kérdezte: Anonim 1 éve

Flört vagy mi ez?

Kedves Szakértő!

Hosszú kapcsolatban élünk a párommal, több mint negyedszázada együtt 19 éves korunktól kezdve, gyerekeink nagyok már. Tizenöt éve, egy komoly válság után (akkor ő csalt meg...) már megerősödve összecsiszolódva élünk, szeretjük, tiszteljük egymást, a szex is működik, kommunikálunk, jó együtt, haladunk előre, mégis... most épp belém bújt a kisördög, vagy a kíváncsiság? Egy szintén nem (teljesen) független férfival levelezek, illetve néha telefonon beszélünk egy ideje, láttuk már egymást, ő már régen felfigyelt rám, finoman udvarolni kezdett, flörtöltem kicsit Vele, mert izgatott a miértje, mindig úgy, hogy elmondtam, mik a körülményeim, hogy nem vagyok független, és jól érzem magam abban amiben élek és nem változtatnék.. .

Viszont egész más lelki alkat mint a párom, nagyon jót tesz a lelkemnek a vele való beszélgetés, de folyton visszatérő téma az esetleges (alkalmi) szex is és ez az én érzékeimet is folyamatosan birizgálja... ördögtől való vajon az érzés, hogy nekem ezt ki kell próbálnom, akár ha egyszer is az életben, hiszen soha sem tettem ilyet, a páromon kívül soha nem voltam mással, és szilárd elveim vannak (voltak?) a megcsalásról… dolgozni kell-e azon, hogy ezt az érzést legyőzzem, vagy meg kell élni? Olyan távolságban van, hogy rendszeres/vagy lehet, hogy egyáltalán a plátóin túli kapcsolat szinte kizárva, és lehet, hogy ez adja az egésznek az izgalmát, mindkettőnknek. Mégis, mintha azt érezném, lemaradok valamiről, ez azért lehet, mert valójában nincsenek fiatalkoromból tapasztalataim?? Nem történt semmi köztünk ezzel a férfival... még... az is lehet, hogy nem is fog egy nagy ölelésen kívül, ami nagyon jól esne tőle, de nagyon jó vele beszélgetni, a lelkemnek is...kicsit olyan lelki társ féle.

A párom idáig csak pozitív változást tapasztalhatott...elkezdtem rá sokkal jobban odafigyelni, magamra is, pedig a másik nem is láthat, a szex is jobban érdekel és nyitottabb is vagyok... magamon is meglepődöm néha. Kiléptem általa a komfortzónámból. Lehet, hogy csak erre van/volt szükségem. És azt is érzem, hogy a párom sem firtatja, miért változtam meg, és mintha örülne is neki, hogy vagányabb vagyok Vele is... CSak nem tudom, ha egyszer rákérdez, mit mondok... Bűntudatom egyelőre nincsen... Tényleg lehet, hogy nem tud leélni az ember ennyi időt extra izgalom nélkül? Vagy van ilyen kapuzárási micsoda a nőknél is? Vagy csak most jött ki rajtam, hogy nem dolgoztam fel teljesen azt amikor ő tette meg? Én idáig úgy gondoltam, hogy igen...Tudom, hogy sokaknak meg lesz erről a véleménye, de sejtem, hogy nem vagyok egyedüli ilyen "problémával" és köszönöm a választ előre is!

0 ember szerint jó kérdés

40 Válasz

  • 40 A kérdező mondta 1 éve | válasz erre: 39

    !

    Kedves Petúnia,
    gmail.com-ról íram. Ha nem ment át, jelezze, kérem. Köszönöm

  • 39 Petúnia Jó válaszadó mondta 1 éve | válasz erre: 38

    !

    petunia.nlc@gmail.com

    Kérem, hogy gmail.hu vagy citromail-ból ne írjon.

  • 38 A kérdező mondta 1 éve | válasz erre: 37

    !

    Kedves Petúnia, nem tudjuk folytatni máshogy? Már így is elég sokat kiadtam magamból, de nagyon érdekes dolgokat ír, és sok érdekes felvetése van. De a többire valahol privátban szívesebben válaszolnék... Az aszcendenseimet nem ismerem, én tudom például az órát, mikor születtem, de nem tudom, hogy reggel vagy délután... mivel a szüleimet elveszítettem, megkérdezni sem tudom már... és nem emlékszem, illetve nem vagyok biztos benne... távolabbi családtag nem tudom emlékszik-e rá, tudom, hogy ez is szükséges bizonyos dolgok meghatározásához...
    Ha tényleg érdekli, és segíteni próbál, szívesen írok, valahogy privátban inkább. Köszönöm!

  • 37 Petúnia Jó válaszadó mondta 1 éve | válasz erre: 33

    !

    Adrenalin.. Úgy érti, versenyzik a férje, vagy csak nézi? Halálvágy a veszélykeresés, gondolom, nem lepi meg, hogy mondom.

    Szerető, aki más.. Nem feltétlenül, mert nem ritka, sőt, tán gyakori, hogy a feleség, férj hasonmása a szerető, csak 20 (stb.) évvel fiatalabb változatban.
    Az asztrológia szerint a nőknél a Mars jegye mutatja a szerető jegyét, alkatát. Megnézte?
    Ha Mars, akkor ego, ha ego, akkor valahol a szerető inkább kifejezi a legbensőnket, az önzőbbet és erőszakosabbat, keményebbet persze, hisz a Mars harcos, de a céltudatosságot is ő adja, de a vér, ezáltal az élet is ő, az izom is. Ha elhagy valakit az életkedve, a Marsa gyenge, vérszegény, halódik, ezt dobhatja fel a szerető, hogy ne haljon meg. Vérpezsdítő a szerető. Én nem vagyok szerető párti, nem azért mondom, csak elemzem, és tudom, nem soknak sikerül kikerülni a dolgot, akár házasság előtti dolgot se, azaz a hűséget beérlelni nem könnyű, még egy hűséges típusnak se, hisz ugyebár a bántások.., bántódások..., vigaszt keres az ember valami jó emberben.., aztán jól pofára esik.

    Úgy látom, a sport közös vonás a férjben és Önben. Erre jött akkor egy nem sportos szerető jelölt, akivel viszont lehet beszélgetni...
    A barátnőivel nem lehet?

    Azt írja, csalódás volt a szerető jelöltnek is, de miben?

    Igen, a Halak típusú valóban elismerésre vágyik, tapasztalom másnál is, a kritikát nem bírja elviselni, sírós is, sértődős. De a vallásra is vágyik.. Ön nem? Vallásos zene, komolyzene?

  • 36 Petúnia Jó válaszadó mondta 1 éve

    !

    Valaki, aki szereti, ha küzdenek érte, és nyilván igazi Halakként titokzatos is, és valaki, aki szeret küzdeni, mert szereti az izgalmakat, az adrenalint. Lehet, hogy ennyi volt csupán a kötő erő?

  • 35 Petúnia Jó válaszadó mondta 1 éve | válasz erre: 34

    !

    javítás: nem gazadag, hanem: gazdag étrenden...

  • 34 Petúnia Jó válaszadó mondta 1 éve | válasz erre: 30

    !

    Nem tudom, mit szimbolizál a rántott hús krumplival, de a krumpli -tej nélkül- fűtő étel, és jó a gyomornak, lúgosítja, a szervezetet is, a hús meg savasítja. Talán az, hogy bundája van a húsnak, azt jelenti, hogy elrejtjük a hús jellegét, mintha látens vega hajlam lenne...? Alapvetően a konzervativizmust jelenti, a hagyománykedvelést, fél az új dolgoktól, viszont valóban nem marad hiányérzete az embernek utána -viszont uborka saláta nélkül én nem tudom elképzelni, nem tudom, a férje, hogy tud ilyen szárazon étkezni, talán borral öblíti le?-, de én nem passzoltam volna el a kacsát, libát, míg nem voltam vega, ám nem könnyen emészthető a kacsa, liba, úgy tudom, mivel vörös hús. Ha lát az ember egy kacsa combot, jobban eszébe jut, hogy állatot eszik. Azt még tudom, hogy Magyarország térkép alakja rántott hús. Rengeteg ember él elfojtott vega hajlammal, félnek, hogy az izomzatuk elsorvad, elgyengülnek, és igazuk van, ha az ember nem él nagyon gazadag étrenden vegaként, így lesz.., de az meg sok munka, kivéve, aki gépekkel aprít. A zöldségfasírtokat biztos szeretné a férje, vagy a bundázott almát, lehet azért bővíteni a repertoárt.

