így lenne, ugyebár már megoldották volna a házassági válságukat. Momentán azonban kicsit távol látom magukat ettől. Igaza is van több téren a férjének, de mégsem. Annyit tudok egyelőre üzenni, hogy az első találkozó egyéni. Jöhet Ön elsőként, de jöhet akár a férje is, aki a kétkedő, aki az elutasító. Én inkább Önnel beszélgetnék elsőre, azután vele. Ez a találkozó egyikük számára sem jelent elkötelezettséget, mármint azt, hogy belevágnak a mediáció folyamatába. Biztos vagyok benne, hogy ez a férje számára határozottan megnyugtató lesz. Mit veszthet vele, ha egy alkalommal leül valakivel beszélgetni? Utána gondolkodhat, akár el is utasíthatja az egészet. De legalább adják meg maguknak ezt az esélyt. Szorítok nagyon. Ugyanis a férje még nem tudja azt az igen fontos információt, hogy az ember sosem a házastársa és a szeretője között választ egy ilyen szituációban, hanem azt kell eldöntenie, hogy a házastársával él-e a továbbiakban, vagy sem? És ez igen nagy különbség a krízis megoldása tekintetében.
    Üdvözlettel: Major Klára
    Párkapcsolati és válóperes mediátor
    06-30-302-48-03
    www.mediacios-iroda.hu


  • 6 A kérdező mondta 3 éve | válasz erre: 5

    !

    Nem csak most jó a szexuális életünk, korábban is az volt, hogy úgy mondjam, az egyetlen területe az életünknek amivel soha nem volt probléma.. most még jobb..
    Kibekkelem én, csak nem tudom hol és hogyan... nézzem ahogy itt él velünk, bejár mindennap dolgozni vele, és közben mardos a féltékenység, na vajon ma tudja-e tartani magát, vagy elgyengül... vagy küldjem el, élje meg a szerelmét... ennek ugye kockázata hogy sosem jön vissza...
    Megbocsájtani... azt szokás mondani egy harmdik oda tudja csak betenni a lábát, ahol rés van... és ebben ketten játsszuk a szerepet, nem az ő sara egyedül, hogy ez megtörtént.. én tudom mi benne a szerepem... most már ő is.. a kommunikációnkon van nagyon sok javítanivaló... a "dominanciám" is ennek tudható be... nem vagyok egy állati erőszakos domina.. :p, csak épp határozott véleményem van. Ő meg erősen konfliktuskerülő, így ha az ő véleménye nem egyezik a én határozott véleményemmel, akkor ezt nem jelzi, hanem inkább rábólint, nehogy vita legyen belőle (és nem azért mert bármikor is leharaptam volna a fejét, mert nem értett egyet... lehet hogy érveltem a saját véleményem mellett... ez neki már vita, nekem meg egyszerűen eszmecsere...) szóval megbocsájtani már megbocsájtottam... továbblépni... na az nehezebb dió... bízni abban, hogy ez nem ismétlődik meg... bízni magamban, hogy mindent meg tudok adni neki, amire szüksége van... bízni benne, hogy ezúttal majd szól, ha valamit hiányol, vagy zavarja... Bizalom... ez a nehezebb, nem a megbocsájtás.

  • 5 mosolygóska mondta 3 éve | válasz erre: 4

    !

    Nem akarlak elkeseríteni de a lelkiismeretfurdalás nagy ölelkezésekre sarkallja az embert. Nyilván szeret téged, nem úgy értettem hogy kizárólag kötelességből van veled, de ha a másikba szerelmes akkor az sokkal erősebb érzés mindaddig míg el nem múlik.
    Vagy kibekkeled míg el nem múlik, vagy nem, ez rajtad áll. Hogy a bizalom később, hogy lesz meg kettőtök között, az ami a nagy kérdés, szerintem sehogy:(( Ilyen szeretői viszonyt megbocsájtani is nehéz, nemhogy elfelejteni. Sok sikert!

