kérdezte: Anonim 5 hónapja

Bűntudatod kezelése

Sziasztok!
44 éves férfi vagyok, élettársi kapcsolatban élek, van egy kislányunk. Hűséges vagyok, de az elmúlt 3 hétben, ismerkedtem egy elvált nővel, nem szexuális céllal.... Én sokkal nyitottabb voltam, belementem volna kapcsolatba, de a szívem mélyén, meg mégsem, mert nem tettem volna ki traumának, a saját családom. Ő írta, nem akar tönkre tenni egy családot, de én nyomultam, "elvakult" voltam, de a szívem mélyén, meg mégsem tudtam volna megtenni, hogy ő vele leszek kapcsolatba. Ő nem is hajlott az felé, hogy velem kapcsolatba álljon. Én erőltettem, verseket írtam neki, idézetek stb. Írtam neki, ha összejönnénk, szét megyek a családommal, akkor is tudok jó kapcsolatot ápolni a családommal, kislányommal. Többször is írtam neki ezt is. Csak írkáltunk, nem történt semmi, de mégis nyomaszt, hogy belekezdtem ebbe, az egészbe. A páromnak nem akarom elmondani, mert összetörne.Voltak iszonyú estéim, úgy éreztem összeomlok, soha ne éreztem ilyet, azelőtt, azon a határon voltam, hogy elmondó neki, de ezt visszatartottam. Úgy gondolom, hogy majd valamikor elmondóm, bár ő neki akkor is fájdalmas lenne. Hogyan van a kiút... (nem akarom neki elmondani). Szakember is válaszoljon. Köszönöm szépen!

0 ember szerint jó kérdés

1 Válasz

  • Major Klára

    1 Major Klára Jó válaszadó mondta 4 hónapja


    Kedves Ismeretlen,
    kezdjük azzal a gondolatával, hogy nem szeretné elmondani a párjának ezt az egészet, mert összetörne. Természetesen nem tudom, hogyan reagálna a párja, de hogy építően nem hatna a kapcsolatukra, az egészen bizonyos. Azt ajánlom, komolyan gondolja meg, hogy egyáltalán valaha ebből bármit is elmond-e neki, mivel a leírása alapján átmeneti, egyéni krízisnek látom a történetét, nem a kapcsolatuk megroppanásának. A helyében jóval inkább figyelemfelhívásként kezelném az egészet. Az történt, hogy elméletileg eljátszott a félrelépés gondolatával. Persze már ez sem semmi, ráadásul megtapasztalhatta a lelki következményeit, amelyeket rendkívül hasznosnak tartok, bármennyire is szenved tőle. Az aktív flörtölése ugyan felelőtlenséget mutat, de a sorai alapján úgy látom, a megfelelő tanulságokat levonta, még ha ezt kimondani egyelőre nem is tudja. Értem, hogy már az is bántja, hogy a megcsalás gondolatáig eljutott, a többi lépéséről nem is beszélve. Tegyük mellé a tényt, hogy nem önön múlt a gyakorlatba való átfordulás, mivel szerencséjére a kiszemelt harmadik józanul állt az ostromhoz. A lelkiismeret furdalás viszont azóta is emészti, és tanácsot kért a nyilvánosságtól. Jól tette, és számomra pont ez is azt bizonyítja, mennyire szeretné megérteni, mitől is léphetett erre az útra. Miközben zajlottak az események, talán Ön sem volt tisztában azzal, mennyire komolyan, vagy nem komolyan gondolja a félrelépést, de azt mára nyilvánvalóan érzi, mekkora hullámokat vetett a lelkében, nem egészen pozitív értelemben. Ez nekem azt mutatja, hogy legközelebb tudni fogja, ez a határ nem átléphető a maga számára. Ez mindenképpen egy segítő felismerés, mert ha egyáltalán a későbbiekben előfordul ehhez hasonló kihívás, nem szükséges azon gondolkodnia, mit és hogyan tegyen. Bennem azért az is felmerült, ha ebben a hölgyben nincs ellenállás, talán épp ön húzta volna be a kéziféket. Mert a könnyen jött kaland már nem akkora kihívás, nem annyira izgalmas, közel sem bír olyan vonzó lenni, mint meghódítani egy bevehetetlen várat. A történetében az elérhetetlennek, az álmodozásnak komoly szerepe van, nem gondolja? Vagyis összegzésül azt üzenem, az őszinteség nem ilyen pillanatokra van előírva. Tartsa meg ezt az átvonuló borús felhőt a saját okulására, és higgye el magáról, hogy a jelen pillanatban nem érdekli semmilyen külső kapcsolat. Nem ismerem annyira, hogy hosszútávon is ugyanezt tudjam önről kijelenteni, de maradjunk annyiban, ha a későbbiekben a párkapcsolatában bármilyen problémája merül fel, azonnal jelentkezik.
    Üdvözlettel: Major Klára
    Párkapcsolati és válóperes mediátor
    Életvezetési tanácsadó
    06-30-302-48-03
    www.mediacios-iroda.beszweb.hu


Új válasz