    Szóval, ateisták?

    Jól látom, hogy Ön szereti, ha küzdenek Önért? Halak=színésznő.
    Azt írja, hogy a férje Önnel is nyers? A küzdelem nyerssé teszi..? Igen, lenne benne logika. Van, aki bájolva küzd. A Halak hogy? Bájolva, nem? Én nyersen. Küzdeni nem jó, nem helyes, mindig csalódás, talán részben ezért maradt nyers. Ami a miénk, ami jár, nem küzdelemmel az. Valóban érdemes odafigyelni a stílus romlására -ne legyen szélsőséges, negédes vagy kemény-, az kijelzi, hogy nem a jogos úton járunk. A legtöbb ember a küzdelemben hisz, viszont az tönkretesz. Harc. Mars. Ego. Csak ego.
    Ha küzdelemmel kellett Önt megfogni, nem hiszem, hogy összetartoznak. Ettől még a szeretővel se. A szerető szerintem az önismerethez kell, az ego megismeréséhez. A házastárs a lelki béke eléréséhez. A házasság háza a 7-es, az Isten száma, ezért gondolom így.

  • 33 A kérdező mondta 1 éve | válasz erre: 32

    !

    "Halakként egyrészt lepedőakrobata...., a Szűz meg szűzies, nem érdekli a szex" ez pont nem igaz... őt nagyon is... bármikor kapható lenne,, én meg nem... illetve most már egyre inkább.
    Lélek oldal: a férjem nagyon nem szeret lelkizni... mondtam, talán védekezik. Egyre kevésbé egyébként, veti le a páncélját. Lehet, hogy már igényelné, de kérdezni kell, és elszoktunk tőle, hosszú idő telt el együtt, ezzel a páncéllal. Azt gondolom, most kezd feloldódni. Lelkileg én mindig gyengébb voltam, én igényelném jobban a "gondozást" ahogy fogalmazott. Most egyre inkább ő is kinyílik. Ő leginkább a fizikai közelséggel tudja éreztetni a lelki kötődést (összebújás érintés, ölelés, simogatás, mosoly, tekintet abban van minden, amit ő szavakkal nem fogalmaz meg. nem azért, hogy szex legyen. ) Úgy fogalmaztuk meg, hogy az ő szeretetnyelve a fizikai érintés, az enyém az elismerő szavak (asszem ötfélét soroltak fel, van még az ajándék, a minőségi idő, meg nem tudom mi az ötödik... ) a legerősebb ez a kettő. Megbeszéltük, hogy nem beszéltük megfelelően egymásét...
    Igen, szeretek egyedül lenni, bár teljesen egyedül azért nem... akkor barátok, sport, valami kell. Csak ülni, olvasni, ritkán... és ő sem. Jól látja régen a könyv volt a szenvedélye, imádott olvasni, ez a net miatt változott meg szerintem, mint sokaknál, igen, neten olvas, kommunikál, de a szenvedélye változó - mindig van aktuális amit boldogan csinál, amiben örömét leli, tőlem külön is - valami, ami adrenalint ad... igen, az adrenalin az ő szenvedélye, valamilyen szinten veszélyes dolognak kell lenni... (autósport, lovaglás)
    Azért szeretősdiben nem vagyok azért otthon, de tény, ha ebből lett volna valami, akkor igaz lett volna amit az asztrológia állít - igen, teljesen más - ha ugyanolyan lenne, nem lett volna rá szükség, nemigaz?
    Szeretem az életet, úgy ahogy van, nincs olyan amit meg tudnék határozni kifejezetten, hogy mi éltet... a családom, az mindenképpen, 18 éves koromtól gyerekre vágytam, olyan társra, akivel ez megvalósulhat, mert ő is családra vágyik, nem kalandokra, mindez már megvan, ugyan a gyerekek kirepülőben... ezért már más is "éltet" , sport, barátok, utazás, kert, természet, viszont ha lelki dolgokra gondolt, akkor az elismerés, talán az a legfontosabb számomra... azt érezni, kimondva hallani, hogy szeretnek, hogy elismerik, hogy jó vagyok, abban amit csinálok (pl. munkámban), hogy jó anyának tartanak, hogy értékes barátnak. Maximalista vagyok ilyen téren, nehezen viselem ha negatív visszajelzés érkezik, kritika ér, vagy valakiben negatív nyomot hagyok. Félre ne értse, nem azt mondom, hogy mondjuk a férjem kritizál, mert ez nagyon-nagyon ritka, ő azzal "követte el a hibát" hogy nem mondta ki, hogy valami tetszik neki (elütötte poénnal, amikor ez szóba került, hogy nehogy elbízzam magam, azért nem... de később megértette, hogy ez például pont elég volt, hogy elfogadjam mástól! Tudom, nekem is változtatnom kell e téren, nem kell mindenkinek szeretnie! Lehetek én valakinek csalódás (mint most ennek a másiknak pl) De ezt is nehezen viseltem, hogy valakinek csalódást okoztam - illetve kettő valakinek is, mert az egyik a férjem, a másik pedig a másik... de nehéz feldolgozni, hogy én okoztam... tehát igen, ha ki kell mondani, az elismerés és szeretet éltet.

  • 32 Petúnia Jó válaszadó mondta 1 éve | válasz erre: 31

    !

    Gondoltam, hogy Szűz.
    Persze ez csak egy rész belőlünk, gondolom az aszcendenst és egyebeket nem tud, pl. a Hold, Vénusz, Mars jegyei.
    Valóban finnyás a Szűz, érzékeny a gyomra is. A tudás élteti, nem az érzelem kimutatása. Nekem a Vénuszom az.
    Halakként egyrészt lepedőakrobata...., a Szűz meg szűzies, nem érdekli a szex.
    Az asztrológia szerint mást választunk házastársnak, mást szeretőnek, ezt tudja?
    Arra nem válaszolt, hogy nem érzi-e úgy, hogy nincs szüksége a férjének lelki támaszra, és ha nincs, nem zavarja-e ez Önt, hogy akkor nincs szükség Önre, vagy megelégszik a főzőcskézéssel, mert a Halak szeret főzni, úgy tudom. Vagy inkább Ön igényelné a lelki gondozást a férje részéről?
    Azért a Halak is szeret egyedül lenni, nem? Mert a Szűz igen. A férje is könyvekre költ a legtöbbet, szenvedélye? Vagy inkább írogat, jegyzetel, a neten olvas?
    Voltaképp, ha meg kéne határozni, mi élteti Önt, mi lenne az? Hisz bevonzani is csak azt tudjuk.

  • 31 A kérdező mondta 1 éve | válasz erre: 29

    !

    Én halak ő szűz (és tipikusan az :-))

  • 30 A kérdező mondta 1 éve | válasz erre: 26

    !