  • 4 A kérdező mondta 3 éve | válasz erre: 3

    !

    Szerelmes... nem tudom... kötelességtudatból nem szeretkezik valaki szenvedélyesen, vagy rosszul gondolom..? Azt mondja neki azért nehéz, mert még mindig szeret.. csak kötelességtudatból nem maradna.. és mennyivel könnyebb lenne döntenie, ha már nem szeretne... Gyakran megölel, figyel most már az én szeretetnyelvemre... minden este összeölelkezve alszunk el... és ez nem a megszokás, nem volt ez azért mindig így... a szerelem pedig egy nap elmúlik, mindenhol, mindenkinél... mi pedig szeretjük egymást, 13 év után, annak ellenére, hogy már ismerjük egymás minden hibáját, gyarlóságát... szerintem ez nagyon értékes, és manapság ritka is...
    Kíváncsiságból hajtott erre a lányra, csak sajnos ő nem mutatott semmi ellenállást, túl könnyű dolga volt... és kozben szerelmes (?) lett...

  • 3 mosolygóska mondta 3 éve

    !

    szia
    Az a baj hogy szerelmes a párod, nemcsak pusztán a szex motiválja.Téged valószínűleg kötelességből választ, de az nem ugyanaz mintha szerelemből választ az ember. Nem irigyellek:( 3 gyerekkel nem lehet könnyű pláne, hogy egymás után jöttek. Kitartás! Talán annyit tanulnod kellene a történetből, hogy ne legyél annyira domináns a kapcsolatban, ahogy írtad a te akaratod szerint történtek a dolgok, ez most visszaütött, talán ez lehet a tanulság!

  • 2 A kérdező mondta 3 éve

    !

    Kedves Klára,

    Köszönöm válaszát, sajnos mediátori segítséget nem tudunk igénybe venni, férjem nem is nyitott rá, úgy gondolja, ha ezt önerőből nem tudjuk megoldani, akkor semmi értelme folytatni... nekem pedig nincsenek meg hozzá az erőforrásaim..
    Igen, nagyon fiatalon találkoztunk, én 20, férjem 22 éves volt. A szóban forgó hölgy egyébként 26 éves.
    A korábbi döntéseink - ház vásárlás, esküvő, gyerekek - igen, közös döntések voltak, de, mondhatom hogy mindegyik az én határozottabb fellépésem "eredménye", az esküvőt leszámítva ő várt volna még mindennel, nekem 26 évesen erősen ketyegett a biológiai órám, nem akartam 30 felett szülni. Súlyosbítja a helyzetet, hogy harmadik gyermekünk nem tervezett baba, ő nem szerette volna megtartani, én azonban 2 kisgyerek anyukájaként képtelen voltam ezt a döntést meghozni, nem tudom, ha határozottabban tiltakozik, lehet mégis így döntök, de nem volt határozott ebben a kérdésben. Ettől fogva azonban fokozatosan egyre inkább a munkába menekült, mondván, hogy biztosítsa a megélhetésünket, de ma már látom, hogy emellett sokkal nagyobb hangsúlyt kapott a menekülés...
    A gyerekek születése előtt az életünk egészen más volt, mindketten alkalmazottként dolgoztunk, ő jelenleg vállalkozó, amivel a napi 8 órás munkaideje napi 18 órássá változott, évi 25 nap fizetett szabadság helyett évek óta nem volt szabadságon... Korábban sem értettem a munkájához, bár akkor még, ha lehet így mondani, alacsonyabb szinten művelte, könnyebben megértettem azt, amiről beszél. Jelenleg kiemelkedő a szakmájában, nemzetközi kapcsolatai vannak, sikeres, megelőzi a szakmát, tanácsadóként is hívják sok helyre - én pedig egyre kevésbé látom át mit is csinál, így csak azt tudom méltatni, hogy nagyszerű, hogy ide is elhívtak, ott is előadsz, de a szakmai részéhez már nem tudok hozzászólni. Korábban tudtam segíteni a munkájában is, ma már ez nem valósul meg, nem tudom segíteni, más területen dolgozik..
    Régen vette a fáradtságot hogy elmagyarázza ha valamit nem értek, ez megváltozott, egyrészt nem is töltünk annyi időt együtt, hogy erre lehetőség legyen, másrészt, ha el is mondja abban a kevés együtt töltött időben a napi eseményeit - 10-12 órányi intenzív tárgyalás, kapcsolatépítés, tanácsadás, előadás stb. nagyontömény kivonatát - képtelen vagyok később mindenre emlékezni, még neki is sok, nem nekem összefoglalva pár mondatban... ha később valamire visszakérdezek, vagy nem emlékezek, azt ő úgy értékeli, nem figyelek, nem érdekel, így legközelebb már el sem mondja...
    Mondhatni "párkapcsolati munkanélküliek" lettünk az évek során, én nem tudom ő mit csinál, ő nem tudja én mit csinálok... a gyerekekkel kapcsolatos döntések szinte kizárólag rám maradnak, mint minden egyéb teendő is, a 7 év alatt talán 3x kelt fel ő a gyerekekhez éjjel, a fürdetés korábban az ő feladata volt, ebben a 2 hónapban ez is rám maradt, az övé az esti mese.
    Korábban is probléma volt a közös érdeklődési kör hiánya, de ezt elfedték a közös programjaink: az utazások, gyakori síelések - ezekre kisgyerekek mellett nagyon korlátozott lehetőség van, főleg, kettesben, nagycsaládként pedig azért nem ugyanazt a kikapcsolódást nyújtják, inkább leterhelik az embert, mint sem feltöltenék..

