kérdezte: Anonim 9 éve

Meddig tűrjek?

Tisztelt Klára!
Szeretném tanácsát kérni.Férjemmel 17 éve vagyok házas, kettő közös gyermekünk született és neki az előző futókalandjából van egy közel nagykorú.Ami a kérdésem lenne: férjem szerintem nagyon furcsán gondolkodik mint a párkapcsolat terén mint az élet egyéb területeit illeti.Én úgy gondolom ha házasságba lépek valakivel akit szeretek,akkor közös érdekből vezérelve 50-50 %-ban tesszük bele magunkat a kapcsolatba.Vannak tervek,célok.Munkás családból származunk és ott le voltak osztva a szerepek,magától értetődően.Tehát az a minta hogy elég a házassághoz annyi, hogy összekötjük az életünket hivatalosan és aztán mindenki megy a dolgára ilyen nincs.Azért sem,mert panelban lakunk,mert az én fizetésemre is szükség van, mert megváltozott a munkavilága,benne a gyermekes anyákkal szembeni előítéletek.Sajnos ezt a tényt ő nem tudja elfogadni, az együtt élés szabályait,nagyon megnehezíti és tönkre teszi a kapcsolatunkat.Mondok példát:gyermektartásdíj körüli probléma,apasági vizsgálat hiánya anyagi gondok miatt,együtt voltunk,menyasszonyaként nem kért segítséget és csak a végeredményt közölte,különkassza,mikor közli?házasságunk után 1 hónappal, gyermektartásdíjcsökkentés a második megszületése után:hagyjam békén,az ő pénze,igaz hogy nekem nincs miből főznöm a gyerekünkre,neki kínos az ügyet intézni,munkahelyek: én több műszak folyamatosban,gyes mellet is,még ő fix műszak szabad hétvégékkel,én fizikai munka ő irodai,segítségét kérem hogy a folyamatos gépezés helyett inkább segítsen,duzzog hogy mert a mamája így, meg a kolléganői úgy,de duzzogva beszáll a közösbe,tessék-lássék módjára és csak annyit amit muszáj.Felmondok mert nem bírom a terhet,hisz a gyermekeim miatt választás elé kerülök,állandóan kavarni nekem,ő meg semmi,meg miatta,mert ő ugyan nem hajlandó áldozatokra ÉRTÜNK.Én vagyok a munkakerülő, a lusta,a válogatós,meg pénzéhes.Holott csak annyi lenne hogy többet kéne velünk foglalkozni mint a géppel.Válás mondom én,mert elegem van hogy közel 40 évesen még mindig állást keresek,holott lehetett volna normális életem, ha nem jövök utána,így mindig nekem kell alkalmazkodnom,áldozatot hoznom.Ha elhagyom betart,hátat fordítva nekem és a gyermekemnek,békés úton szóba se jöhet,holott ő az aki beismerte nem tud adni szívből, önként,csak muszájból és hogy betömje a számat.Tolerancia sehol.Amikor szükség lett volna hogy velem legyen terhességek idején,mert koraszülöttek lettek a sok vita miatt,minek?Úgy gondolta az asszonyoknak ez a dolguk,megbirkózni a helyzettel,mit segített volna ha velem van?Meg különben is,nem bírja elviselni ha egy pali túrkál bennem,mégha doki akkor sem.Persze mondhatnám én is, hogy őt meg nő katéterezte anno mikor beteg volt,ez a na és?, jó kategória ugye.A gyermekeit egyszer látogatta meg a kórházban,holott az idősebbik majd 1 hónapot töltött el a kórházban.Minek menjek?3 óránként jártam szoptatni hozzá,mert engem előbb kiengettek,2 hét alatt egyszer kísért vissza,friss császárral a hasamon és nem bikini vágásról beszélek.Újra: mit tudott volna csinálni ha rosszul leszek az úton?A kisebbik gyermekemnél 1 utcányira voltam a munkahelyétől,mikor vártam egy sürgősségi vizsgálatra mert gond merült fel.Át jött?Nem, minek?Amúgy egyéb saját érdekű ügyeiért mindig el tudott szabadulni.Meglátogatni ebédidőben,hétvégén minek?Dupla császárral a hasamon,1 hónaposan télen buszozzak a gyermekkel,holott neki belefért volna az idejébe elvinni a a másikat oviba.Nem, mert nem szeret forgalomba vezetni,neki elsőnek kell lenni az úton,szalonozva akár.Jelenproblémát említve.apasági vizsgálat újbóli felmerülése,hisz indokolatlanul sokat fizet,a saját háztartásában lévőkön meg spórol,szóval megteszi,anno nem vállalta fel,mert a lány kicsapongó életet élt mellette és a pletykák ugye...,az övé mint kiderült,én vagyok a hibás mert fölös pénzkidobás volt,holott ő végig tudta,érezte,akkor miért tagadott?Ennek költségét kellett volna feláldoznia,ehelyett elverte elektronikai cuccokra a spórolt pénz többi részét,ha már hozzá kell nyúlni jelszóval,milliós pénz.Nekem tb-ét?Nehogy már ő fizesse?A szex:függőség egyenlő pornó.Neki kevés amit kap,volt ez a felállás idáig,az hogy amikor alapon lehetőség lett volna rá,akkor is inkább a gépet választotta,sokszor titkot sem csinálva belőle,dacból,mert nem beszélünk, ezért úgy se lesz semmi indokkal.Próbáltam adni,most meg sok,bennem a hiba mert nem teszek eleget,és ő nem bírja a tempót,biztos ez az ára hogy nem pornózik annyit.De ettől függetlenül becsúszik 1 nap alatt 2 együttlét is gond nélkül,máskor nem megy napokig.Persze ezt is úgy tálalja hogy sokszor csak azért van velem, mert fél nemet mondani,mert kiakadok.Ha adja a jeleket napközben,és este meg elzavar,mondván álmos lett,persze,de csak akkor amikor lehetne,gépezni nem álmos.Akkor miért hiteget?Közeledek az a baj,ha nem az.Mindezek ellenére állítja,szeret és nem tudja miért ragaszkodik hozzám,holott már elege van a kapcsolatunkból,nem érdekli a házassága.Annyit kér ne veszekedjek,ő meg próbálkozik a kedvemben járni,de nem értem-értünk teszi, hanem csak úgy mert muszáj,meg én megkövetelem.Meddig lehet ezt még tűrni?Tényleg elégedjek meg azzal ami van?Hagyjam hogy kihasználjon,érdekből legyünk együtt és még csak nem is emelhetem fel a hangom ha magányosnak érzem magam?Ahogy fütyül úgy táncoljak és ehhez még vágjak jó pofit?Nem ezért mentem férjhez,bíztam benne,én úgy érzem visszaélt vele és hazugságból,önérdekből házasodott.Kommunikáció persze nulla,nem szeret beszélgetni,barátja sincs,családjával is csak amit muszáj,anyukájával is haragban van.Ön szerint mit tegyek?Tényleg én vagyok a sok és követelőző?Rosszul gondolkodom?
Köszönöm válaszát.