    Azt hiszem, sokkal inkább materialista módon fogom fel a dolgokat, hogy ezekből bármi is megfordult volna a fejemben...a férjem meg aztán pláne soha nem gondolna bele, hogy létezik a kézzel megfoghatón túli világ is .. lehet bármi, sokat gondolkodtam az étkezésen, hogy mi állhat mögötte - ő állítja, hogy undor, szerintem meg sem próbálja legyőzni, és nem is kóstol meg soha semmit... ez már nem változik. Egyszer eldöntötte, hogy nem, és akkor nem.
    A páromnak nagyon érdekes természete van, ez a kettősség, amit érez, az megvan. Tud nagyon mély érzésű is lenni (amikor megismertem, de elnyomja... leginkább akkor kerül felszínre, ha valami kihozza, mint akár most ez is, hogy elveszítheti azt amit nagyon szeret, ilyenkor megnyílik, és számomra is meglepő módon jön elő, hogy mennyire mélyen érez (nem a mindenáron való ragaszkodást érzem, mert az ölelésében, a kézfogásában, a tekintetében mindenben benne van az érzelem, és szavakba is tudja önteni.. ) de próbálja elnyomni talán védekezésből.. az elején nagyon sokat küzdött értem, hogy az elődjén túl tudjak lépni, akkor változott meg , a modora akkor vált inkább nyerssé, de nem csak velem kapcsolatban, másokkal kapcsolatban is azt érzem, hogy úgy védekezik a sérülések ellen, hogy páncélt növeszt - igen, jól látja, bár kevés a vita, akkor az pontosan úgy történik. Az is igaz, hogy ma már eljutottam oda, hogy azonnal reagálok, ha valami nem tetszik, nem nyelek, tehát nincsenek hosszú idő után történő kifakadások... A mostani esetnél átbeszéltük ezt a "páncélosdit", talán most kezdi levetni újra, egyre inkább érzem, hogy tér vissza az "érzelmi" oldal. De mivel ott sérülni lehet, erősen küzd ellene..
    Mit szimbolizál a rántotthús krumplival? Nem mintha változtatna bármin is...

  • 29 Petúnia Jó válaszadó mondta 1 éve | válasz erre: 25

    !

    Erre majd később reagálok, ki kell dolgoznom.
    Milyen jegyűek a párjával?, ha megkérdezhetem.

  • 28 Petúnia Jó válaszadó mondta 1 éve | válasz erre: 26

    !

    Közben eszembe jutott, hogy a paradicsomban, paprikában rengeteg a mag, ezért termékenységi, szexuális szimbólum is.

  • 27 Petúnia Jó válaszadó mondta 1 éve | válasz erre: 26

    !

    ötcsillag=ötszögű csillag

  • 26 Petúnia Jó válaszadó mondta 1 éve | válasz erre: 24

    !

    A külsőt, modort azért kérdeztem, hogy tovább kutassuk, hogy miért nem erős a kötődés. Úgy érzem, gond lehet Önnek, hogy nem érzi, hogy szükség van Önre mint lelki társra, csupán szakácsként, kísérőként? Nem szorul lelki segítségre a férje, ha jól értem, legalábbis látszólag, és ez zavarja, nem? Vagy nem hagyja magát, lefegyverzi, bagatellizálja, elhülyéskedi bohóckodással?

    A kaját azért kérdeztem, mert gondoltam, hogy rántott hús krumplival a válasz, de ezen kívül az ételek szimbólumok is, és ráadásul pl. egy zöldség párolva, nyersen, savanyítva jobban kiadja a formát, színt, mint főzelékben aprítva, rántással befedve, és a tojás nokedliben, tésztában már nem látszik tojásnak.. Hogy mit szimbolizál egy zöldség, tojás stb., arra szoktak írni ezt-azt, a tojás termékenység, az uborka, cukkini fallisztikus szimbólum stb., a paradicsomot, paprikát nem tudom, de azt szimbolizálja, amire hasonlít. A piros szín a vér színe is, az almára is hasonlít a paradicsom, az alma a szerelem szimbóluma, meg a boszorkányságé, varázslásé (meg az ezotériáé is talán?), az ötös osztatú, ötcsillag alakú magház miatt, de a gyógyításé, gyógyulásé, egészségé is talán; de lehet egyszerűen az is, hogy nem bírja a gyomra a savanyút, de az is szimbolizálja a savanyúhoz való viszonyt, pl. hogy az jin, jelzi, ezzel az oldallal van gondja, a nőivel (intuíció, elfogadás, passzivitás stb.), a sajátjával is.. A paradicsom kerek, akkor az a női szimbólum. Ezeket lehet fejtegetni, jó segítők. Számít, hogy hűsítő vagy melegítő hatásúak-e. Egy heves vérmérsékletű inkább hűsülni vágyik, azaz jin ételeket akar, pl. jégkrémet mindenképp. Logikusan tovább menve, akkor, ha a férje, inkább jangosokat akar (kivéve a rizs) úgy látszik, akkor ő hűvös természetű, melegedni vágyik, de írja is, hogy nyers természete van.., mondhatnám humorosan azt, neki több nyersre (túl őszinte szókimondásra, őszinteségre?) =hidegre már nincs szüksége zöldségben, hisz az fokozni fogja benne az őszinteséget, ami őt is zavarja, nem csak mást.. Anyáskodásból fakad az őszinteség, kritikusság ezek szerint, ha egyszer ez a jin, ami meglepő, hisz a jin az elfogadó oldal, de nem lesz meglepő, ha egy tipikus nőre gondolunk, aki sokat nyel, majd kifakad durván, ma így mondanák: nem asszertíven képviseli magát.., de én azt mondanám a férjéről, hogy nem tud kivonulni a vitákból jin módra, mert zavarja, hogy elnyomják, ezért inkább jang, önérvényesítő, harcias akar lenni, de inkább elbohóckodja azt is.
    Indiában nem esznek tojást, hagymát, mert afrodiziákum, ez is érdekes adalék. Én, mikor rántottát eszem, szoktam érezni a női hormonjai hatását, úgyhogy biztos sok női hormon van benne, a tejben is, gondolom, hisz hormonokkal etetik a tehenet, a sok tejért. A tejbegríz is szokott menstruációs fájdalmakat, elgyengülést csökkenteni.

  • 25 A kérdező mondta 1 éve | válasz erre: 23

    !

    Ha már a külsőt kérdezte, pont a másik illetőnél jöttem rá, hogy közel sem biztos, hogy ennek akkora jelentősége van.számomra.. ő pont az ellenkezője, koránál idősebb fizikálisan, gondolkodásilag, kissé pocakosodó, nem sportos alkat. Amikor találkoztunk, szinte biztosra mentem, hogy egyáltalán nem vonzana, talán ezért is akartam vele személyesen is találkozni hogy le tudjam zárni magamban azt az érzést... aztán mégis. Egyszerűen nem érdekelt, hogy hogy néz ki, mert kellemes volt a csókja és az érintése... tovább nem mentünk, de ha így lett volna, valószínűleg akkor sem taszított volna, hiába a férjem klasszisokkal jobb férfi... de lehet, hogy tévedtem volna. Továbbra is úgy gondolom, hogy ez a kíváncsiság számlájára írható egy része.
    De...
    Még egy érdekes, talán kicsit perverz? gondolatsor a miértekre… természetesen ez az érzés is lecsillapodott bennem már, de nagyon sokat gondolkodtam rajta utólag.
    Az édesapámat most év elején veszítettem el. A másik ahogy mondtam, nálam idősebb férfi volt (na nem ennyivel…pár évvel csak ) én pedig tele energiával, fizikai aktivitással, fiatalabbnak éreztem magam jóval a koromnál.. a vele való beszélgetések néha arra emlékeztettek, (leszámítva néhanapján a szexuális jellegű utalásokat, de jórészt nem erről szóltak) mintha apámmal beszélnék – akivel egyébként szinte semmiről sem tudtam, és a saját önsorsrontó életmódjától sem sikerült megmentenem, egyyrészt mert annyira elzárkózott, hogy változtasson, másrészt nem mertem vele erőszakos lenni, sokminden tabu volt köztünk, legalábbis úgy éreztem…
    A férfinál ugyanezt éreztem, próbáltam „megmenteni” saját magától, a negatív hozzáállásától, a boldogtalanságától, rengeteget beszélgettünk, meghallgatta, …próbáltam ráébreszteni, hogy lehetne másképp is… ne írja le magát 50 évesen… Sokszor gondoltam rá, hogy miért voltak fontosak a beszélgetéseink.. valamiért állandóan beugrott az apu… szóval lehet, hogy amellett, hogy az agyamat ráállította a „szexre”, az utalgatásaival, az udvarlásaival.. másrészt pótolhatta azt, amit apámnak nem mertem volna mondani… hogy az életnek volna értelme…

  • 24 A kérdező mondta 1 éve | válasz erre: 23

    !