    A dilemmám igazából az... hogy helyre tudjuk-e tenni ezt az egészet úgy, hogy újra legyen bizalom... Eljöhet-e a nap, hogy úgy bújjunk össze, hogy ne forduljon meg a fejemben, vele is ezt csinálta... lehet most is rá gondol... lehet azért ilyen szenvedélyes... (az elmúlt 2 hónapban olyan jó a szexuális életünk, mint szerintem még soha...). Továbbra is sokat fog utazni, üzleti vacsorák, külfödi utak... elérhető-e az az állapot, hogy én újra bízzak benne, üzleti vacsorán van, tárgyal, szakmai konferencián van... miközben éppen ezeket használta alibinek, miközben ezzel a nővel megoldotta, hogy együtt tudjon tölteni 1-1 éjszakát, 1-1 felhőtlen napot... Amikor én kezdeményeztem ilyeneket, mindig lepattantam, hogy nincs rá idő, feszített a munkatempó, tartsak ki, még 1-2 év, hogy lazább legyen... Vele mégis megoldotta..
    Ez a nő szakmabeli. Felnéz rá, gyakornokként került mellé... tanul tőle, az ő szárnyai alatt van, és marad is... Fiatal, független, kötelezettségektől, napi stressztől mentes. Jelenleg még nem vágyik gyerekre...
    Úgy érzem, jelenleg, bár a férjem van döntési helyzetben nem én, mégis én tudom elbillenteni a mérleg nyelvét erre vagy arra... hiszen szeret, szereti a családját, én is szeretem. De nem tudom merre döntsem... mi a jó...? El fogom-e tudni engendi az állandó kételyt, a bizalmatlanságot... Bár töredékinformációim vannak, bőven több, mint ami kellene... tényleg jobb tudatlannak lenni... sajnos az első féltékenységi rohamomban elolvastam a levelezését... jobb lett volna nem... Így rengeteg olyan helyzet lesz, amiben nem tudom mitől nem fogok megomlani... hiszen olyan helyeken jártak, ahol mi is szoktunk pl. a gyerekekkel... Ezentúl tiltott szavak és helyek listája lesz? Ha valakit úgy hívnak majd, mint ezt a nőt én megomlok? Vagy ő omlik meg? Ha nem engedem, hogy megélje ezt a szerelmet... élete végéig azon fog agyalni nehéz helyzetekben - mert nyilván lesz még pár - , hogy mellette is ilyen nehéz lenne-e...?