0 ember szerint jó kérdés

10 Válasz

  • 10 fitospanni Jó válaszadó mondta 9 éve | válasz erre: 8

    !

    Én ezt most arra az esetre javasoltam, ha más megoldás nem marad, és elhagyni kényszerülnél, és a saját lábadra állni.

  • Országbíró Zoltán

    9 Országbíró Zoltán Jó válaszadó mondta 9 éve


    Tisztelet Kérdező!


    A döntéseket a végén Önnek kell meghoznia.

    Család megőrzését szolgálja a családon belüli reálmediáció program, amelyben a megkötött egyezség önkéntes betartása megőrizheti a bomlónak induló házasságot, élettársi kapcsolatot!

    Pszichológus - válási mediátor - jogász áll az Önök segítségére is!

    www.valasintezet.blog.hu/

    www.szakertok.wordpress.com


  • 8 A kérdező mondta 9 éve | válasz erre: 7

    !

    Szia.
    Igen tudok arról a lehetőségről.Ezt is átrágtuk,benne van abban is már hogy ingázzak,de nem ad rá garanciát hogy nem lesz féltékeny,tehát hallgathatom tovább a hülyeségeit.Én sem bízom benne és okot is adott.Nem dolgozom,így könnyebb lesz lépni,engem ide nem köt semmi egyéb,amúgy is utáltam mindig is itt élni,én zöld párti vagyok és nem a szürkeségé.Igaz a kényelem néha jó,de biztos út a depresszióba.Bárhova megyek is ott is van Munkaügyi Központ a közelbe,de őszintén szólva már nagyon nem erre vágyom,2 évente vagyok szinte ott,ettől is vagyok a legjobban kiakadva,hogy amikor tudja jól hogy nehéz munkát találni és fontosnak tartja hogy keressek,miért dől hátra és pipálja ki hogy ennyi elég?Nem érzi hogy pont olyankor kéne odaállni neki is,ehelyett akadályokat gördít elém,amikor már látja hogy kezdem jól érzem magam a bőrömben.És tudja mivel tud visszarántani,az pedig a gyermekeim,eszköznek használja őket,fegyvernek ha úgy tetszik.Ja és azt nem is mondtam az hogy ebben a városban maradjak ő azt nem fogadja el,mert ha kicsit is normálisan tudna gondolkodni,akkor a gyermekeinknek talán így tudnánk a legkisebb sérülést okozni.Nem beszélve arról hogy számomra is megkönnyítené az elhelyezkedést, ha nem kéne a gyermek felügyeletét idegenre bíznom.Látom a környezetemben hogy működik így is,de ő köti az ebet a karóhoz,ha nem leszek a csicskája, akkor ő ugyan nem lesz partner és látni sem akar és nem könnyíti meg a dolgomat.Szerintem meg az is benne van hogy nem szeretné látni hogy találok esetleg nála jobbat.Köszi a segítséget.

  • 7 fitospanni Jó válaszadó mondta 9 éve | válasz erre: 5

    !

    Szia, vedd igénybe a Munkaügyi Központ segítségét is, ott is járnak dolgok Neked, főként akkor, ha nem dolgozol. Most állásban vagy? Ha bizonyos távolságon túlra találnál munkahelyet, havi 100 E Ft költségtérítést vehetnél fel például.

  • 6 A kérdező mondta 9 éve | válasz erre: 2

    !

    Kedves Jounder!
    A betartás abból lenne gáz,hogy a gyermeket is dobná,na most egy kisiskolás még nem sokat fog fel abból hogy az apja miért nem akarja látni,hisz ő ragaszkodik hozzá is,csak hozzám húz jobban.A nagyobbik is ez,semmi bizalma felé,hisz magas normát állít fel irányába,mert okos kisgyerek.Amúgy meg semmibe nézi őket,a parancsolgatáson kívül nem sok jó szót kapnak az apjuktól.Pont ez a lényeg, hogy mostanra eljutottam arra a szintre hogy már felmértem nem szeretnék így megöregedni,rabszolgatársadalomban,elnyomásban,megalázásban.Igen ettől lehet még a magány is jobb.Az biztos hogy nem jó példa a gyermekeink számára.Sajnos a nagyobbikat már félig " megmérgezte " ezzel az önző viselkedéssel,nagyon sokat lemásolt az apjából,de egyenlőre nem tudom meggyőzni hogy velem tartson,hisz a számítógépes érdek nagyobb az apja irányába,még akkor is ha egyébként fél tőle és sok a konfliktus köztük.Mondá a mondás,két dudás egy csárdába szitu az övéké.Családom szerint idő kérdése,meddig bírják egymást,de volt rá tavaly nyáron lehetőségük kipróbálni egymást és akkor nagyon jól megvoltak,hogy hosszútávon működne-e?A másik: találnék -e hozzám valót?Bár vidám,könnyen barátkozó típus vagyok,van hogy ezt félre is gondolják és az jön le hogy akkor esély is van.Sajnos a párom mellett kevés lehetőségem van a jókedvűségre,mert ő a morcos,negatív kategoria,én meg a melegszívű pozitív.Hogy is illenénk össze? A lehetőségeimet kutatom,hol lehetnék boldogabb,addig meg...lesz ahogy lesz.Ja,a páromról még annyit,lehet azért is ilyen,mert gyakorlatilag mindig Őt hagyták el,még én is,a házasságunk felmelegített kapcsolatra épült.Ezért is voltam vaksi hogy bizalmat szavaztam újra,amikor már egyszer pont ezért hagytam el.De jól titkolta hogy nem lett kutyából szalonna,csak amíg meg nem szerzett,onnantól kezdte adagolni a csodás viselkedési formáit.Évről évre mindig egy újabbat,mostanra kiürült a tára,minden oldalát megmutatta milyen is ő valójában,Mondtam neki jó színdarab volt,köszöntem az előadást,de ráadást nem kérek és ne várja hogy megtapsolom,mert siralmas.Megspórolhatott volna nekem 17 évet, ha őszintén az elején ezt bevallja hogy így gondolkodik.Válasz:nem tartotta fontosnak elmondani,mert neki ez a természetes,nem gondolta hogy nekem nem.Akkor mi alapján is döntött úgy hogy elvesz feleségül?Csak érdek lehet semmi más,mert ha őszinte szívből szeretett volna, nem lett volna sok mindenre képes,amit még el sem meséltem,sokkal durvábbak.Szerinte nem csak érdek,de benne volt és nem tagadta.Jó fej nem?Mindegy is már.Köszönöm szépen hozzászólásod,tanácsod.