    Nem tudom, ennek mi a jelentősége... a párom egy jó pasi, mindig is az volt, ez a kor előrehaladtával sem romlott, sőt, most sármosabb... sportos, edzett, nincs olyan, ami a külsejében nem tetszene. Velem, velünk, a családjával kapcsolatban a stílusával nincs gondom, de mások felé sokszor nem tetszik, ahogy megnyilvánul, ezért sokan nem is szeretik, kissé nyers és okoskodó, sokszor körülményes - de őt pont nem érdekli amit mások gondolnak róla...
    Étkezés..
    Nem eszik meg semmit, ami sajt, tojás, tejszín, nyers és párolt zöldség, savanyúság, paradicsom, paprika, nem érdeklik különlegességek, mint pl kacsa, göngyölt, töltött ételek.. hidegtálak.saláták, különleges gabonák.. semmi. Nincs lehetőség gyorsan elkészíthető ételekre akár egy rántottára, rendelhető pizzára...
    Hagyományos, magyaros ételek minden mennyiségben, pörkölt, rántotthús, főzelékek, levesek. Krumpli, rizs, tészta. Étteremben 90 %-ban rántotthús sültkrumpli. Nem mondom, hogy ebből azért nem lehet választani, de én a konyhában másra (is) vágyom, de meg is valósítom, csak nem neki, hanem magamnak, a gyerekeimnek és a barátaimnak. Nem gondolkodom ezen, csak kérdezte. Nem okoz gondot (már).

  • 23 Petúnia Jó válaszadó mondta 1 éve | válasz erre: 22

    !

    Párja külsejével, modorával, stílusával, ízlésével elégedett? Egy adott korban már van pocak, kopaszság, műfogsor...
    Miket nem hajlandó megenni a férj, mitől undorodik? És miket eszik?

  • 22 A kérdező mondta 1 éve | válasz erre: 21

    !

    Köszönöm...továbbra is nagyon jó meglátások kedves Petúnia... Az utolsó kérdésre válaszolok először, a férjem nem nem szeret enni, rosszul fogalmaztam, hanem olyan mértékben válogatós, hogy lehetetlenné teszi, hogy feléje kiélhessem a gasztronómiai "élvezeteket", nem kényeztethetem olyan ételekkel, amik kreatívak, bele kell adni a szívet-lelket, időt, mert kevés, és csak nagyon alap dolgokat eszik meg, de abból persze sokat, nem koplal. De semmilyen szinten sem téma számára az evés élvezete, szerintem az csak arra kell neki, hogy ne legyen éhes. Nem érdekli a szépen terített asztal, a nyugis, gyertyafényes, különleges vacsora, képes dobozból is kajálni..az őrületbe kerget vele,. tudja hogy ez nekem egy nehéz dolog, de nem működhet ez sem úgy, hogy elvárom Tőle... Csak ezzel egy olyan fontos dolog ki van lőve, ami engem boldoggá tenne, de ezt tudtam az első pillanattól kezdve, és alkalmazkodtam, már egy ideje nem okoz problémát, hogy ezt ne vele éljem meg. Erről is beszélgettünk nemrég, mondta, hogy ezen nem tud változtatni, fogalma sincs, miért váltanak ki belőle bizonyos ételek undort, de nem képes legyőzni...

    Szex... Orgazmusom? Ha szexre kerül a sor, szinte mindig eljutok, ha érzem, hogy nem, vagy nem fog menni, akkor azt őszintén megmondom neki. De igen, jól látja, a szex hol nagyon érdekel, hol pedig szinte alig. A kapcsolatunkat is végigkísérte ez a dolog, ezt ő pontosan tudja is, voltak jobb és rosszabb időszakaink, függött a gyerekek körüli teendőktől, fáradtságtól, stressztől, sokmindentől, nálam így van, nem tudom, másnál is, de az agyam irányít, ha az nem áll rá, a testem sem! Nem kommunikáltuk jól ezt sem, mert sokszor azért húzódtam el, mert azt éreztem, ha csókig jutunk, vagy ölelget, akkor abból muszáj szexnek lenni akármilyen késő van, akármilyen fáradtak vagyunk, képes voltam ránézni az órára, és az is befolyásolta- de amikor a problémák kapcsán ezt átbeszéltük, kiderült, hogy rosszul éreztem, neki sem volt mindig lényeges maga a szex, az összebújás, érintés, stb legalább annyira fontos lett volna számára... ennek felismerése, megbeszélése sokat javított a kapcsolatunkon! Olyan nem volt a 25 év alatt, hogy hetekig-hónapokig kimaradt volna, az intimitás mindig is megvolt, de mivel az igényei e téren nagyobbak voltak, valahol neki kellett lejjebb adnia..

    A külső "inger" mert azért kapcsolatnak nem nevezném - azt hiszem, inkább újdonságot, izgalmat vitt a dologba, az agyamat ráállította a dologra, és már én kerestem a helyzeteket, újdonságokat - a párommal! És mellette, tudat alatt talán az illetővel is... ez szarul hangzik, de így volt, nem azért, mert maga a szex hiányzott, hanem mert talán inkább az izgalom..a titkos dolog aminek a megvalósulási esélye is minimális volt, talán ezért is mentem bele.. nem volt veszélyes, messze volt, komolyan kellett volna tenni azért, hogy akár egyszer is összejöjjön... A párom azt érezte egyébként meg, hogy valami kiváltotta nálam a szex iránti újbóli érdeklődést, főleg egy olyan periódus után, amikor állandóan fáradtak és kissé frusztráltak voltunk, hirtelen lett valami szinte átmenet nélkül, és csodálkozott, hiszen nem ilyen voltam a 25 év alatt...De, egy biztos, nagyon élvezte, és nem is próbálta firtatni az okát. Néha poénosan kérdezte, hogy mi van Velem, majd éreztem, hogy inkább nem akarja firtatni.. Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem voltam kíváncsi , hogy milyen lehet mással, hiszen rajta kívül nem igazán éltem meg a szexet...Vele viszont folyamatosan fejlődtünk ezen a téren, tudja, hogy el tud varázsolni, mindig viszünk újdonságot bele, mindketten.. ő sem panaszkodik, sőt... de azt gondolom, hogy valahol a kíváncsiság azért érthető, (és számára is elfogadható volt... ) és most egy olyan korban vagyok, amikor újra felfedezem ezeket a dolgokat, miután az előző több mint 20 év a gyereknevelésről szólt, mindennapi gondokkal, problémákkal mint mindenkinél. De egy biztos, szép lassan lenyugszom, és az agyamban is helyreáll a rend. Kezdem újra nagyon is értékelni azt ami körülvesz, a biztonságot, a családot, a nyugalmat, amira mindig is vágytam, és ami mindig is megvolt, csak én hagytam magam egy időre összezavarni. Nincs rá garancia, hogy nem történik bármelyikünkkel meg valamiért újra... ez most a változások kora.

    Elismerés... igen, hiányzott, és ezt meg is mondtam a férjemnek, rögtön, amikor kiderült...nem mint NŐ, mert úgy tudtam, hogy tetszem neki... hanem úgy általában... mint anya, mint feleség, mint nő, mint ember...a kreativitásomat, a céljaimat, a hobbimat, az elért eredményeimet... igen, hiányzott, hogy kimondva legyen, hogy ezek tetszenek...neki meg más hiányzott.. azt hiszem, nem értettük tökéletesen egymás "szeretetnyelvét" - ezért fordulhatott még elő régebben az ő részéről most pedig az enyémről hogy más is képbe kerülhetett... De nagyon sokat beszélgettünk, és mindketten megismertük újra a másik "igényeit" nincsenek csodák, picit több odafigyeléssel minden megy. Mivel az alapok biztosak, nem okoz gondot, hogy a másikban a jót vegyük hamarabb észre...