    Gondoltam arra is, hogy elküldöm, élje meg ezt a szerelmet. Jöjjön rá, hogy a másik is csak egy ember, hibákkal, mint mindenki. És ha mégsem érte meg váltani, hát visszajöhet. De nem tudom ez segítené-e a feldolgozást... neki talán, hiszen már biztos lehetne abban, hogy minket akar. De ugyanakkor még több kötelék alakul ki köztük, ami hacsak nem oltári rondán ér véget a dolog, mindig megmarad majd.. És természetesen az is bennevan a pakliban, hogy a független, fiatal nő mellett az élet még akkor is könnyebb, ha nincs minden rendben - hiszen nincs ott napi szinten a 3 gyerekkel járó rumli, hangzavar, zaklatott életvitel.. és végleg elveszítem. Azt gondolom, ha az ő oldalát nézem, neki mindenképp könnyebb lenne az élet... tudnak együtt utazni, nincs annyit egyedül (bár ő választotta ezt az életvitelt, nem szeret egyedül lenni az utazásai során...) és ha szerencsés, mire a nő biológiai óráj ketyegni kezd, az üzletet már felépítette, kevésbé feszített a munkatempó és ő is megérett valóban a gyerekválllásra...

    Van-e jogom nekem ezt elvenni tőle....? Úgy, hogy nem vagyok benne biztos, valaha is jó lesz a mi kapcsolatunk... valaha tovább tudok-e majd lépni a megaláztatáson és a kudarcélménytől - óriási kudarcként élem meg, hogy félre "kellett" mennie... hiszen nem tudtam megadni neki azt, amire vágyik... És abban sem vagyok biztos, hogy a jövőben meg tudom-e adni... nem fogom jobban átátni a munkáját...a gyerekek idővel nagyobbak lesznek, de azt mondják kis gyerek kis baj, nagy gyerek nagy baj, egyáltalán nem biztos, hogy könnyebb lesz velük...