  • 5 A kérdező mondta 9 éve | válasz erre: 3

    !

    Kedves Fitospanni!
    Jól beszélsz,ezt kellett volna,Ő valóban nem az én emberem.Sokat leadtam én a saját normáimból azzal, hogy elköltöztem vele egy másik városba,hogy feladtam az álmaim ami pld.egy saját kertes ház ahol én is kiélhetném az én hobbimat, a kertészkedést,a természet közelségét,munkahely az első szakmámban,mert azóta kényszerből lett egy másik hogy munkához jussak.Szóval ezért gondolom, ha én áldozatot tudtam hozni a kedvéért,joggal várhatom el hogy ő is tegyen ugyanígy,próbáljon alkalmazkodni hozzánk és ne csak az ÉN képe domináljon.Én se piszkálnám ha normális emberként tudna viselkedni,és nem lenne ilyen önző.Ami nagyon fájó hogy a gyermekimet el kéne szakítanom egymástól,hisz a nagyobbik kizárólag érdekből maradna édesapjával,mert róla azért tudni kell hogy okos,értelmiségi ember,magas iskolával.Ezt használná ki a gyermekem,meg ugye a közös számítógép mánia fűzi hozzá.Persze ezt is megkaptam miért nem tanultam én is tovább,akkor nem kéne fizikai munkát végeznem.Nálunk nem volt lét kérdés,csak a szakma.Most meg pénz kérdés,miből,ugye?Muszájból nekem ne csinálja,ha önként nem megy,mert nem érek még neki ennyit hogy ne muszájból kelljen?Az a baj, hogy ezt tudom hogy visszakapom, ha legközelebb szólni merek,az örök elégedetlen néven.Na ezért nem kell ilyen formában.Csipegetek,honnan tudok segítséget kapni,és ahol a legbiztosabb arra indulok,bár a gyermekeimet nagyon sajnálom,hisz nem azért szültem 2-őt hogy külön nevelkedjenek.Azért köszönöm tanácsod,ki tudja még bár mi lehet?Csak dönteni kéne melyik a jobb út,?

  • 4 A kérdező mondta 9 éve | válasz erre: 1

    !