    Nagyon nagyon sok odafigyelést kapok azóta, ez hiányzott. Sosem volt rövid "póráz", mindketten hagytuk, hogy a másik tegye, amit szeretne, ezzel a dologgal most kicsit elértem, hogy talán tudat alatti félelemből és bizalmatlanságból kissé rámtelepedett, nem szerette ha egyedül maradtam...be is vallotta, hogy igen, van benne ilyen érzés. De végre érzem, hogy nem azért figyel hogy "nehogy más elvigyen", hanem azért mert tényleg fontos vagyok. Visszakaptam a szabadságomat, immár talán méginkább "elvárásoktól mentesen" nem fél talán már attól, hogy azért maradok mellette, mert úgy érzem maradnom kell, mert ha már eddig kibírtuk, akkor kibírjuk a maradék néhány tíz évet is... hanem azért mert boldoggá tud tenni, azzal, hogy hagyja, hogy az legyek aki vagyok, ő maga kérte, hogy éljem meg a nőiességemet nyugodtan, fogadjam el a bókokat ha kapok (felteszem ez azért nem azt jelenti, hogy bújjak azonnal ágyba azzal, aki szépeket mondana, vagy ... flörtölni kezdene velem..) de látja, hogy az élmánmy által kinyíltam valamennyire, és ez neki is tetszik, izgató, újból hódításra ösztönzi...nem bízik már bennem azzal a fajta ősbizalommal, amit mondott, hogy az életét merte volna tenni a hűségemre... nos, ennél azért jobban szeret élni, tehát ma már ezt azért nem tenné, de talán nem is kell... szóval valahol egy kettős dolog ez, mert azért azt sem szeretné, hogy visszabújjak a csigaházamba, ahol voltam eddig, de persze azt sem, hogy mostantól szabad a pálya...
    Sok hasznos dolgot mondott egyébként, nagyon sokminden elgondolkodtató.. de jó :-)

  • 21 Petúnia Jó válaszadó mondta 1 éve | válasz erre: 20

    !

    Voltaképpen nincs megfogalmazva, mit is szeretne, nem csak a szexben, hanem úgy általában véve.. Ha minden rendben a férjével, akkor mi hiányzik? Elismerés? Én egyszer már rákérdeztem, hogy volt-e valaha orgazmusa a férjével -a szex is működik kifejezése nem erről szól ugyebár-, nem ez hiányzik? Hol az jön le ellentmondásos írásaiból, hogy nem érdekli túlzottan a szex, hol az, hogy nagyon is. Esetleg a férjével nem nagyon, de a szeretővel nagyon?

    Huszonöt éve nem szeret enni a férje? Erősen bánatos, nem kérdezte, mi bántja? Nem gyászol? Nem bántják? Irigyei vannak?
    Aki aszkéta típus, az nem szexre hajt, az biztos. Ugyanakkor van egy másik vetülete a koplalásnak, az, hogy vonzó akar lenni, szexuálisan is. Összekötve a két ellentmondást, az van, hogy aki szexuális téren elbukott, abból aszkéta lesz. Talán a félrelépése után lett étvágytalan?

  • 20 A kérdező mondta 1 éve | válasz erre: 18

    !

    Igen, a kötődéseimmel tudom, hogy van probléma. Természetesen azt is sejtem, hogy honnan ered, csak még nem tudom, hogy merre induljak el, hogy megértsem és feldolgozzam. Azt hiszem, gyerekkoromban hiányzott a biztonság, nagyon is. Mindenféle téren. Amikor felnőttem, azt éreztem, hogy erre szükségem van, és ezt megtaláltam a férjemben. Igen, lehet, hogy nem fő csapásvonal a szerelem, talán az ő részéről sem. Kevés az egyezés, ez is tény. De megtaláljuk ahol van, és engedjük egymást élni ott ahol nincs - csak egy példa, ő nagyon nem szeret enni (semmi változatosság, különlegesség, nem élmény az étkezés) ezt nehéz a mai napig elfogadnom - de ha nagyon hiányzik, akkor eljárok a barátnőimmel étterembe, vagy főzök nekik valami különlegességet, élvezem ezeket a dolgokat velük... Tudom, milyen jó lenne, ha a pasimat boldogíthatnám ilyesmivel, és elismerő szavakkal jutalmazna, de akkor már az első évben el kellett volna válnom, mert tudtam, hogy Vele ez nem fog menni...
    De az élet másik fő élvezete viszont tökéletes Vele...együtt, megvan a kémia és a kellő játékosság ennyi idő után is, és ez sem elhanyagolandó tény. Nem vagyok kiégve, csak elakadtam, de egyre inkább látom, hogy képes vagyok megtalálni újra az egyensúlyt a házasságom, társam a gyerekeim, a hobbijaim, a barátaim között, de igen, szükségem volt rá, hogy kiadjam magamból a feszültségét annak, amit ez a helyzet hozott. Kiadtam otthon is, megbeszéltük, de belül lassabban zártam le, mint ahogy azt kifelé mutatni tudtam, de viszont ez segített abban, hogy ez az átmeneti egyensúlytalanság elvezessen oda, hogy elkezdjem megismerni "önmagam". Persze, az embernek ideje sem sok van amíg a gyerekei kicsik, állandó teendő van körülöttük, hiába a munkamegosztás, akkor is - gondolkodni, agyalni akkor van idő, ha elfogynak a teendők, és az ember rájön, hogy felborul az egyensúly.

  • 19 Petúnia Jó válaszadó mondta 1 éve | válasz erre: 18

    !

    Az jutott még eszembe, hogy akkor talán nem arra született, hogy fő terepe a házasság legyen, hanem pl. a gyerekek, unokák, baráti kör, társasági élet, tanulás, tanítás, körök szervezése, gyógyítás akár, bármilyen társadalmi hasznosság/tevékenység, valami misszió egyszóval. Lehet, hogy majd születik egy unoka, akinek nagy segítője lesz, ki tudja.. Vagy idegeneknek is lehet nagy segítője. Akikkel, akivel, amivel, amikkel nagyobb az egyezés, ott megtalálja az egyensúlyt, lehetnek azok állatok is, növények, bármi.., hobbi..., a természet, egy gyógyító motiváció, ami nem kiégeti, hanem ami fűti, melegíti, mert nem elvárásokkal megterhelt, hanem szereteten=önelfogadáson alapszik.., csak az megnyugtató érzés. Legfontosabb érdeklődési körét kell megnézni, ami megnyugtatja, meg fogja nyugtatni, ha csinálja!, és biztos, hogy nem a szerelem az, mert nem ezt mutatja élete alakulása. A szerelem eddigi élete során csak felzaklatta, ez is jelzi, nem tudja kezelni, nem a fő csapásvonal tehát.

  • 18 Petúnia Jó válaszadó mondta 1 éve | válasz erre: 13

    !

    Beleszeretni tud, de csak akkor, ha érzi, elveszítheti, ahogy írja, ez is egy érdekes téma, de a se veled, se nélküled, az biztos, gyenge kötődés, de inkább kapcsolatfüggés. De abban se vagyok biztos, hogy nem része minden szerelemnek, az erősnek is, hisz a szerelem az nem szeretet, erőssé a szeretet teszi, az meg az azonosságokon alapszik, de ezáltal a másság elfogadását is megkönnyíti, a másságon meg a szerelem alapszik.. A gond tehát az lehet Önöknél, hogy nincs elég azonosság, hogy erős kapcsolat legyen. A férje rajongása is, ami óriási volt az elmondás alapján, ezt igazolja. A rajongás csalódásba torkollik, mert bálványozás, nem csoda, hogy hűtlen lett ő is. A szeretetet (egyezést) nem lehet kierőltetni, a rajongás nem pótolja, sőt..., igen nagy elvárásokat jelent, nem nyugalmat tehát. Egy nyugalmasabb életre vágyik, egyensúlyra vágyik, vagy meg kell tanulnia nyugalmasabb életet élni, ahogy írja, ahhoz viszont több egyezés kéne a férjével, ez pedig nincs meg. Az, hogy megbízható, az nem egyezés, és a vidámság se biztos, hogy őszinte állapot, hisz bohóc típus..
    Nem az égető szerelem a jó, arra ne is vágyjon, a kifejezés is jelzi, hogy megéget.., a féktelen se jó, persze, hogy megviselte az elődje, pihenni érkezett a férje mellé, de mégis az elvárások lettek többen, ahol pl. a gondokról nem lehet beszélni, ezért is beszél itt róla, s hálás, hogy megteheti, mivel megköszönte.. Nem tudom, mivel vigasztaljam, de az biztos, hogy amiképpen alakult a sorsunk, az megfelel jellemünknek, akárhogy is tiltakozik a tény ellen az illető, akármilyen csapásokkal tűzdelt is, ha van önismerete, megérti, vagy később legalább, pl. azt, hogy ezek szerint nem a szerelem nagysága, nem az egyezések fontosak Önnek, hanem az anyagi és egyéb megbízhatóság, és ezt megkapja. Mindig jellemünknek, alkatunknak a legmegfelelőbb szükségleteket kapjuk meg, mégha annak nagy ára is van, de minek nincs...?