  • Major Klára

    1 Major Klára Jó válaszadó mondta 3 éve


    Kedves Ismeretlen,
    Nem írja, hány évesek, de minden bizonnyal igen fiatalon ismerhették meg egymást. Aztán egy aránylag hosszabb udvarlási folyamat után elhatározták a házasságot, és jöttek szépen sorban a gyerekek. Hét év eltelte után, hét év alatt három. Rengeteg öröm, bár egyben rendkívül sok változás is, ami kétségtelenül óriási felelősséget hoz. Sokszor váratlanul éri mindez az ember fiát-lányát, mert a három gyermekes fotók magáról a boldogságról szólnak, de persze nem látjuk az álmatlan éjszakákat, betegségeket, az örök döntési helyzeteket. Mint négy gyermekes anya hozzáteszem, hogy még szerencse, mert egyébként talán sose születnének meg. Aztán azt se feledjük, hogy ma már annyit változott a világ, hogy egy férfi, bármennyire is tökéletes családfenntartó, apukaként is illő aktívan helytállnia. A fürdetés szinte mondhatjuk, kötelezően apai feladat, és persze felkelhet néha-néha ő is éjszaka, kímélvén az igazán napi 24 órában helytálló anyukát. Ebben a mókuskerékben könnyű észrevenni egy gondtalan, problémáktól és kötelességektől mentes, mindig friss másik személyt. Nem szeretnék belebonyolódni, hogy csak férfivel történhet meg mindez, mert fordítva legalább ennyire előfordul. Szóval kedves Ismeretlen tanácskérőm, tudom, nem fogja vigasztalni, de rendkívül sokszor előforduló életkrízis érte el Önöket. Nem mondom, hogy általános, sokkal inkább tipikus. Hiszen háromgyermekes szülőként nem evidens, hogy külső kapcsolatba meneküljön valaki. De előfordulhat, aminek számtalan oka lehet. Ebből Ön többet is felsorol, mint pl. kevés idejük jutott egymásra, főleg hogy a férje utazással vegyítve sokat dolgozik, vagyis sokat van távol az otthonától. És egy olyan lakba tér haza, ahol nem kapott nyugalmat, pozitív hozzáállást, és támogatást, elismerést a munkájában. Ez három gyermek aktív nevelése nélkül is házassági válsághoz vezetne. Talán elsőként ez elgondolkodtathatja, mert igen kíváncsi vagyok, hogy a gyermekeik születése előtt miként éltek? Hiszen akkor sem értett a párja munkájához, biztosan akkor is sokat dolgozott/dolgoztak, de hogyan beszélgettek, miként állt össze a harmónia? Mert valami miatt biztosan el lett határozva az az esküvő, ugye?
    A férje bizonytalansága, döntésképtelensége mondhatnám normális, bár Ön bizonyosan értetlenül áll ezen kijelentés előtt. Pedig igaz, természetesen az ő oldaláról. Nem hiszem, hogy másfél évtizedet, három gyereket egy vállrándítással el lehet hagyni. Képtelenség. Nem is igazán a lelkiismeret furdalásra gondolok. Hiszen a boldogságuk alapján a döntéseik biztosan közösek voltak: az életük összekötéséről, a gyermekek megszületéséről. Mondjon ellent, ha nem így van, bár a sorai alapján nem tudom másként elképzelni. Pont ugyanúgy igaz, mint az Ön kilátástalanság érzete. Hiszen saját magának tud feltenni kérdéseket, amelyeket aztán egyedül meg is válaszol a morzsányi információk alapján, amiket hallott. És nem vennék rá mérget, hogy a jelenlegi lelkiállapotában a tökéletes következtetéseket vonja le. Ami szintén a leges-legnormálisabb hozzáállás, el ne keseredjen. Próbálom megnyugtatni, remélem kihallja a szavaimból. Kétségbeesésében úgy fogalmaz a levele végén: „nem tudom, túl tudok-e lépni rajta?” Ugye abban megegyezhetünk, hogy egyelőre nem is tudjuk, min kell túllépnie, hiszen a férje elhatározásai hetente változnak. No nem azért, mert ekkora széltolóval van dolgunk, hanem mert ekkora bajban van. Önnél és nála is azt gondolom, éppen ideje lenne egy higgadt, házassági válságokkal foglalkozó, nagy gyakorlati tapasztalattal rendelkező szakemberrel, jelesül egy mediátorral beszélniük. Jómagam biztosan Önnel ülnék le először. Egyedül, intimen, minden kötelezettség nélkül, hogy lássa, van kiút, lehet eredményt elérni. Hogy ilyen helyzetből is lehet a részletek tisztába rakása után olyan megoldást kapni, amire vágynak, és amit meglátásom szerint jelenleg egyedül nem képesek elérni. Mert tudja, éppen saját magunkat képtelenség a hajunknál fogva kihúzni a vízből. Abszolút látok reményt az ideális megoldásra, de azt biztosan nem levelezésben adják. Viszont egy gondolkodás elindulhat általa. Ha úgy érzi, van bizalma felém, keressen meg, nem érdemes tovább ölnie a lelkét azon, amihez meglátásokat, véleményt kaphat. Minél hamarabb jutunk el ehhez a ponthoz, annál hamarabb indulhatnak el a megoldás felé. Drukkolok, hogy így döntsön.
    Üdvözlettel: Major Klára
    Párkapcsolati és válóperes mediátor
    06-30-302-48-03
    www.mediacios-iroda.hu


Új válasz