    Tisztelt Klára!
    Igen,ismerem a mondást.Ha akkor mindjárt ezt az oldalát mutatja,bizonyára nem járok vele 2 évet.Minden akkor bukott ki amikor megvette élete első számítógépét,akkor kezdett kifordulni magából,és amiért szakítottam vele ez a fajta tiszteletlen viselkedés és elhanyagoltság érzés volt,amit tanúsított felém és a nagyszülei felé,akik befogadták,mert nem jött ki a szüleivel.A szakításom akkor véglegesnek indult,rá 1 hónapra összejöttem egy fiúval,akivel élettársi kapcsolatban is éltem addig, még a párommal újra képbe nem jött.Az a fiú inkább illett volna hozzám,amit a páromból hiányolok, az meg volt abban a fiúban,csak borzasztóan féltékeny volt és néha már már gyerekes,miatta is kerültem párszor igen kínos helyzetbe a viselkedéséből kifolyólag.Aztán a szakításunk kissé durvára sikerült, hisz részegen kezet emelt rám,arcon vágott,na akkor lett vége konkrétan.A párommal utána fűztem komolyabbra a kapcsolatot,addig csak néha beszéltünk pár szót és bár én kértem tőle legyünk csak élettársak,mikor felhozta az esküvőt,ő ebbe nem ment bele.Pont ezért mert bizalmatlan voltam.A korára,meg a hivatása által adta pozitívnak mondott lakhatás előnyei miatt.Úgy hogy nem egyszer vágtam hozzá hogy miért is hittem neki hogy változott,hisz mi azon felül hogy találkoztunk,leveleztünk is,de semmi nem utalt erre a fajta viselkedési formájára.Másfél évig voltunk külön,abban az időben lett a gyermeke is aki után fizet,újbóli összemelegedésünk fél évére meg is lett az eljegyzés,majd félév után az esküvő.Tehát sok időm nem volt újra megismerni.Igen,felmelegített káposzta,akkor kellett volna erősnek lennem és kitartanom az elveim mellett,de elgyengültem.Így jogos a mondás is.A baba kérdést is számtalanszor megkérdeztem,és a legutolsó válasza annyi volt nem tartotta fontosnak,belőle hiányzik az apai érzés,de ez mai napig így van,különben nem bánna velük olyan negatívan.Az is igaz, hogy nem vette komolyan hogy elhagyom,de ennek ellenére mindig ígért hogy megpróbál változtatni a viselkedésén,bár volt olyan állítása is hogy inkább vesszen a család mint hogy a gépet elhanyagolja,neki elég ha a háta mögött molyolok.Nem gondolta hogy ez nekem kevés és nem gondolta úgy hogy neki többet kéne adnia mint hogy jelen van az életünkben és kifizeti a rezsit.Ment is 3 hónapig,aztán mikor elült a vihar úgy látta,visszaállt minden,és ez nem egyszeri eset,sokadik.Az hogy felnézne rám ha dolgoznék?,hát megtehette volna eddig is.Mivel ő úgy gondolja hogy elvárható egy feleségtől hogy beszálljon az kasszába és a kiadásokba,ez neki nem okozott különösebb örömforrást,szépen gyűjtögette a pénzét,és éltünk a fizumból,a rezsit kifizette,de az összes többit elrakta, még a családi pótlékot is,nagyon ritkán vásárolt utána a konyhára vagy akár a gyerekeknek.Még akkor is inkább beleszólt miket veszek,meg mennyiért.Sőt azt is megkaptam hogy ha nem kap elég szexet megcsal.Hogy? mikor? mint írtam az én szakmámban nincs hétvége,össze-vissza műszak van,még rész munkaidőben is.