kérdezte: mszoni 10 napja

Légből kapott a másik okolása?

Kedves Szakértők!
Én az a típus vagyok aki folyamatosan fejlődik, változik. Párom viszont úgy van, hogy elvan.Amikor annyira eltávolodok tőle, és megérzi, hogy bajban van a kapcsolatunk, akkor elkezdi anyut okolni, hibáztatni, Nem nagyin tudok vele dolgokat megbeszélni amit kellene, mert kritikának vagy támadásnak veszi és visszatámad. Volt annak idején, hogy rosszul kezeltem és nem úgy sült el a dolog. Légből kapottnak neki így jó valamiért, hogy anyut veszi elő és ő a hibás? Sokat olvasok, de miért nehéz nekem olykor magamtól rálátni? Bűnbak , más hibáztatása. Vlamikor addig csavarja, hogy neki legyen igaza. MAga igazát mondja, hajtja, meg se hallgatja a másikat. ha mondok neki egy esetet, vagy mi miért távolít tőle, azt mondja ezért meg ezért oka volt rá és igenis igaza van. Lehetetlenít a beszélgetést. Változtam, másként érzékelem. Távkapcsolatban élünk, valahogy az utóbbi hónapokban már olyan, mint volt. VAgy én élem meg másként. PRóbálom megérteni, rájönni dolgokra, most nem tudom miért nehezebben megy. Általában cikkek segítenek, de jó lenne magamtól is. Én változtam az biztos, lehet, hogy ő is csak nem jó irányba? Régebben is negatív tudott olykor lenni, de az utóbbi hónapokba egye jobban. Nehéz lett vele. Le tud meríteni ha olyanja van. Mi ez? Valamibe nincs is a helyzet magaslatán valamikor ő se tudja a választ. Értetlenkedik. Sajnos olyan is tud velem lenni, mint vele voltak a szülei. MIért? Mondja, mondja, jóakarásból, óvásból, intésből. Annak szeretne látni, mint voltam annak idején. Van megérzésem, de nem tudom megmagyarázni.Nem tud mit kezdeni, hogy erősödtem? Változtam, gondolataim, észleléseim. Ő ragaszkodó, csak sajnos le is merít. Nem tudom hogyan tudnám elfogadtatni vele dolgokat. Megértse és elfogadja, és ne indulatosan, (lehet fájdalmában is) mást hibáztatva. Vagy a dominanciáját, irányítást gy akarja magánál tartani? Aranyos tud ő lenni, jókat lehet vele beszélgetni, csak arról nem amiről kellene. Örül nekem, ragaszkodik, csak beszélni nem lehet vele. Mitől fél?

0 ember szerint jó kérdés

15 Válasz

  • 15 Petúnia Jó válaszadó mondta 3 perce | válasz erre: 14

    !

    -Ügyesen- cselekvő, SORSÁT IRÁNYÍTÓ csak akkor tudok lenni, ha mércém nem magas, hanem emberi, akkor én is emberséges maradok, nem gőgös lenéző, aki nem éri el, amit kitűzött, de tagadja, csak mégis makacskodik, ezért kikészül, összeomlik, lusta, majd a felelősséget másra nyomja, hogy egyrészt, nem ő a hibás, másrészt tessék már őt továbbra is reptetni..., kényeztetni, betolni az álomvilágba, a Paradicsomba, ami már akkor is elbukott, mikor megvolt, épp a kényelem miatt..

  • 14 Petúnia Jó válaszadó mondta 16 perce | válasz erre: 12

    !

    Az önkritika cselekvő felelősségvállalás a dolgaim, sorsom alakulásáért, mert hiába meg van írva, mi lesz, mi lehet, de nem nélkülem fog megtörténni, illetve nélkülem nem fog, passzív nem maradhatok, csak a másikra várva. Ha passzív maradok, bevonzom a vádaskodókat, illetve bármilyen egyéb bántalmazót. Piszkálnak, hogy kimozduljak kényelmi, a rossz-mentes tündérvilágról álmodozó, ám boldogtalan zónámból. Ezért vonzotta be a mama a már általában túlzó típusú vádakat, bűnbaknak tevést, mert nem vállalt felelősséget sorsáért, ahogy Ön sem, ahogy párja se, csak kivetít egy magához hasonlóra, egyezőre.

  • 13 Petúnia Jó válaszadó mondta 23 órája

    !

    A párja viszont szintén önvád miatt vetít ki -vádol, bánt, sérteget- megkönnyebbülési, feszültségoldó céllal. Tehát, amivel a mamát vádolja, vagy Önt, azzal magát, csak öntudatlanul.

  • 12 Petúnia Jó válaszadó mondta 23 órája

    !