  • 17 Petúnia Jó válaszadó mondta 1 éve | válasz erre: 16

    !

    Elbolondulni a szerelemtől, de hűségre képtelennek lenni: Ellágyulni bárkitől, sokaktól, mert kiégett, nem tud érezni eléggé, de szeretne, sóvárog rá. Kiégett, mert a tökéletest hajszolta magában is, másban is, az kimerítő, elgyengít, ellágyít.. Puhányság, gyávaság, de kiéhezettség, vakmerőség. Kiszámíthatatlanság, robbanékonyság. Negatív Hold, túl érzéki, magnetikus.

  • 16 Petúnia Jó válaszadó mondta 1 éve | válasz erre: 15

    !

    Elnézést kérek, hogy nem írtam, de elakadtam a humor témánál, túl nehéz, de foglalkozom vele tovább.. Bohóc, cinizmus, nevetségesség, bolond... Úgy jutott eszembe, hogy szó volt róla, hogy a szerelem ördög, és van egy mondás, Nevesd ki az ördögöt, és elfut, erre logikusan az jön, hogy nevesd ki a szerelmet.. Nehéz téma, hisz nem tudok eleget. Eszembe jutott Jókai miatt a szerelem bolondjai megfogalmazás, ez is jó téma, itt már többet tudok, de nem Jókaitól. Az biztos, hogy nekik senki se elég jó. De hogy a humoros milyen állapot, nem tudom. Azt is hiszem, hogy (aktuális) társaink, (aktuális) állapotunk, fejlettségünk tükrözői, ők mi vagyunk. Nem vonzhatunk be mást, csak önmagunkat, hasonló hasonlót vonz. Mindenki azt kapja, amit megérdemel. Hogy ebbe hogy illik a szerető, nem tudom, de gondolom, ez a szerelem bolondjaival rímel.

  • 15 A kérdező mondta 1 éve | válasz erre: 14

    !

    Bevallom, elsőre meglepett a kérdés, hogy hogy jön ez ide... mit jelent a humor? Milyen jelentősége van? Más-e mint az, hogy jól érezzük magunkat?
    20-as éveinkben sokat bolondoztunk, játszottunk... a férjem szórakoztató, remek társasági ember volt mindig, nekem (szerintem) kevés a humorérzékem, de ez sosem zavarta... Később a gyerekeink mellett is azt tapasztaltam, hogy apa egy nagy bohóc - olyan mintha egy harmadik gyerekem is lenne. Tudtunk jókat nevetni, de ez alapvetően az ő érdeme... Mostanra felnőtt, érdekes, hogy most én nyílnék ki, én bolondozok inkább, most viszont ő komolyodik és zárkózik be, nem igényli már úgy a társaságot, én viszont pezsegnék és mennék állandóan valahová, élményekre, visszajelzésekre vágyom kissé hedonista módon, igaz, a gyerekek előtt nem volt lehetőségünk (sem anyagilag, sem időben) "élni"... Nehéz most egymáshoz igazítani az igényeinket, ezen a téren. nehéz megtalálni az egyensúlyt a szabadság és együttlét között, de köszönöm Neked is, hogy beszélhetek róla, mert egyre jobban megy az elfogadása annak, hogy nem az a megoldás amit tettem, hanem az, hogy a jelen életemben, és magamban, társamban, a gyerekeimben, a barátaimban megtalálom az örömök forrását, és elfogadom, hogy most már más mederben folyik az életem! Nem rosszabb, hanem más! Köszönöm


  • 14 Petúnia Jó válaszadó mondta 1 éve | válasz erre: 13

    !

    A humor megjelent valamelyik kapcsolatban?

  • 13 A kérdező mondta 1 éve | válasz erre: 7

    !

    Köszönöm, nagyon jó meglátások. Alaptermészetem alapján nem vágyom az izgalomra, ezért is zaklatott fel ez most és ezért is lépek túl rajta nehezen. A házasságom nem a legnagyobb szerelmem - volt előtte az is. De a férjem részéről olyan mértékű odaadás, rajongás és szeretet volt irántam és annyira átható megbízhatóság áradt belőle, hogy magával ragadott, amellett, hogy az első pillanattól fogva béke és nyugalom és vidámság volt a közelében. Amikor azt érzed, hogy azt kapod tőle, amire vágysz, rá nyugodtan számíthasz ha családot alapítasz, na ez volt. És ebben nem is volt csalódás, a mai napig mindene vagyunk. A lányaim és én is... Tudta, hogy nem égető szerelemből megyek hozzá, de szeretem, tisztelem, jól érzem magam vele, és mai napig is azt tartja, hogy ez fontosabb számára, mint a heves és féktelen szerelem. Ő látta, hogy megviselt az elődje... De volt ilyen szakaszunk nekünk is, bele tudtam szeretni, de ahhoz éreznem kellett, hogy elveszíthetem... nagyon sokáig kitartott ez az érzés, aztán átment egy megint egy kényelmes, szép nyugalmas, kevesebb izgalommal járó életbe... na ezt kell megtanulnom kezelni, újra értelmezni a távolságot és közelséget vele, hogy megtaláljam a kettő közötti egyensúlyt, és meg kell tanulnom egy nyugalmasabb életet élni a feladatok "csökkenésével". Csak még lelkileg kezelem nehezen, nehezen engedem el az "izgalmat", de eszembe sem jut újat keresni :-)

  • 12 Petúnia Jó válaszadó mondta 1 éve | válasz erre: 8

    !

    javítás: ....tapasztalat nem óv meg a kísértésektől..

  • 11 Petúnia Jó válaszadó mondta 1 éve | válasz erre: 10

    !

    Summa, summarum: mind ördögök vagyunk, nem angyalok, nem szeretünk, nem vagyunk rá képesek, csak szeretnénk max., ez maga az idealizmus, hisz szeretni (gyógyítani, segíteni, pozitívan hatni) csak Isten tud, s mi is csak általa, ha úgy akarja, ez az ő ereje bennünk is, nem saját erő, vagyis erre mondják, teremtmények vagyunk, ne tartsuk magunkat többre, azaz istennek.., mindenhatónak, mindentudónak, akiknek nem kell Isten, mert egyedül is megy.. Egyedül csak a gonoszság megy, meg a félelem, a gonoszságot a félelem szüli. Isten nem ismeri a félelmet, erről mondják szerintem, hogy csak Isten jó.

  • 10 Petúnia Jó válaszadó mondta 1 éve | válasz erre: 9

    !

    Ja, nem csak (gyakran másokat idéző, betanult szöveggel villogó, szónoki, behízelgő) szövegláda vagy (általában művi) szépség lehet, lehet még álméltóságú is, áltartású, álbüszkeségű, arisztokratikus, ami mögé többet gondol az ember, több pozitívat, több erkölcsöt, több jót, több erőt, több tudást, pedig ő is csak ember, sőt gőgös, ha egyszer lenyűgözni tudott. Mindenki, aki lenyűgöző, csaló, sértődős, gőgös, nagyravágyó, még ha nem is tudja, nem is akarja, csak egyszerűen idealista, álmodozó, az erőtere lesz ilyen hatású, felborzolja a kedélyeket, felzaklat, mert nem reális világképű!!! Ilyen az ember. Mind ilyenek vagyunk. Túl sokat várunk.