És én nem lehettem fáradt,még akkor sem, ha tudta hogy több száz kg-ot emelgettem egész nap.Semmi becsület.Akkor most ezek után hogy is remélhetném hogy nem ez lesz?Jobban felnézne ilyen hozzá állással,csak a pénz számít és ne kelljen eltartania,meg ha nem vagyok itthon, addig is nyugiba játszhat.A megcsalás felvetése óta a bizalmam is oda,mert számtalan eset bizonyítja, hogy amiben ő bennem a szálkát keresi,abban ő a hunyó,és bár tagad,visszagondolva akár lehetett is,az akkori magatartásából kifolyólag.Érzelmileg fokozatosan távolodtam el tőle,de az utolsó szalmaszál amit idén tavasszal művelt velem el is szakította azt.Megalázott mint nőt,holott erre is fény derült azóta, hogy benne van a hiba,csak rám vetítette,ehhez nagyon ért,mindig az övé az utolsó szó.Ezt ő tudja is,nem titkoltam el,erre ő is azt válaszolta már ő is inog régóta és volt hogy ő kérte váljunk el.Nem mentem bele,mert a gyermekeimet nem adta volna,egyedül engem rakott volna ki a lakásból,hisz nem saját, bérlemény.Neki nem kell saját,nem éri meg,meg különben is nem akar dolgozni benne,főleg ha kertes.Nászúton se voltunk.A közös kettes program se jöhet szóba,kértem többször.Nem akar velem lenni,mert úgy is csak összevesznénk,meg fölös pénz kidobás,mert mit is csinálnánk,túrázni nem,sétálni nem,mozi esetleg.Meg akkor beszélgetni is kéne,na azt meg főleg nem.A gép nélkül meg amúgy se bírná több napig,minden hova viszi magával.Így hát vele kapcsolatban semmi jövő képem nincs,mert amit én szeretnék,azt ő nem.Inkább vett nekem is számítógépet csak kevesebbet zargassam érte és megőrizhesse a magánszféráját,de ő nem titkolózik.Azt gondolja ezzel megoldja a problémánkat, ha olyat vesz ami a kapcsolatunk romlását idézte elő.Nehéz olyan változást elfogadni amiről tudom nem nekem szól,a kapcsolatunknak,mert elmondta,hanem kényszerből,csak azért hogy ne tudjak mibe belekötni,a béke kedvéért.De Ő ettől nem lesz más ember,nem fog jobban szeretni beszélgetni,kirándulni,kettesben maradni velem,gyerekekkel jobb kapcsolatba kerülni,nem féltékenykedni,megalázni adott esetben stb. Vagy belenyugszom ebbe és valóban kapcsolaton belül leszakadok róla és nem foglalkozom a kritikáival,nem engedek az érzelmi zsarolásainak és élünk együtt, de mégis mindenki a maga útján,de ez meg milyen?vagy rászánom magam és elhagyom,és megpróbálom egyedül,mert az hogy őszintén közös, az nálunk nem fog működni, mert nem hagyja és mert érzelmeink sincsenek már,részemről semmi, részéről se hiszem hogy sok, ha inogóssá vált,akár mit is állít.Inkább megszokás,társfüggőség.Inkább enged, csak ne maradjon egyedül.Lassan 2 éve külön alszunk,nem csak ezért,egy volt betegsége amiatt is, menet közbeni negatív történések miatt aztán nem kívánok mellé visszafeküdni.Megváltoztak az alvási szokásai is ami újabb konfliktus forrás lehet,így legalább ez miatt nincs annyi.Mindenesetre köszönöm a válaszát és jó tanulság,hogy tényleg nagy butaságot csináltam amikor mellette horgonyoztam le,adtam neki újabb esélyt.Nem is tudom megmagyarázni az okát még magamnak se.Talán a külsőségek vonzottak benne jobban akkor...,ma már az sem,mert elhanyagolta magát, a sok gépezés áldásos hatása révén.
    Még egyszer köszönöm kedves válaszát.

