kérdezte: patianyu 1 éve

Alkalmas-e a versenysportra?

Tisztelt Szakértő!


Fiunk 10 éves. Hét éves kora óta focizik, több edző véleménye szerint gyors, ügyes ,tehetséges gyerek, több gólkirályi, legjobb játékos címet is kapott. Mi szülők, ezen vélemények után kezdtük komolyan venni a sportját, mondván ha valamit csinálunk, csináljuk rendesen, már csak azért is, mert anno a férjem is "ügyes" volt, de gyerekkorában -szerinte a nem megfelelő szülői háttér miatt- "elkallódott."
Gyerekeink nevelését is komolyan vesszük, főleg azt, amiben tehetséget mutatnak.
Fél éve , egy erősebb klubba vittük a gyereket , ahová ő is büszkén és örömmel ment. Mostanában kezdte mondani 16 éves nővérének, hogy "állandó nyomás alatt érzi magát " , és "feszülten megy edzésre".
A mostani csapatában fizikai lemaradása miatt (?) csak a második sorban játszik, társaival sem tudott kialakítani olyan szoros, baráti kapcsolatot, mint a régi, falusi klubjában.
Edzője szerint nincs gond vele ,van idő , hogy fejlődjön, bár pedagógiailag nem értjük , miért jó az, hogy pár gyerek, mindig kimarad a versenyekből. (jó ez így egyébként ?még akkor is, ha ez egy "verseny utánpótlásklub",ahol már fontos az eredmény?)
A mondatai aggodalommal töltenek el bennünket, de igazság szerint mi is presszionáljuk, hogy hajtson, küzdjön, próbáljon fejlődni. (hozzáállása egyébként eddig nagyon jó volt, régi klubjában csapatkapitány és vezéregyéniség volt, minden edzésen részt vett.)
Mi a helyes szülői viselkedés?Mit tehetünk és tegyünk mi?Hozzuk el a klubból és vigyük egy "nyugodtabb", gyengébb klubba, amíg felveszi agyilag és fizikailag is a versenyt?Vagy teher alatt nő a pálma?
Vagy nem is alkalmas mentálisan a versenysportra?


Megtisztelő válaszát köszönöm!

0 ember szerint jó kérdés

1 Válasz

  • 1 ban_mariann Jó válaszadó mondta 1 éve

    !

    Kedves Anyuka,
    kérdései szakmai szemmel nézve is megalapozottak, valóban érdemes volna alaposan körüljárni a témát, hiszen nem hogy a gyermek sportkarrierje, de a lelki fejlődése áll a központban. Különösen, mivel az ún. rubikon korszakában van- ez igen komoly megpróbáltatás a személyiségfejlődés szempontjából (is). Nem értek egyet a "teher alatt..." felkiáltással, nem is szerencsés uniformizálni, általánosítani. A gyermek eddigi érési folyamatának. lelki alkatának, temperamentumának , ... (nem is sorolom), ismeretében lehetne megalapozott véleményt adni. Látatlanban - főleg mert ezt ő is megfogalmazta- nem biztos, hogy az utánpótlás versenysport támogatja énje kibontakozását. Kondicionálni lehet, még akár sikeresen is, de vajon így boldog lesz? Figyelmébe ajánlom Vekerdy Tamás írásait, youtube- videóit.
    Üdvözlettel, Mariann

Új válasz