kérdezte: Szibülla 6 hónapja

Szerelmes szerető vagyok

Kedves Klára!

Két éve változott egy nagyot az életem mikor egy rossz házaságból kiléptem. Kislányommal elköltöztünk a férjemtől es boldogok voltunk kettesben. Fél évre rá megismertem egy férfit, aki udvarolni kezdett, és lassan beleszerettem. Az elején "panaszkodtunk" egymásnak a házasságunkról, hogy kinek hol ment tönkre. A különbség annyi hogy míg én kiléptem a házasságomból, addig ő benne maradt.
Ausztriában vagyunk ő a Vajdaságból jött es a felesége a 6 eves gyerekével ott is maradt!
Minden 3-4 hétvégén járt haza mikor visszajött akkor kellett neki 1-2 nap míg visszarázódott. Ezt azzal magyarázta hogy a gyerek miatt van.
Közben egyre jobban egymásba szerettünk a jövőt tervezgettük. Ő bejelentette otthon hogy én vagyok neki és fontos vagyok. De hogy hogy reagáltak erre azt már nem mondta. Közben az én férjem azon volt hogy tönkretegye ezt a boldogságot és sikerült is egy odavetett mondattal elbizonytalanítania az új páromat.
Innéttől kezdve kezdődtek a problémák hogy egyre jobban hiányzott neki az "otthoni" lét a család. De közben mi a teljes szerelemben voltunk. És kezdődött nála a féltékenykedés. Mindenkire! Amit mondtam neki hogy a mi kapcsolatunkban azért kicsit furcsa.
Nyáron végül döntött, hogy a családjával akar lenni ők a fontosabbak neki. Majd 2 hét szabadságra ment, de közben tartottuk a kapcsolatot. Mikor visszajött szinte ugyan ott folytattuk ahol abbahagytuk, de bennem ott volt a törés hogy "elhagyott" pedig tudtam valahol a lelkem mélyén ez másképp nem is lehet. Majd kiderült hogy a következő iskolaévre költözik a család. És ha itt lesznek akkor a mi kapcsolatunk biztos nem fog működni. Most kiderült már februárban jönnek. És a párom boldog, amivel nincs gond csak nekem nagyon fáj.
Tudom sok film és az élet is azt igazolja hogy egy "szerető" szinte soha nem lesz feleség.
A kérdésem az lenne hogy húzzam még februárig ezt a törékeny boldogságot mert még szeretem vagy próbáljam meg drasztikusan lezárni? Az eszem tudja a választ csak a szívem reménykedik még, hogy egy rossz házasság nem fog megjavulni 2 év elteltével úgy hogy közben 1 évig a férjnek szeretője volt...
Segítő válaszát előre is köszönöm, M

0 ember szerint jó kérdés

1 Válasz

  • Major Klára

    1 Major Klára Jó válaszadó mondta 6 hónapja


    Kedves M,
    minden szempontból átérzem és értem a fájdalmát, a dilemmáit, egy dolog azonban erősen figyelem felkeltő és talán a magyarázatot is ad a problémájára. Amikor megemlíti, hogy a volt férje egy odavetett megjegyzéssel el tudta bizonytalanítani a párját és onnantól kezdődtek a gondok, hát erre azt mondom, álljunk meg itt egy pillanatra. Ha mélyen és komolyan belegondol, kit lehet elbizonytalanítani? Csakis azt az embert, aki eleve gyenge lábakon áll. Talán a megjegyzés lehetőséget adott számára, hogy nyíltabban felvállalja azokat az érzéseket, félelmeket, amelyeket addig nem mert, de a megjegyzés lehetőséget adott rá, abba bele tudott kapaszkodni és lehetett érv, magyarázat bármire, amire addig nem talált kifejezési, esetleg menekülési lehetőséget. A párja elinduló féltékenységében kizárólag az önbizalom hiányát látom, és egy percig nem venném komolyan, még utólag sem. Tudja, sajnálom őt. Véleményem szerint egy olyan pótcselekvés mély gödrébe esett bele, aminek egyszerűen nincs jó megoldása. Félre ne értse, kizárólag az Ön által leírtakra tudok támaszkodni. Eljött a családjától, gondolom azért, hogy jobb megélhetést biztosítson mindannyiuk számára. Egyedül volt, magányos volt, idegen országban kellett volna megtalálnia magát, ami nem ment. Kinek is menne, kérdezem én, hiszen arra nehéz felkészülni, hogy több lesz ugyan a pénz, de a magány semmivel nem megváltható. És akkor találkozott egy asszonnyal és a kislányával, akik jól és boldogan éltek. Azért, mert például az asszony egy rossz házasságot hagyott a háta mögött. De az Ön kedvese „csak” otthon hagyta a családját, és nem elhagyta őket. Érti a különbséget? Önre volt szüksége, az otthon melegének az érzésére, hogy várja valaki, hogy ne legyen gyökértelen. Újfent arra kérem, ne értse félre. Az előbb felsoroltak nagyon fontos dolgok, és hiszem, hogy a párja valós érzéseket mutatott fel, teljes szívéből hitte, hogy amit érez, az úgy van, biztosan nem színészkedett. Abban a pillanatban erre volt képes, mivel enélkül nem tudta volna túlélni, amit vállalt. Hozzáteszem, egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy az ő esetében rossz házasságról beszélünk, jóval inkább távollétről, hiányról, átmeneti megszakadásról, amit szimplán távkapcsolatnak hívnak. Feltételezem, ha mindezt elmondaná neki, nem is értené, hogy Ön miről beszél. Nem baj, elég, ha maga tudja. Az eszével persze, mert a szíve beleszakad. Ezek után talán magyaráznom sem kell, mi a dolga februárig. Nem kevés és nem könnyű feladatok várnak magára. Szép fokozatosan fel kell készülniük arra, hogy innentől újból ketten vannak a kislányával. A kislánya szavak nélkül is érteni fogja, hogy valami megváltozott, így kérem, magyarázkodásokban ne tegye felnőtt partnerévé. A végső meglátásom pedig az, hogy bármennyire is fáj, ha választanom kellene, biztosan a drasztikus verzió mellett döntenék. Jönnek az ünnepek, az év vége, végtelenül érzékeny pillanatok sora. Nincs egymásnak ajándékozás, nincs „kellemes karácsonyt és boldog újévet” kívánság, nincs semmi. Szakadék van, hátra lépés és tudomásul vétel. Egyebekben azt tudom még hozzátenni, hogy szeretőből is lehet új feleség, illetve hogy két év távkapcsolat után is helyreállhat egy régi harmónia, ha volt alapja. Tudom, hogy ezekkel a felvetésekkel nem könnyítem meg a helyzetét, de kívülről ez mondható el, és a szakmai gyakorlati tapasztalatom is ezt támasztja alá. Tehát mint láthatja, minden előfordulhat, és mindannak az ellenkezője is, a világ már csak így van kitalálva. De ettől szép, izgalmas, színes, mégha néha rettenetesen fájdalmas is. Hiszem, hogy tanulság nélkül nincs semmilyen krízis, és őszintén remélem, hogy Ön is erősebben kerül ki belőle. Ha úgy érzi, hogy egyedül nem, vagy csak igen döcögve megy, amit megpróbál megvalósítani, kérem jelentkezzen, meg fogjuk oldani közös erővel. Minden jót és főként sok erőt kívánok,
    Üdvözlettel: Major Klára
    Párkapcsolati és válóperes mediátor
    Életvezetési tanácsadó
    06-30-302-48-03
    www.mediacios-iroda.beszweb.hu


Új válasz