  • 3 fitospanni Jó válaszadó mondta 9 éve

    !

    Szia Kérdező!
    ".Ami a kérdésem lenne: férjem szerintem nagyon furcsán gondolkodik mint a párkapcsolat terén mint az élet egyéb területeit illeti.
    (...) Meddig lehet ezt még tűrni?Tényleg elégedjek meg azzal ami van?Hagyjam hogy kihasználjon,érdekből legyünk együtt és még csak nem is emelhetem fel a hangom ha magányosnak érzem magam?Ahogy fütyül úgy táncoljak és ehhez még vágjak jó pofit?Nem ezért mentem férjhez,bíztam benne,én úgy érzem visszaélt vele és hazugságból,önérdekből házasodott.
    (...)Ön szerint mit tegyek?Tényleg én vagyok a sok és követelőző?Rosszul gondolkodom?"

    Nem, és Neked a saját világképedhez kell társat találnod. A házasság előtt kell jó alaposan jobbról-balról megnézni, hogy ő alkalmas-e a TE társadnak. Ez a férfi nem az, és csak későn derült ki. A saját normáidat nem tudod feladni, próbálj meg érvényt szerezni nekik. Ha nem megy a férjednek ez belső késztetésből, akkor tegye meg muszájból; követeld meg tőle azokat a dolgokat, amikből nem akarsz alábbadni. Ha ez sem megy, akkor tervezd meg nélküle az életedet, hogy hogyan állhatnál a saját lábadra, illetve hogy az eredeti családod segítségét mennyire tudod ehhez igénybe venni.

  • 2 Jounder Jó válaszadó Jó kérdező mondta 9 éve

    !

    Kedves Kérdező! Nagyon sajnálom a helyzeted. A férjed önző és élősködő. Mivel lenne rosszabb, ha elhagynád és "betartana"? Mivel lenne rosszabb? Csak neki lenne rosszabb, ha otthagynád !!!
    Én már a leveled töredékért sem lennék vele. Jól beválasztottál. Szerintem, ha Ti megéltek nélküle akkor hagyd ott, de végleg.
    Lehet szépíteni a dolgokat, de nem érdemes. Megváltozni nem fog csak rosszabb lesz és öregebb. Így szeretnél éni 50 éves korodban is? Őt nem kötelességet ellátni, kiszolgálni és hallgatni a fenyegetőzését. Van gyereked akit kiszolgálhatsz. Lépj ettől minden jobb. És a gyerekeidnek sem jó, ha egy ilyen link ember a példa aki mellett lestrapáltnak és boldogtalannak látnak.
    ne legyél balek többé !!! Szívből kívánok Neked jót és sok szeretetet mással !!!

