kérdezte: EmiliaE 13 napja

Komoly párkapcsolat, érzelmi krízis?

Tisztelt szakértők!

Lassan már egy hónapja, hogy próbálok egy fiút kiheverni a fejemből, akivel ráadásul nem is tartom a kapcsolatot és csak egy hétig beszélgettünk (meg párszor láttuk egymást, egymás szemébe néztünk). A párommal lassan 3 éve hogy együtt vagyunk, élettársak is lettünk... Ő nagyon szeret engem és megbecsül minden értelemben. A másik srácot nem ismerem annyira, bár amit én leszűrtem róla az az, hogy egy tipikus elkényeztetett "anyuci kedvence" aki hasonlít az exemre, akivel nem igazán egyeztünk és utáltam ezt a tulajdonságát. A jelenlegi párommal viszont együtt tudunk működni mint egy csapat, nagyon jól megértjük egymást és tudom, hogy egy hosszútávú párkapcsolatban fontosabb ez, mint a külső vonzalom. Ő férfias, ráadásul a gyerekkorunk története is hasonlít, egy igazi harcos, mindenét kemény munkával érte el és ez a dolog értékes számomra. Sajnos a kapcsolatomban úgy érzem hogy valami hiányzik, de nem vagyok tisztában mindig vele, hogy mégis mi. A kezdeti vonzalom 3 év elteltével átalakult, már nem találom őt annyira vonzónak, mint régebben. Nem akarom elhagyni őt a puszta kémia játéka miatt, hiszen ez mulandó és nem szeretnék "virágról, virágra szállni", nagyon jó ember és ki szeretnék tartani mellette. Tudom, hogyha új kapcsolatba kezdenék a jelölttel, idővel, nála is így kötne ki a helyzet, hiába találom őt most vonzónak, izgalmasnak. A jelenlegi barátomról meg azt gondolom, hogy végre találtam valakit, akivel szerintem le tudnám élni az életemet és biztonságban érzem magam mellette, elfogad olyannak, amilyen vagyok, értékes, ritka személyiségű.
Kissé kétségbe vagyok esve... Halvány gőzöm sincs, hogy mégis mivel dobhatnám fel a kapcsolatot. :( A közös program nem valami hatékony, nem beszélve arról, hogy majdnem mindent együtt csinálunk, lassan olyanok vagyunk, mint 2 testvér. Én tettre kész vagyok és ő is, csak ötletünk nincsen.
Nagyon hálás lennék, hogyha pozitív, biztató választ kapnék. Teljesen elment az életkedvem és a rossz hangulatomat a párom is észreveszi rajtam, apátia, vagy minek is nevezném... Szinte semmi nem köt le, még magammal szemben sem vagyok lelkes. Valami gyötör, reggel rossz így felkelni a valóságba... Amíg ez az alak fel nem bukkant, jobban mentek a dolgok a párommal, de tudom, hogy ez csak egy intő jel, hogy van valami hiányosság a kapcsolatunkban. Annyira sajnálom, hogy idáig jutottam, nem gondoltam volna, hogy ez velünk is megtörténhet. :( Olyan szépen alakult minden. Hiszek benne, hogy át tudom vészelni! Előre is, mindent köszönök!

Hozzáteszem még azt is, hogy egyetemista vagyok és az egész nyarat itthon töltöm, melózni nem sikerült elmennem (amit megbántam). Pénzügyileg nem jelent problémát, mivel, az ösztöndíjat ebben a 3 hónapban is kapom. Talán az is közbejátszik a dologban, hogy van időm túlgondolni a dolgokat... Hozzáteszem még, hogy tavaly például, szünidő alatt dolgoztam 8 óra hosszát és mindig hiányzott, vártam, hogy együtt lehessek vele. Idén pedig, szinte minden időnket együtt töltjük, mindig a megszokott környezetben vagyok, itthon és várom a munka után, hogy hazajöjjön. Az életem is unalmassá vált, tudom, a monotónia miatt. Azzal is tisztában vagyok, hogy miként lehetne ezt rendbe hozni (legalábbis, sejtem): egyéni tevékenységekkel, de egyszerűen már nincsen kedvem semmire, mintha az idő is ellenem dolgozna... Szinte semmiben nem találom örömöm, teljesen meg vagyok rémülve...

0 ember szerint jó kérdés

1 Válasz

  • Bibók Bea

    1 Bibók Bea Jó válaszadó mondta 5 napja


    Kedves Kérdező!
    Nagyon nehéz az az állapot, amiről Ön ír. Bár szereti a párját, mégsem boldog, hiányzik valami Önnek, de nem tudja hogy mi. Ezt sajnos én sem tudom megmondani. Két dolgot tudok javasolni, az egyik,hogy egyedül egy külső segítséggel járjon utána annak, mit is érez pontosan, vagy a másik, ha a párja is hajlandó terápiára, akkor egy párterápia kellene, ugyanis ott közös erővel tudnak változtatni, "feldobni" a kapcsolatot.
    Az, hogy állandóan együtt vannak, és olyan érzése van, mintha a testvére lenne a párja. A szenvedély csitult el az Önök kapcsolatában, ilyenkor maga a kapcsolatban meglévő intimitás és elköteleződés ugyan jelen van, leginkább testvéri kapcsolatra hasonlítanak ezek a kapcsolatok, a szenvedély, a lelkesedés hiányzik belőlük.
    Én várom Önöket szeretettel, ha szeretnék rendbe hozni a dolgokat, vagy egyedül Önt is várom, ha úgy érzi, nincs jól, fásult.
    Üdvözlettel:
    Bibók Bea
    Pszichológus, szexuálpszichológus
    Párterapeuta és szexuálterapeuta
    30-9345-094
    www.pair-re-pair.webnode.hu
    https://www.facebook.com/szexualpszichologia.parterapia



Új válasz