    A másik okolásában mindig van valami részigazság -hisz a világ csak tükröz, minket vissza, ugyanakkor akiben az önvád lakozik, azt nem lehet másképp letükrözni, mint túlzóan, hisz maga felé is túlzó, azaz túlzóan vádolja magát, az önkritika bőven elég, de akinek az nincs, az szokott önvádban élni, mivel amit elfojtok, tagadok, az leural, tehát megnövekedett változatban él bennem, körülöttem-, de sose annyi, mint amennyit a vádaskodó kigondol, kifantáziál, rémeket látva. Tehát annyi részigazsága van a vádnak, hogy a mama nem rendelkezik önkritikával, tehát felmenti magát a felelősség alól.., megoldást csak másoktól vár.

  • 11 Petúnia Jó válaszadó mondta 3 napja

    !

    "csak beszélni nem lehet vele. Mitől fél? "

    Kedves Kérdező!

    Ahhoz képest, hogy pedagógus szülő gyermeke, kapcsolati készsége nulla -egy növényé, rovaré is fejlettebb-, beszédkészsége csak akkor működik, ha a családjára panaszkodni kell. Attól nem fél. Talán így van ezzel a párja is. Nem kell annyira félni, hogy téved, hogy hülyeséget ír. Talán épp a pedagógus szülő miatt ilyen? Magas a mérce otthon? Esetleg az én mércém tűnik magasnak? Lehet vitatkozni vele! Érvek, ellenérvek, egyetértés, van rá mód itt. Néma gyereknek anyja se érti szavát, mondják. Valamit azért böffentsen már néha, ha már ilyen sokat írtam, van miből mazsolázni..

  • 10 Petúnia Jó válaszadó mondta 3 napja | válasz erre: 9

    !

    Másrészt szeretik megmutatni, hogy ők megtehetik, hogy nagy-lábon élnek és másokra sokat költenek, hogy ő urak, közben jól tönkremennek anyagilag. Móricz regények ajánlottak a dzsentrikről.., Úri muri, Rokonok. Magyarországon erős a dzsentri tudat. Mikszáth műveit is ajánlják róluk.

  • 9 Petúnia Jó válaszadó mondta 4 napja | válasz erre: 8

    !

    Még a sorsot átmenetileg kikerülő, de megleckéztető, bölcsebbé tevő útról el kell mondani, hogy egyrészt ezek kábítóan, szédítően csábítóak, könnyű, gyors sikert ígérnek, tehát ördögien ravaszok, másrészt ott megtanulom, hogy én se tudom elkerülni a rosszat, gonoszt, sőt az ördögöt se, nem tudom megvédeni magam tőle, s én magam se vagyok jó, ezért nem várhatom mástól se, hogy hibátlan, bűntelen legyen, így az okolásról le tudok szokni, de ha mégse, jön az újabb, csalis leckéztetés.

    A másik ellentmondás, hogy azt írtam, az elkényeztetett, gazdag az mohó, tehát LÁTSZÓLAG nem spórol. Kétféle módon élnek, egyik oldalon szórják a pénzt, a másikon igénytelenségig spórolnak. Valahol nekik is kell ügyelni a bevétel, kiadás egyensúlyára. Aki a ruhán, bútoron, házon, szappanon, gyermekén stb. spórol, az az evésre költ sokat, általában, és rokonokra, ismerősökre, de van, aki csajozásra, pasizásra..is, meg autóra..stb. Kényeztet, magát is, mert szeretetéhes, hízelgést akar, elfogadást, általa istenítettektől, no meg protekciót is remél (gyakran esnek pofára, legalábbis nem azt kapják, ami jó lenne). Megesik, hogy rangkórság miatt csinálják, rangban lévőket etet stb., ez mindenkinél megvan így vagy úgy, vagy másképp gürizik nekik ingyen, ajánlom Az úrhatnám polgár-t Moliére-től.., Kállai Ferenccel, sokat lehet nevetni, és A fösvényt , és a Tartuffe-öt, utóbbit is szintén Kállai Ferenccel..
    Másrészt, aki igénytelenül öltözik, nem mosdik stb., a szexuális zaklatástól szeretne általa védelmet.

  • 8 Petúnia Jó válaszadó mondta 4 napja

    !

    Tisztelt Kérdező!

    Nincs olyan ősi vagy nem ősi tanítás, ami mentes lenne az önellentmondástól, ne csodálkozzon hát, ha nekem sem sikerült másképp.
    Minden ősi tanítás ránk bízza, hogy ezt az ellentmondást feloldjuk, logikával. Ha érthetőbb tanítást kapunk, elgonoszodunk, elsatnyulunk a kényelemtől, ahogy az ördög is, és az angyalok egyharmada, és minden ördögi, ravasz, ártó, megszállott ember, s most itt gonoszkodnak köztünk...