  • Major Klára

    1 Major Klára Jó válaszadó mondta 9 éve


    Kedves Ismeretlen,
    A tűréshatár mindenkinél máshol van, egész egyszerűen amiatt, mert mindannyiunkat más fából faragtak. Más mintákat hozunk otthonról, más a személyiségünk, mások a körülményeink, a lehetőségeink. Emiatt csakis Ön döntheti el, mi befolyásolja azt, hogy egy olyan ember mellett él, akiről valójában nem is tudom, hogy ismerte-e megfelelően ahhoz, hogy a holtomiglan-holtodiglanhoz igent mondjon neki. Olyan meghatározó kérdésekben vannak jelenleg problémái vele, ami miatt nehéz eldöntenem, miért épp mellette horgonyzott le, miért szült neki két gyereket, mikor már az első előtt is annyira elképesztő dolgok történtek, ami komoly megfontolásra kellett volna, hogy késztesse. Viszont tizenhét év, az tizenhét év, sutba dobni nagyon kár lenne, pláne azzal a keserű fájdalommal, ami most árad a soraiból.
    A munkája kapcsán értem én, hogy a teher miatt mondott fel, ám ezzel a kiszolgáltatottságát növelte. Gondolom azt várta, ekkor a férje végre felfogja, belátja, hogy másként szeretne családi életet élni. Hogy többet szeretne a gyerekeivel törődni, és ehhez az ő megváltozását várja. De miért is? Hiszen ezt az embert választotta, ezekkel a tulajdonságokkal. Azt írja, az ő részéről a tolerancia nulla, az Ön részéről meg annál több. Anno egyáltalán megemlítette neki, hogy egy hónap alatt miért csak egyszer járt a babánál a kórházban? Vagy ez a keserűség jól összesűrűsödve most ömlik ki magából? Ha mondta, és nem volt válasz, ha nem mondta, és most jut eszébe, szinte ugyanazt jelenti, miszerint nem beszélték meg érdemben a problémáikat. Egyszerűen mindketten felteszik a saját lemezüket, nem hallják már, mit mond a másik, emiatt az előrehaladásuk a semmivel egyenlő. Így maradtak szépen abban a gödörben, ahová letornászták magukat. Nem tudom, ismeri-e azt a frappáns közmondást, hogy mindenki olyan virágot szagol, amilyet szakított. Ez jutott a történetükről eszembe. Nem kötözködésből mondom, de van-e olyan dolog, ami a párjának sok lehet? Nézte-e már ebből a szemszögből a történetüket? Furcsa, hogy a futó kalandból született gyerek tartásdíjának csökkentése ügyében nem megy bele a konfliktusba, de azt írja, Önnel kapcsolatban szinte mindent lesöpör az asztalról. Tán nem azért, mert tudja, hogy Ön úgysem lép? Kicsit morog, aztán minden megy tovább? Azt is értem, hogy a válás szót emlegeti, bár nem hiszem, hogy igazából erre vágyna. Inkább egy törődő, figyelmesebb férjre, aki éppenséggel a mostani, nem? De még a válóper megemlítése sem volt elegendő, hogy változzon az életük. Nem is csodálom, mert egy lakásból, egy fizetésből szinte lehetetlen lenne megoldaniuk a különköltözést, az életük fenntartását, és valószínűleg ezzel a férje is teljes mértékben tisztában van. Talán nem innen kellene megközelíteni a problémájukat. Elsősorban önállósodásra buzdítom, hogy jelentősen kevésbé legyen kiszolgáltatott. Egy munkahely nem kizárólag kínszenvedést jelent, lehet csökkentett óraszámban is dolgozni, ami mellett maradna megfelelő ideje a gyermekeire. Amikor kilép otthonról, azonnal maga mögött hagyja a bajait. Ki tudja, micsoda klassz munkatársakat hozna Ön elébe az élet? Sikereket, dicséreteket, amelyekben visszaigazolást kapna arról, hogy értékes, hogy becsülik és szeretik. Akkor otthon a férje egy megváltozott nővel találkozna, és elkezdene másként tekinteni magára. Próbálja meg. Én inkább az elszürkülést, az elfáradást látom a történetükben, és nem feltétlenül a házasságuk tönkremenetelét. Például egyetlen szót sem ejt arról, van-e egyáltalán olyan pillanatuk, ami kizárólag kettejükről szól? És itt most nem a szexről beszélek, hanem egy sétáról, egy moziról, egy kirándulásról. Jót tenne, érdemes lenne a változtatáson gondolkodni. Nem reménytelen.
    Üdvözlettel: Major Klára
    Párkapcsolati és válóperes mediátor
    06-30-302-48-03
    www.mediacios-iroda.hu


Új válasz