  • 9 Petúnia Jó válaszadó mondta 1 éve | válasz erre: 8

    !

    Tehát: aki után a csigaházba "kell" bebújni, ő volt az ármányos csali, a parasztvakító szövegláda vagy szépség. Előbb elvakította a fényes, a hibátlannak látszó oldal, ami nincs is, aztán halálra riasztotta a sötét oldal, ami váratlanul is érte, mert azt meg akkor már túl nagynak látta tévesen =pánik.., erre mondják, óriási csalódás (óriási átverés/tévedés).

  • 8 Petúnia Jó válaszadó mondta 1 éve | válasz erre: 7

    !

    Kérdezte, hogy a tapasztalatlansága lehet-e ok, meg kisördög-e ez, vagy kíváncsiság.
    A fiatalkori, vagy bármikor szerzett tapasztalat nem óv meg a kísérésektől, sem a bukásoktól, épp ez benne a lényeg, hogy nem kivédhető, és azért sem, mert ami ellen küzdök, annak ereje nő, amitől félek, leural.
    Kisördögnek is nevezheti a kísértést -vannak, akik démonoknak nevezik, érzik-, ha úgy tetszik, kíváncsiságnak is, már Éva is a Paradicsomban kíváncsiságból bukott el, de leginkább a férjében való csalódáson alapult bukása saját véleményem szerint -ráadásul Önt meg is csalta-, már Éva óta megy ez így, egyszerűen mást várt ő is, jobbat, mindig jobbat várunk, szeretnénk, ez a kísértés alapja, a tökéletes, hibátlan keresése, felmagasztalása, űberelése, mindenhatóságába vetett naiv hit, ez viszont önzés is, felelősséghárítás, lustaság, de épp ez a vágy gyengít, lustít el. A Berg féle kabbala is azt tanítja, hogy önzés az egyszerű neve a bajaink forrásának, a gyors siker akarása.
    Ez nem több, mint droghatás, hormonális is, hipnózis, elbűvöltség -ördögi ravaszság által-, afrodiziákum, gyorsan feldob, majd zuhanunk.., csalódottan, depisen, és van, aki még ezek után is erőlteti a dolgot , ő a mániás, mániás depis. Járni és nem repülni születtünk. Emberek és nem -testetlen- angyalok vagyunk, de az angyaloknak is egyharmada elbukott, amiben igencsak erős szerepe volt a szexuális vágynak, tőlük születtek az óriások.. A bukásuk másik oka, hogy nem akartak az embernek segíteni, hisz alapvetően ez egy angyal feladata. Tehát a bukás oka itt is az önzés, a segíteni nem akarás a másikon, helyette elnyomni vágyik, legegyszerűbb változatban is: manipulálni, befolyásolni, élvezi szellemi, lelki, testi hatalmát a másik felett, szereti látni a másik bukását, mert akkor megkönnyebbül, hogy lám, ő se tökéletes. Ezáltal látható, a bukásának oka a tökéletesség utáni vágy, noha az ördög Luciferként tökéletes volt, de felfuvalkodott, nyilván a tökéletességet többre tartotta a szeretettől. A tökéletességébe beletartozott anno a szépség, gazdagság, és a bölcsesség is, hát ezzel is el lehet bukni ám!!!


    Következő téma, hogy mi a szeretet, az megóv a kísértéstől? A Biblia szerint a szeretet maga Isten, és csak ő óvhat meg a kísértéstől, ám, bár szüntelen imádkozásra tanít a Biblia, nem mondanám, hogy akik mindig imádkoznak, azok nem buknak, sőt.., de a Biblia ismeri a feddhetetlenséget, pl. Jób, a világ pedig ismeri a csodatévő szentek, és a mártírok történeteit.
    Megóv, akit akar, akkor, amikor, és nem, mikor nem, és kész, én így tapasztalom, akit nem akar, nem óv. Az élet/Isten nincs kiszámíthatóra tervezve Isten által se, sem érthetőre, ez is benne áll a Bibliában.., és aki túl közel kerül Istenhez, ezáltal a tudáshoz, ő maga zavarja össze, ld. Bábel tornya.
    Azt is tudni kell, hogy ahol nincs rossz, tehát pl. bűn, kísértés, bukás, betegség, halál, romlás, pusztulás, tehát az élet sötét oldala, árnyoldala, ott fényes sincs, nem jelenik meg, mert fény, árnyék együtt jár, legalábbis, ha nem akarjuk, hogy vakítson, megégessen a fény, vagy halálra ijesszen a sötét, és sötét nélkül nincs is mihez viszonyítani, azaz senki se fogja a szeretetet/Istent értékelni, de érezni se, a jót se, örülni se tud, csak felfuvalkodni, ő a vakító, a hazug, az afrodiziákum, a csaló, a szédítő, az ördögi.., az ármányos csali.

  • 7 Petúnia Jó válaszadó mondta 1 éve | válasz erre: 6

    !

    Tisztelt Kérdező!

    Nem írta, hogy szerelemből házasodott-e.
    A lelki társ fogalom nekem sem fő csapás vonalam, nem is igazán szokták ezt megfogalmazni mások se, de Ön hozta fel, ezért érdemes tisztázni, mit ért alatta. A beszélgetéseket emelte ki, aztán hozzácsapódott a szexuális vágy, ha jól értem.
    Szerintem, és a leírása alapján érzem ezt, hogy a lelki társ a hűség miatt fontos, mert szeretné megélni, hogy mind gondolatban, mind testileg már ne vágyjon másra, mikor kikötött valakinél, legyen az megingathatatlan.
    Én a magam részéről nem az izgalmat keresem, hanem a nyugalmat, egy kapcsolatban is, zavar az izgalom, kikészít, van elég az életben enélkül is. Talán nagyon nyugodt élete volt, azért keresi most az izgalmat? Fejestugrás, majd csigaház, ez mindent elárul, jelzi azt is, nem kell az izgalom. Szeretet kell, a nyugalom, ezt keresi szerintem, de mivel egy párkapcsolathoz ettől több kell, ezért kérdeztem, volt-e szerelem a házasságában.., mert ha nem, akkor most a szerelmet is keresi. Egy szerelem szeretet nélkül nem ér semmit, mulandó, féktelen, heves, kiéget, de egyúttal beleragad a se veled, se nélküled-be. Van kapuzárási pánik nőknél is, kérdésére válaszolva, halálukig kitart, rengeteg nyugdíjast is érint.

  • 6 A kérdező mondta 1 éve | válasz erre: 3

    !

    Kedves Petunia, Ez egy érdekes kérdés, hogy a férjem mennyire lelki társ vagy sem... mindig is a legjobb barátom, társam és kíváló szeretőm volt, - engem ez a gondolat idáig nem foglalkoztatott, és most is szerintem inkább önmagam igazolására, hogy miért is volt szükségem erre az egészre... azt hiszem még abban a fázisban vagyok inkább, hogy az egész iránt érzett izgalom hiánya mondathat velem ilyesmit, de tény, hogy pontosan tudom, hogy a másik nem alternatíva számomra egyáltalán. Ő is ezt mondta, hogy nem tudna az lenni. Egy mégújabb meg pláne nem. Én visszabújtam a csigaházamba., nehéz lesz onnan kirángatni újra. Mindegy, mivel lebuktam, most már legalább titok nincs, és mocskosnak sem kellett éreznem magam. Mi már tettük mérlegre korábban is, akkor épp az ő részéről, hogy mit adhat egy másik kapcsolat amit én nem, most én tettem ugyanezt - és egyikünk sem ugrott fejest az ismeretlenbe - azt gondolom, a pozitívum akkor több a jelenlegiben, tehát az újdonság izgalma nem tudott ezen felülkerekedni. Hogy mit hoz a jövő egyikünk sem tudhatja. Most épp ez a hozzáállásunk. Ez ad némi ösztönzétst mindkettőnk részéről, hogy tegyünk érte.