    Önellentmondás feloldása:
    Azt írtam, ahol bizalmatlan vagyok, sorsom bízni, de kilépni is. Ez azt jelenti, hogy alapvetően sorsom lenne, de mivel nem megy, haragom pusztító erőként dolgozik ott majd, ha maradok, ezért kell kilépni. Ki kell lépni, majd visszatérni. Bizalmat erőltetni nem szabad, az a tapadás, az ártó, elnyomó erő. Kapok kerülő utat, egy feszültségtől megszabadítót, tanítást, leckét (megleckéztet az élet), hogy bölcsebb legyek.
    Feszültté az tesz, hogy elvárás feszít bennem, azt hiszem, az élet egyszerű. Az elvárás tapasztalatlanság tehát, egyben gőg is. Egyszerűnek gondolom, mert vagy fekete vagy fehér, vagy jó vagy rossz, gonosz, együtt létüket tagadom. Felszínesség a neve, és az elkényeztetés következménye. Igen megvadít, de bűbájossá is ez tesz, azaz önistenítővé, legyőzhetetlenség tudatúvá, felsőbbrendűség tudatúvá. Ajánlom a tékozló fiú történetét a Bibliából, ahol is ahhoz, hogy az otthonát, apját megbecsülje, távolban a moslék evésig kellett eljutnia. Az otthon megbecsülése, a szülők tisztelete, enélkül lelki béke elképzelhetetlen. Ma is így van, aki nem evett menzát pl., vagy sose kellett a leckével korrepetítor nélkül küzdenie stb., nem fogja tisztelni a szüleit, épp azért, mert jó-dolgában, elkényeztetve elgonoszodik, elgőgösödik, elbutul, mindenen csak hőbörög, semmi se elég jó neki, mindent un, miközben elengedni se tudja azokat, őket, mert mohó, szeretetéhes, függő, csüngő.. Nem alakul ki céltudatosság, nincsenek megoldandó feladatok, unalmában gonoszkodik, mint az ördög és a démonok is, és minden ördögi, ravasz ember.

  • 7 Petúnia Jó válaszadó mondta 5 napja

    !

    Az Ön szüleit párja részéről érő vádaskodás, okolás tehát azt jelenti, hogy a párjának az Ön szülei által képviselt a sorsa, de fél, hogy csalódik.

  • 6 Petúnia Jó válaszadó mondta 5 napja

    !

    Tehát mi is az, hogy légből kapott, azaz képzelődés? Nem a helyemen vagyok, sorsomat megtagadtam, képzeletemben lehet számtalan szép tündér is akár, csillogó varázsvilág, ahogy ijesztő szörnyek is, egykutya..

  • 5 Petúnia Jó válaszadó mondta 5 napja

    !

    Ha bizalmatlanul állok valakihez, valamihez, kilépni dolgom, nem erőltetni a bizalmat, ami megvadít, bepánikoltat, kimerít, kikészít, felzaklat, megőrjít, válságba juttat, ami miatt rántok magammal másokat is, tapadok is.

  • 4 Petúnia Jó válaszadó mondta 5 napja | válasz erre: 2

    !

    Légből kapott=fantáziálás, képzelet, beképzelés, belső kép, elképzelés, pánik kép, azért nem realitás még, mert a hit teszi azzá, vagy szünteti meg, eldönthetjük, hogy engedünk-e a hitnek, de a hit a lelkiismeret, azaz a sors elfogadása, annak korlátait, de lehetőségeit is. Tehát van, aki lezuhan a lifttel, van, aki nem, attól függ, dolga volt-e beszállni. Aki pánikolt, nem volt dolga beszállni, azaz, aki nem bízott.... a sorsban. De nem bízhat, ha nem sorsa.

    -képzelődni, az vádaskodni, bizalmatlanul hozzá állni, az a sors elhagyása
    -csak a lelkiismeret, tehát a sorsfeladat szerinti döntés megnyugtató, azaz bizalmat szavazó=hinni tudó
    -tehát akiben, amiben nem bízom, nem is dolgom vele lenni, vele foglalkozni, szóval benne bízni nem dolgom, azaz nem sorsom-
    Persze ott van, hogy mi van azokkal, akik szép tündéreket látnak pl., az is tündérmesés élet elképzelés, azaz nem sors szerinti, azaz másoktól elváró csak, a tündérek egyben boszorkányok is..

  • Geist Klára

    3 Geist Klára Jó válaszadó mondta 5 napja


    Kedves Kérdezőm!

    Ez természetes, telik az idő a kapcsolatban és az Ön igényei változnak. Lehet, túl hosszú ideje vannak már távkapcsolatban. Gondolja meg, hogy van e még fejlődési lehetőség? Azt is át kéne gondoloni, Ön mennyire független az édesanyjától? Párjával egyeztessék újra kapcsolati igényeiket. Az, hogy ő támad, lehet elégedetlenség vagy figyelem felkeltési szándék is.

    Üdvözlettel: Geist Klára
    szakpszichológus
    gyakorlati kiképző családterapeuta
    párterapeuta
    szexuálterapeuta
    30 374 7495
    www.terapia-parkapcsolat.hu


  • 2 Petúnia Jó válaszadó mondta 5 napja

    !

    Légből kapott=önmagából, a lelkiismeretéből, de lévén a lelkem Isten is, ezért Istentől kapott, ettől még nem realitás, csak képes, szimbólumos beszéd

  • 1 Petúnia Jó válaszadó mondta 5 napja

    !

    "Ő ragaszkodó, csak sajnos le is merít. "
    Ezt tapadásnak hívják, nem ragaszkodásnak. Aki pánikban van, tapad, lemerít, (energia)vámpír, nyúz, zaklat, terhel.

    "Sajnos olyan is tud velem lenni, mint vele voltak a szülei. MIért?"
    A pánik, tehetetlenség, őrület ugyanazt hozza ki az emberekből, az okolást, bántást, felelős keresést, aki megoldja a gondot, nélküle, de csillagjegytől függ, nem szülői mintától, hogy milyen módon űzi a bántást (bosszút), legfeljebb a szülő egyező csillagjegy (típus), ezért tűnik egyformának. Karmikus/sorsszerű örökségünk, hogy a szülői, s egyéb ősök alkatát is örököljük így vagy úgy, hogy amit ő nem tudott megoldani, mi dolgozzunk rajta. Csupán bosszúnak számít az elvárás, nem pedig megoldás keresésnek, ahhoz kellek én is. Nem mer felelősséget vállalni, azaz dönteni, másra hárítja, aztán mégis csak a másikat okolja a bukásért. Legalul írom, hogy a bátorság az, ha merek tévedni is, ekkor tudok csak döntéseket hozni, különben bebénulok, bepánikolok, és embertelen leszek, gonosz, aki retteg a tévedéstől, bukástól.

    "Vagy a dominanciáját, irányítást gy akarja magánál tartani? Aranyos tud ő lenni, jókat lehet vele beszélgetni, csak arról nem amiről kellene. Örül nekem, ragaszkodik, csak beszélni nem lehet vele. Mitől fél? "
    A dominanciáját kedvességgel akarja megtartani, kihízelegni a jogot, ezért, míg azt érzi, ő a döntnök, kedves, -szenvedélyesen- örül, de mikor csalódik, megőrül, megvadul. A csalódástól fél, hogy nem ő fog dönteni, hogy csalódni fog, ha nem ő dönt, hogy nem neki lesz igaza, azaz, hogy téved!, mert neki az a döntés tetszene -látszólag!-, de mégsem ebben vele egyet értő valakit keres. Azért nem, mert a tudatalattija mégsem ért egyet a döntésével, azaz az igazi, elfojtott, börtönbe zárt, utált, bizalommal meg nem tisztelt énje, a lelkiismerete.. A tudatosság szintjén azt éli, vagyis próbálja sikertelenül megélni, amit mások várnak el tőle. Ha valamivel csak látszólag értek egyet, azaz félelemből!, akkor a tudatalatti direkt ellenkezőket keres, azokra tapad, miközben vehemensen, elnyomva próbálja meggyőzni őket arról, amiben nem is hisz, csak fél nem hinni.. Támad, aki fél. Az Ön szüleit is ezért támadja, mert ellenpólus, akikkel titokban egyetért tehát, ahogy Önnel is. Ám retteg a tévedéstől, az begörcsöltet, bepánikoltat, haragossá, butává, képzelgővé tesz (légből kapottnak ezt a fantáziaképet nevezik, a téves elképzelést, de attól még nem elvetendő, hisz a lélek nyelve, meg kell fejteni, szimbólumok, és a lélek is levegő féle, légnemű). Kiszállni is ki tud belőlünk a lélek, amikor elszáll valaki a gőgtől, akkor a lelkiismerete, lelke elhagyja, helyébe valószínűleg démonok lépnek, van, hogy az ördög.. Sértett gőg, hogy miért kell neki szenvednie a szüleitől, és ősei miatt.

    A bátorság, azaz nem félés abból fakad, hogy nem akarunk istenek lenni, csak emberek, azaz törvényszerűen hibázóak, ezáltal kifejlődik az emberségesség is, az alázat által. A sors iránti alázat, amiben benne van az is, hogy szüleim, őseim meg nem oldott dolgait nekem kell..

Új válasz