  • 5 A kérdező mondta 1 éve | válasz erre: 4

    !

    Kedves Klára,
    Húh de nagyon klassz lett volna, ha ez a válasz hat hónapja érkezik :-) Akkor talán előbb gondolkodtam volna, mint ahogy cselekedtem... De amikor feltettem a kérdést, utána sikerült magam teljesen összekuszálnom a szálakatl, nagyon sokáig hittem magamban, hogy igen, józanul belátom, hogy semmi értelme, és a pozitívumait megtartva, feldobva a kapcsolatomat élem tovább az életemet, de az első személyes találka után, amikor gyakorlatilag csókon kívül semmi sem történt, már én vágytam... a másodiknál meg le is buktam, mert lelkileg valószínűleg nem voltam rá mégsem felkészülve... szóval ennyit a józan észről. Igen, és sajnos, meg kellett tapasztalnia az én drága jó páromnak is, hogy az általa ősbizalommal felruházott személy - jelen esetben én - nos, hogy tévútra léphet. A rossz és jó oldala is megvolt, a jó, hogy jónéhány felgyűlemlett sérelem mindkét oldalunkról átbeszélésre került, A rossz, hogy az élmény alól máig nem vagyok képes teljesen szabadulni. Nem a párom az oka, ő minden "ellene felhozott vádpontban" képes volt változtatni irányomban, sőt... érzem, hogy nagyon szeret, de természetesen az illetővel semmilyen kapcsolatot nem tarthattam meg, és ez még hiányzik kicsit... de természetesen akárhányszor picit is belegondolok a jelenlegi életemet nem adnám oda érte - ezért is érthetetlen a fejemben lévő kusza gondolatok sora. Tudom, idő...

  • Major Klára

    4 Major Klára Jó válaszadó mondta 1 éve


    Kedves Ismeretlen,
    Tizenkilenc évesen választott valakit, és rettentő sok munkával összecsiszolódtak, felnevelték a gyermekeiket, jól vannak, elégedettek. Írhatnám, hogy mázlisták, de nem így van, mert ez ennél jóval összetettebb dolog. A jelenlegi állapot megvalósításához igenis szeretet, kitartás, erő, bizalom, és sok-sok munka kellett. Aztán most jön ez a kisördög, és a feje tetejére is állhat akár minden. De higgye el, egyáltalán nem meglepő a fordulat, és igaza van, mikor azt írja, számos sorstársa járhat ugyanebben a cipőben. Anno nem fiúzta eléggé ki magát, így is lefordíthatom, hogy mitől ilyen erős most a hatás, és van az a pillanat, amikor rettentően jól esik, hogy egy másik, egy új észreveszi magában a nőt – megint. És igen, érezheti, hogy esetleg lemarad valamiről, mert tán azt gondolja, most van abban a korban, amikor még csinosnak, vonzónak tartja magát, na meg apró titkaik lesznek valakivel, valami kinyílik, amit rég tapasztalt már. Halkan teszem hozzá, hogy ez nem korfüggő, de ez mindegy is most. Megnyugtatom, teljesen normális, amit megél. Viszont hogy milyen súlyú lesz ez az ábrándozás (vagy kaland, vagy félrelépés) az életében, az már nem mindegy. Képes-e megtartani azon a szinten, ami ezt a pillanatnyi izgalmat a helyén kezeli? A kockázat ugyanis nagy, bár a sorai alapján óvatos duhajnak látom. Érzésem szerint inkább el-el játszik a gondolattal, és a gyakorlatba fordulást alaposan megfontolja. Jól van, jól teszi. Amit abszolút pozitívumként könyvelhet el, hogy a házasságuk megfrissült, Ön jobban figyel magára, a férjére, izgalmasabb lett a szexuális életük. Ha szabad azt üzennem, azt gondolom, ennek a harmadik személynek az a történelmi szerepe az életében, hogy visszarepítette az ifjúságába, hogy vagányabbá tette az egyéniségét, a megszokott házassági rutinba szín került. Egyetlen mondata, szava sem árulkodik arról, hogy mélyen komolyan venné ezt a férfit, jóval inkább örömmel játszik el azokkal a felbukkanó új motívumokkal, amit az életébe hozott. Szerintem Ön ennél többet nem akar, csak jó erről elmélázni. Mondja, ha nem így van, de nem hinném, hogy megcáfolna. Ugyanis átélte már a párja részéről a megcsalást, ami után közös munkával visszaállították a bizalmat. Azt hiszem, nem szeretné, ha most maga miatt dolgoznának azon, hogy vajon megy-e a férjével kettejüknek ez a házasságnak nevezett intézmény, vagy sem. Összegzésül annyit, hogy úgy látom, az esze, a szíve a helyén van, az ösztönei jól működnek, maradjon is így.
    Minden jót kívánok,
    Szeretettel, Major Klára
    Párkapcsolati és válóperes mediátor
    Életvezetési tanácsadó
    06-30-302-48-03
    http://mediacios-iroda.beszweb.hu


  • 3 Petúnia Jó válaszadó mondta 1 éve

    !

    Kellemetlen lehet, ha az ember nem a férjében találta meg a lelki társát, viszont, ha mégse akar tőle elválni, és megcsalás után visszatérne, aligha találta meg másban.. Még kellemetlenebbül érezné magát, ha félrelépne, hisz a pillanatnyi örömök elmúlnak, marad a csalódottság érzése, mocskosnak is érezheti majd magát, meg baleknak is, meg akár a bűntudat is ott lesz, egy titok, inkább azzal lépjen ki majd, aki miatt, AKIVEL végleg ki tudna.. , aki felelősséggel is tudná vállalni. Azt írja, működik a szex a férje és Ön között, akkor meg minek is lépne félre? Orgazmus nem volt még vele, az hiányzik? Egyáltalán férj? Vagy csak élettárs?

  • Bibók Bea

    2 Bibók Bea Jó válaszadó mondta 1 éve


    Kedves Kérdező!
    Akárhogy is dönt - mert Önnek kell döntenie - tudnia kell, hogy a külső harmadikkal megélt fantázia, plátói szerelem nagyon csalóka érzés. Ugyanis a fantáziánk által képzeljük el, milyen lenne vele a szex. nem képzeljük oda, hogy büdös a szája reggel, azt sem, hogy esetleg nem tetszik a nemi illata, de azt sem képzeljük el, hogy olyan erősen horkol, hogy nem tudunk tőle aludni. És még sorolhatnám. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a be nem teljesült szerelmek attól olyan erősen vonzóak, hogy nincs tapasztalatunk, nem tudjuk, csak képzeljük a dolgokat. Éppen ezért tehát veszélyt is rejt magában. nem beszélve a bűntudattól és lelkiismeret furdalásról.
    tehát Ön dönt, az alapján, hogy mi a fontos Önnek. De azt is képzelje bele, mi lesz akkor, ha valóban megzavarja a házasságát?
    Ha nem tud dönteni és szeretné tisztábban lűtni saját magát, keressen bátran, én várom szeretettel:)
    Üdv:
    Bibók Bea
    Szexuálterapeuta
    Szextanácsadó
    Párkapcsolati tanácsadó
    06-30-9345-094
    www.pair-re-pair.webnode.hu


  • 1 kövess mondta 1 éve

    !

    Hát az én válaszom az hogy minden ember flörtől valakivel (jót tesz az önbizalomnak) és sokaknál meg is van a vonzódás. Viszont mivel sok sok éve együtt vagytok pároddal nem hiszem hogy szerencsés lenne őt kipróbálni. Tény hogy az ember hibázik de ettől neked nem kell beleesned ugyan ebbe a csabdába. Attól hogy nincs fiatalkori tapasztalatod még ugyan úgy vonzódhatsz valakihez bármikor. Ha lennének is ugyan így lenne.


  • A kérdés lezárult! A kérdező megkapta a választ kérdésére.